„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Ismét háború Kelet-Ukrajnában?

2021. márc. 16.
Hidegkuti Konstantin

MEGOSZTÁS

Kelet-Ukrajnában ismét kezd forróvá válni a föld. Újra aknavetők és tüzérség hangja járja be a régiót, amely az elmúlt időszakban nem tapasztalt intenzitású összecsapásokkal szembesül. Mind Kijev, mind az úgynevezett népköztársaságok egy lehetséges újabb háborúra készülnek, melyről még saját maguk se tudják igazán eljön-e. Ukrajnában az események új szintre léptek.

Helyzetkép a Kelet-Ukrajnában található Vesele településen 2021. március 6-án #moszkvater

Helyzetkép a Kelet-Ukrajnában található Vesele településen 2021. március 6-án
Fotó:EUROPRESS/Sergey Averin/Sputnik/Sputnik via AFP

Úgy tűnik, a sokak által befagyott konfliktusnak tekintett Kelet-Ukrajna ismét forrongó időszak elé néz. Annak ellenére, hogy pár héten belül már a harcok kitörésének hetedik évfordulója válik esedékessé, a béke mégis beláthatatlan távolságban lebeg. Ismét kiújultak a valójában teljesen soha el sem hallgató harcok a kijevi kormányzat és a felkelő népköztársaságok közt. A felek egymásra mutogatnak, ám a csapatmozgások és politikai nyilatkozatok mind Kijev esetleges offenzíváját vetítik előre.

„Miért épp most szánja el magát az ukrán kormányzat a támadásra, és milyen kimenetelei lehetnek?”

Annak ellenére, hogy egy szomszédos országban zajló fegyveres konfliktusról van szó, a hazai sajtót mintha alig érdekelnék a donbasszi események. Pedig a felszínt megkapargatva láthatjuk, hogy a február közepe óta eltelt időszakban felettébb megnövekedett a harcok intenzitása. Méghozzá főképp a két népköztársaság határvidékén fekvő, kiemelt fontosságú Gorlovka, illetve a déli Mariupol körzetében.

Csak a március 7-ig tartó időszakban az EBESZ megfigyelői kétezernél is több alkalommal dokumentálták a tűzszünet megsértését a front mindkét oldaláról. Elsőként az ukrán fél indított nagy intenzitású tüzérségi és aknavetős támadásokat a milíciák állásai ellen, amikre később azok az ukrán tüzelőállásokra mért csapásokkal válaszoltak. Az idei első két hónapban elhunyt ukrán katonák száma háromszorosan haladja meg az azt megelőző öt hónapét, míg szakadár oldalon a lakott területeket érő támadások civil sérülteket, illetve áldozatokat is követelnek.

„Az ukrán hadsereg az elmúlt egy hónapban jelentős mértékben csoportosított át egységeket valamint haditechnikát a Donbasszal – és egyben a Krímmel – határos régiókba”

Ukrán harckocsik és egyéb járművek szállítása a frontra Mariupol közelében

De miért pont most melegíti fel Kijev a konfliktust? Nos, elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a 2014-15-ös harcok végére időlegesen pontot tevő minszki megállapodásokat Kijev inkább tekintette saját maga számára ajánló jellegűnek, mint kötelezően végrehajtandónak. Szinte az első naptól tapasztaljuk tűzszünet kisebb-nagyobb intenzitású megsértéseit, melyek rendezésére a minszki megállapodásokon túl újabb kiegészítő dokumentumokat fogadnak el.

„Bár tavaly júliusban ismét egy újabb tűzszüneti rezsim lépett életbe, titkon mindegyik fél aktívan készült a harcok jövőbeli kiújulására”

A harcok kiújulása beleillik a február óta felettébb feje tetejére álló ukrajnai belpolitikai események láncolatába, melyek középpontjában mindannyiszor a Nemzetbiztonsági Tanács (RNBO) áll. Kezdve az ellenzéki televízióadók betiltásával, majd a világon egyedülállóan a saját államának parlamenti képviselőire kivetett szankciókon át egészen a kettős állampolgárok listázásáig, valamint azok hivatali tisztségükből történő eltávolításáig. Zelenszkij mintha a parlamentet, sőt saját kormányát megkerülve próbálna a Nemzetbiztonsági Tanácson keresztül kormányozni a nemzetbiztonsági érdek és a klasszikusan abszurd „orosz agresszió” indoka mellett. Az ilyen kézi vezérelt döntéshozatal finoman szólva sem nevezhető a demokratikus működés modelljének, ám ahogy a történelem sok esetben bizonyította, bizonyos szövetségesek mellett nem feltétlen fontosak a demokratikus alapelvek.

„Zelenszkij aktivizálódása mögött egyáltalán nem az ukrajnai belső viszonyok konszolidációja áll, épp ellenkezőleg”

Első vagy inkább nulladik lépésként az amerikai kormányzatot januártól az a Joe Biden irányítja, aki Oroszországot Amerika legfőbb ellenségének nevezte, és így természetesen elődjéhez képest kiemelt figyelmet szentel a kelet-európai sakktáblán a bástya szerepét betöltő Ukrajnának. Az új adminisztráció tagjai közt kihagyhatatlanul ott ül a Majdan, illetve általánosságban Ukrajna kapcsán hírhedt szerephez jutó Victoria Nuland.

Otthon viszont a gazdasági és szociális helyzet, a választási ígéretek elmaradása, valamint az elhibázott járványkezelés következtében a Nép Szolgájának támogatottsága minimális szintre zuhant. Legerősebb ellenzéki kihívóként pedig éppen az a Viktor Medvedcsuk nevével fémjelzett Ellenzéki Platform – Az Életért párt szorongatta meg Zelenszkijéket, mely zászlajára az Oroszországgal folytatott viszony normalizálását tűzte.

„A klasszikusan bevált politikai recept szerint ilyen helyzetben egy kis háborúskodás úgymond mindig elvonja a figyelmet az elégedetlenséget szító problémáktól”

Ezzel nemcsak saját hibás döntéseit söpörheti a szőnyeg alá Zelenszkij, de a frakciójában egyre erősebb disszidens hangokat is. De legfőképpen azt a tényt, hogy Ukrajna évtizedes problémáival ő sem tud érdemben mit kezdeni. Az agresszív nacionalista erők pedig a Donbasszt meghallva akaratlanul is az államfő politikája mellé állnak, aki így nem egy riválisa – gondolva itt például a Porosenkóhoz köthető, ironikusan Európai Szolidaritásnak hívott pártra – vitorlájából foghatja ki a szelet.

Ahogy Azerbajdzsán esetében bejött a karabahi győzelem okozta nemzeti eufória, úgy nem elképzelhetetlen, hogy immár erőteljes támogatással a háta mögött Kijev ugyanezt megpróbálja. Bár ahogy a közlemények és Kijev általános kommunikációs retorikája mutatja – elég csak Dmitro Kuleba külügyminiszter nyilatkozataira gondolni a magyar, orosz vagy épp szlovák kérdésekben –, az ukrán kormányzat mintha hirtelen túlságosan felbátorodott volna. Ez az elbizakodottság később még keményen visszaüthet.

„Felmerülhet a kérdés, Zelenszkij egyáltalán magától cselekszik így, kategorikusan szembemenve egykori önmagával, vagy éppen csupán egy bábu az ukrajnai sakkjátszmában, ahol a nagyobb játékosok mozgatják igazából a szálakat?”

Nos, bár tény, hogy az ukrán kormányzat és a kijevi amerikai nagykövetség között felettébb erős az átjárás, mégis a jelenlegi globális problémák mellett nem feltétlen érdeke a külpolitikai héjákon túl az amerikai kormányzatnak egy újabb kiterjedt háború a Donbasszban. Másrészt viszont egy kisebb összecsapás, vagy azok sorozata kiváló alkalom lehet Moszkva reakciójának és tűréshatárának tanulmányozására. Zelenszkij viszont felsőbb jóváhagyás nélkül aligha indíthat sikeres háborút, különben végső soron ugyanúgy jár, mint Mihail Szaakasvili az illusztris 2008-as dél-oszétiai próbálkozása során.

„A nyugati sajtóban nem igazán keltett visszhangot Arszen Avakov belügyminiszter azon nyilatkozata, mely szerint Ukrajna 2025-ig visszaszerzi a donyecki és luganszki területek orosz határszakaszai, így a teljes ukrán-orosz határ feletti ellenőrzést”

A határellenőrzés visszaállítása a donbasszi területek feletti kontroll megszerzését is jelentené, és bár a minszki megállapodások ezt számos előfeltétel mellett tartalmazzák, de aligha hihető, hogy Kijev ezt intézményes keretek közt tervezi végrehajtani. Avakov indoklásában az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételei – közös külső határok védelme – szerepeltek, de amilyen utópisztikus az ország csatlakozásának álma az európai blokkhoz, annyira rávilágít mindez Kijev valódi szándékaira.

„Ukrajna csupán a terület és nem a lakosság visszaszerzésében érdekelt. Kimondatlanul, de a Donbasszban lakókról lemondott”

Nemcsak szemben állnak a jelenlegi hatalom ideológiájával, ám ha valamilyen csoda folytán mégis megvalósulna a területek reintegrációja, Ukrajnába az oroszbarát politikai erők fő bástyájává avanzsálna Donyeck és Luganszk. Ez sem a jelenlegi politikai kurzust, sem a mögötte megbúvó Egyesült Államok pozícióit nem erősítené. Nem véletlen tehát, hogy retorikailag Kijev teljesen sose zárkózott el a katonai rendezéstől, hisz neki csak a föld számít. Ha az ukrán kormányerők garanciák nélkül, fegyveres úton szereznék vissza fennhatóságukat a Donbassz felett, biztos, hogy számtalan atrocitás érné nemcsak a vezető tisztségeket betöltőket, de nagy valószínűséggel a lakosságot is.

„Amilyen módon állt Ukrajna az elmúlt években a területén elő kisebbségekhez, könnyű belátni, hogyan alakulhat mindez Kelet-Ukrajnában”

Az orosz-ukrán határ teljes hosszában az „orosz agresszió” és „hibrid háború” ellen 2025-ig felhúzandó határkerítés ábrája, mely a közbeszédben Jacenyjuk vagy éppen Kolomojszkij kerítése néven ismert #moszkvater

Az orosz-ukrán határ teljes hosszában az „orosz agresszió” és „hibrid háború” ellen 2025-ig felhúzandó határkerítés ábrája, mely a közbeszédben Jacenyjuk vagy éppen Kolomojszkij kerítése néven ismert
Forrás:Globalseciruty.org

A mozgósításokkal és a fokozódó harci cselekményekkel egyidőben az elnöki adminisztráció vezetője, Andrij Jermak egy állítólagos módosított rendezési tervről beszélt a sajtónak, amelyet közösen dolgoztak ki a minszki kontaktcsoport francia, német és képviselői. Jelen helyzetben egyrészt az alapvető problémát az jelenti, hogy ebbe az állítólagos tervbe se Oroszországot, se a felkelő népköztársaságokat nem vonta be az ukrán fél. Nem is tájékoztatta őket, és lényegében semmilyen információ nem érhető el róla.

Másrészt ez ismét inkább tűnik Kijev újabb próbálkozásának arra, hogy kilépjen a számára kedvezőtlen minszki megállapodások hatálya alól. Mindezek mellett azt se felejtsük el, hogy mind Zelenszkij, mind Porosenko aktívan tett azért, hogy mára Berlin és Párizs teljes mértékben kiábránduljon az ukrán kormányzatból, így kétséges, hogy mégis milyen rendezési tervvel állhat elő Kijev, amely mindegyik fél igényeit kielégítené. Az viszont tény, hogy a konfliktus látszólagos befagyásában kiemelt szerep jutott a minszki csoportnak, amely hat év után sem tudott érdemben előrelépni.

„A tárgyalásokat tovább nehezíti, hogy Kijev nem fogadja el a népköztársaságok képviselőit hivatalos tárgyalópartnerként, és kizárólag Oroszországon keresztül kíván velük kommunikálni. Oroszország viszont a hivatalos közleményekben a konfliktust ukrán belügyként, és nem nemzetköziként kezeli, ahol ő csak közvetítő szerepet lát el”

A jövőbeli tárgyalásokat az ukrán fél egyre erőszakosabb retorikája mellett a lényegében minimálisra csökkent ukrán-orosz kommunikáció tovább gátolja. Sőt egyes volt ukrán diplomaták már minden hivatalos kapcsolat felfüggesztését is felvetették. A Krímmel szemben Moszkvának kezdettől fogva külpolitikailag és stratégiailag a Donbasszra, mint Ukrajna része van szüksége. A régió így tudna ellensúlyt képezni Galíciával, illetve más erősen nacionalista nyugati területekkel szemben. Oroszországnak hosszú távon érdeke egy vele a mostaninál jobb viszonyt ápoló, vagy semleges Ukrajna, mely puffer zónaként működhetne Moszkva és a NATO közt.

„Természetesen, ahogy eddig mindig, Kijev most is mintha egy görbe tükrön keresztül figyelné az eseményeket, mivel állítása szerint ő csupán adekvát válaszlépéseket foganatosít a népköztársaságok lehetséges offenzívájával és provokációjával szemben”

Nem segíti az eseményeket az sem, hogy a minszki kontaktcsoport egyik ukrán képviselője, Szergij Garmas Facebook oldalán Oroszországot vádolta meg provokáció előkészítésével, és orosz csapatok/békefenntartók telepítésével a Donbasszba. Az ukrán nyelvű közösségi médiában már olyan posztok is keringenek, melyek szerint a szakadárok saját területeiket lövik, hogy azt az ukrán félre foghassák. Mondjuk az Ukrajna szerte videóra vett haditechnikát szállító katonai vonatok látványa, vagy éppen a helyszíni tapasztalatok nem éppen az ukrán narratívát erősítik, de még az EBESZ megfigyelőcsoportja sem számol be orosz katonai egységekről.

„A lehetséges szcenáriók elemzése előtt fontos belátni, hogy 2015-höz képest a felek közti erőviszonyokban jelentős változások álltak be”

A gazdasági nehézségek és veszteségek ellenére nem kis részt az amerikai pénzügyi segélyeknek köszönhetően az ukrán hadsereg már erősebb korábbi önmagánál. Csak a 2014 és 2019 közti időszakban az amerikai Védelmi Minisztérium hivatalos közlése szerint 1,5 milliárd dollárnyi katonai segítségnyújtást kapott Ukrajna, amely mostanra már a kétmilliárdot is meghaladta. Ha a Kongresszus elfogadja, idén 275 millió dollárt (125+150) kaphat Ukrajna különböző segélyek jogcímén. Az ukrán védelmi büdzsé hasonlóan emelkedő pályára állt, és 2015-től kezdve tartósan a GDP 3 százaléka feletti összeget költ Kijev a fegyveres erőire.

Másrészt a másik oldalon számos tehetséges harctéri parancsnok lett különböző merényletek áldozata. A felkelő régiók védekezését az is nehezíti, hogy a Donbassz nem rendelkezik kellő mélységi védelemmel, és több forrás szerint is a hadvezetés mintha alábecsülné az ukrán erők harcképességét.

Harci helyzetkép március 11-én. Mint látható a fő összecsapások Gorlovka valamint Donyack körzetében zajlanak, utóbbi esetében felettébb közel a lakóövezetekhez #moszkvater

Harci helyzetkép március 11-én. Mint látható a fő összecsapások Gorlovka valamint Donyack körzetében zajlanak, utóbbi esetében felettébb közel a lakóövezetekhez
Forrás:southfront.org

„Hogyan is nézhet ki tehát egy esetleges ukrán offenzíva?”

Nos, már a földrajzi adottságok révén az alapok 2015-höz képest vajmi keveset változtak, elsődleges cél a Donyeck és Luganszk közti összeköttetés elvágása, majd ékszerűen a két népköztársaság határán lévő erőket kettévágva eljutni az orosz határig. A Gorlovkát és környékét érő tüzérségi támadások ezt az irányt támasztják alá, míg a Mariupol környéki tűzpárbajok vélhetően az erők megosztására és figyelemelterelésre szolgálnak.

A kelet-ukrajnai harcok jellegzetességeként a kiterjedt tüzérségi támadás mellett kiemelten fontos szerep jut a frontvonal mögé behatoló diverzáns csapatoknak, amelyek szabotázs akcióikkal mind a haderők infrastrukturális hátterét, mind magukat a harcoló alakulatokat veszélyeztetik. A megmerevedett frontok, a behatoló diverzáns alakulatok és a tüzérség masszív alkalmazása az óvatlan szemet az első világháború körülményeihez emlékeztetné, ám a helyzet annál jóval bonyolultabb, maximum bizonyos részletekben feleltethető meg.

„A művelet jellegét tekintve hasonló lehet az 1995-ös horvát Vihar-hadművelethez, több helyen inspirációt merítve az őszi karabahi tapasztalatokból”

Nem véletlenül kíván Ukrajna Törökországtól a karabahi háborúban híressé vált Bayraktar TB2 támadó drónokat vásárolni, amelyből hat példány már szolgálatban is áll ukrán színekben. A meglévő védelmi vonalakat áttörő meglepetésszerű támadást a helyi lakosság elűzése követheti.

Az sem elképzelhetetlen szcenárió, hogy Kijev lépései mögött a szakadár erők támadásának kiprovokálása áll, amire hivatkozva indíthasson válaszcsapásokat, illetve kezdeményezze a szankciós rezsim mostaninál is erőteljesebb kiszélesítését. Utóbbi a fehér házi állapotokat nézve nem ütközne nagyobb ellenállásba. Ezt részben meg is erősítik az említett Andrij Jermak szavai, aki szerint épp Kijevet provokálják a szakadár erők a tűzszünet megsértésére.

„Természetesen kár lenne azt hinni, hogy Oroszország mindezt tétlenül nézné a szomszédból, ha az események számára kedvezőtlen módon alakulnának, és mind diplomáciai mind egyéb, nem konvencionális úton – értve itt az áttételes katonai segítségnyújtást – segítené a felkelőket”

Nem véletlenül válaszolta Putyin a közelmúltban egy újságírói kérdésre, hogy „Oroszország nem hagyja magára a Donbasszt”. Ahogy Kijev tervei közt szerepel a régió esetleges katonai úton történő visszafoglalása, úgy Moszkva hasonlóan számol az erre adandó válaszlépésekkel.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján bár a szituáció és az ukrán fél lépései továbbra sem tiszták, legvalószínűbb szcenáriónak a jelenlegi tüzérségi és aknavetős párbajok fokozódása, illetve esetleges kisebb összecsapások tűnnek a tűzszüneti vonal mentén. Minden külső segítség ellenére az ukrán fegyveres erők önmagában nem tudnák erővel visszahódítani a Donbasszt, ahol a selyemzsinóron lógó orosz katonai segítséggel még nem is számoltunk.

Ukrán 120 milliméteres aknavető, valamint egyéb fegyverek okozta károk a frontvonal közelében. Ahogy a videóban is elhangzik a támadások következtében a közmű szolgáltatások nem tudnak működni.

Magyarországot is beleértve Közép-Kelet-Európa országait felettébb negatívan érintené a harcok kiújulása, mely nemcsak a romló geopolitikai környezetet, de egy, a régió egészét érintő humanitárius vészhelyzetet teremthet. Bár mindenki érdeke a tárgyalóasztal melletti rendezés lenne, szinte biztos, hogy forró hónapok elé néz Kelet-Ukrajna.

MEGOSZTÁS

Hidegkuti Konstantin
1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK