Kezdőlap » x-demokrata » Hová vezethet a szerb ellenzéki bojkott?
Aleksandar Vucsics ellen tüntetnek Belgrád belvárosában 2019. április 13-án #moszkvater

Hová vezethet a szerb ellenzéki bojkott?

Bizonyossá vált, hogy a Szövetség Szerbiáért nevű ellenzéki ernyőszervezet tagjai nem indulnak a következő választáson. Megkérdőjelezheti a következő parlament legitimitását ez a lépés?

Aleksandar Vucsics ellen tüntetnek Belgrád belvárosában 2019. április 13-án #moszkvater
Aleksandar Vucsics ellen tüntetnek Belgrád belvárosában 2019. április 13-án
Fotó:EUROPRESS/Andrej Isakovic/AFP

„Lejárt az idő, vége!” – így foglalta a napokban össze Bosko Obradovics, a Szövetség Szerbiáért (SzS) elnöklője azt a döntést, melyet a csoportosulás tagjai hoztak arról, hogy bojkottálni fogják a soron következő parlamenti választásokat. Mindezt az ellenzéki szövetség tagjai azzal indokolták, hogy lejárt a határidő, melyet ők, illetve az 1 az 5 millióból nevű, a december óta tartó tüntetéseket szervező csoport szakértői megszabtak, hogy a hatalomváltozásokat eszközöljön az Elektronikus Médiumokat Szabályzó Testületben (REM) illetve a szakértői csapat ajánlásai alapján megteremtse a tisztességes és szabad választások feltételeit.

A szövetség emellett egyértelművé tette, az a feladat vár rájuk, hogy megmagyarázzák a polgároknak a bojkottal kapcsolatos elképzelést. Ehhez viszont most közös tervet dolgoznak ki mindazokkal, akik ugyancsak a bojkott mellett szállnak síkra, mint például a Ne davimo Beograd, az Elég volt (Dosta je bilo) mozgalom, közéleti személyiségek és civil szervezetek.

„Hogy mindez összejött az SzS-nek, abban nagy szerepe van annak, hogy az ellenzéki pártok közti ellentétek az elmúlt év során mérséklődtek, így nemrég egyesült a Demokrata Párt, a Szociáldemokrata Párt és az Együtt Szerbiáért, amely Egyesült Demokrata Párt néven működik tovább”

Ugyancsak segítette az SzS – egyébként több tucatnyi – tagszervezetének közös fellépését, hogy egyiknek sem sikerült az elmúlt évben olyan támogatást szereznie, ami egyfajta kritikus tömeget képezve magához tudta volna csábítani az ellenzéki riválisaik szavazóit. Vagyis az esernyőszervezet tagjai is tisztában voltak azzal, hogy egyedül aligha lenne esélyük bekerülni a parlamentbe. És végül az is kedvezett a szövetség egységének, hogy a nem hátráltak ki a tagjai, sőt idővel egyre inkább többen jelezték csatlakozási szándékukat.

„Így lett a szövetség tagja a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is”

 A párt óbecsei ülése után – melyen a bojkottról is döntöttek – bejelentette, az SzS tagjaként a továbbiakban is azokkal a politikai erőkkel szeretne együttműködni, amelyek a demokrácia és a jogállamiság helyreállítását tartják a legfontosabb feladatnak. A magyar közösségen belüli párbeszéd újjászületése esetében pedig készek egyenrangú partnerként tárgyalni minden olyan szerveződéssel, amely a kisebbségi érdekvédelemben és érdekérvényesítésben őszinte szándékkal óhajt politizálni.

De mit is jelent ez az ellenzéki bojkott? Ehhez mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy

„itt koránt sincs szó teljes ellenzéki bojkottról”

A Szergej Trifunovics-vezette Szabad Polgárok Mozgalma (PSG) például még nem döntött a bojkottról. A többi releváns ellenzéki párt pedig máris jelezte, hogy ők igenis indulni fognak a márciusban sorra kerülő köztársasági, vajdasági és önkormányzati választásokon. Ilyen például a Vojiszlav Seselj-vezette Szerb Radikális Párt (SRS), amit sokan inkább a kormány támaszának tartanak. Ugyancsak az indulás mellett tette le a voksát a Csedomir Jovanovics-féle Liberális-Demokrata Párt (LDP) és a Nenad Csanak-féle Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV), amelyek ellenzékisége ugyancsak kétséges, ugyanis több önkormányzatban is közösen kormányoznak a Szerb Haladó Párttal. Más kérdés a bojkott mélysége.

„A mostani megállapodás szerint a jövő évi választások minden szintjén – vagyis köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten – is bojkott lesz”

A bojkottáló ellenzék tagjai már korábban hangsúlyozták, hogy nem érdekli őket a Nyugat véleménye az akkor még csak tervezett lépésükről. A bojkott sikere azonban attól függ, hogyan reagál majd rá a nemzetközi közvélemény. Amikor a 2016-os macedóniai választások előtt felmerült, hogy 26 év után újra egypárti parlamentje lehet az országnak, a nyugati országok óriási felhördüléssel fogadták ezt a lehetőséget. Csakhogy akkor az a VMRO-DPMNE volt hatalmon, amelynek tagjai nemcsak hogy korrupciós ügybe keveredtek (mint például Nikola Gruevszki), hanem egy rendkívül kínos lehallgatási botrány miatt tömegek vonultak az utcára. Ezzel szemben Szerbiában gyökeresen más a helyzet. Itt a kormánykoalíció tagjai, valamint a nem bojkottáló ellenzéki pártok – már pusztán a számosságuk miatt – garantálják, hogy Szerbiában nem lesz egypárti parlament. Sőt, ha a választási részvétel magas lesz, nagyon könnyen megeshet, hogy a nemzetközi közösség csak széttárja a karjait az eredmények láttán.

„De van itt még egy tényező, ami igencsak megnehezíti a bojkottálók sikerét. Ez pedig éppen Koszovó, pontosabban a szerb haladók megegyezési hajlandósága Pristinával”

Ennél jobb ajánlólevél aligha létezik Vucsics számára a nyugati politikai szalonokban. Vagyis jelenleg a nemzetközi közösség még úgy is inkább a szerb haladókkal szimpatizál, hogy tisztában vannak azzal, hogy a párt hatalomgyakorlása nem igazán felel meg a nyugati mércéknek.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a bojkott ötlete eleve halálra lenne ítélve. Sokkal inkább azt, hogy az SzS tagjainak hamarosan egészen más politikai harcmodorra lesz szükségük, hiszen a parlament falain kívül találják majd magukat. Ha ezt sikerül megtalálniuk – bármit is jelentsen majd ez – hosszabb távon akár hatásos is lehet ez az akció. Ha másért nem, legalább azért, hogy

„tovább egységesüljön a rendkívül széttöredezett szerb ellenzék”