Hősök vagy bűnösök?

Oroszországban régi és meglehetősen ambivalens téma a büntetés végrehajtás különböző intézményeiben raboskodó foglyok megítélése. Az elmúlt évben a Wagner katonai magánvállalat által Oroszország börtöneiben toborzott foglyok kapcsán merült fel annak kérdése, hogy kezelhetőek-e hősökként a gyakran súlyos bűncselekményeket elkövető személyek. De már Dosztojevszkijt is foglalkoztatta a távoli kolóniákon sínylődő rabok erkölcsi minősége. E mögött a viták mögött pedig ott húzódik az orosz igazságszolgáltatás igazságosságáról folytatott diskurzus is, amely a mai Oroszországban éppolyan aktuális, mint a korábbi rendszerekben.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„Prigozsin szerint viszont az elítéltek is bebizonyították, hogy hősökké válhatnak, amire példaként Ajk Gaszparjan esetét említette, aki Vlagyimir Putyintól vehetett át kitüntetést”
Forrás:Twitter

Az oroszországi büntetés végrehajtásnak megvan a maga sajátos és szomorú romantikája. Ezt nem csupán az okozza, hogy a legtöbb ember által szerencsére csak filmekben látott „klasszikus” börtönök helyett gyakran távoli régiókban elhelyezett rabtelepeken, kolóniákon töltik büntetésüket azok, akiket az orosz igazságszolgáltatás arra méltónak ítél. Az is hozzájárul ehhez, hogy a köztörvényes, büntetésüket minden normális mérce szerint kiérdemlő foglyok mellett gyakran olyanok is raboskodnak ezeken a helyeken – méghozzá nagy számban -, akiknek büntetését a kortárs vagy akár a későbbi közvélemény, Oroszországban vagy éppen azon kívül, igazságtalannak tartja. Ezek a legtöbb esetben politikai másként gondolkodók, olykor azonban olyanok, akiknek büntetése ugyan törvényes, de más, erkölcsi vagy egyéb szempontok szerint megkérdőjelezhető.

„Fjodor Dosztojevszkijt, az egyik legnagyobb orosz írót különösképpen foglalkoztatta a bűn kérdése, valamint a közösség peremére szorult emberek viszonya a társadalommal”

Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy Dosztojevszkij a Petrasevszkij-kör nevű illegális forradalmi társaság felszámolása után maga is éveket töltött különféle börtönökben, ekkor szerzett tapasztalatait pedig Feljegyzések a holtak házából című regényében örökítette meg. A fegyenctelep lakóinak hétköznapi kicsinyességét és kiemelkedő tulajdonságait érzékletesen ábrázoló regény végén az író – persze, a regény főszereplőjének szájába adva – meghökkentően nyilatkozik rabtársairól: „ez a nép nem közönséges emberekből tevődött össze. Alkalmasint az oroszság legtehetségesebb, legerősebb egyedeit képviselték. És hiába pusztult itt el megannyi erő, elpusztult természetellenesen, törvénytelenül és végérvényesen.” (ford. Wessely László)

Dosztojevszkij nem csupán a hozzá hasonló politikai foglyokra gondolt. Sőt, nem is elsősorban rájuk, hanem az állammal és annak törvényeivel szembekerülő legkülönbözőbb emberekben is felfedezett „mély, erős, szépséges jellemek”-et.

„Az pedig, hogy mennyire igazságos az orosz igazságszolgáltatás, nemcsak a politikai vitáknak témája ma is, de a művészetben is megjelenik”

A büntető ügyekben hozott döntések között a felmentő ítéletek aránya mindössze 0,4 százalék – ezt az adatot a BBC közölte Vlagyimir Markinra, az orosz Nyomozó Bizottság képviselőjére hivatkozva, és az erről szóló sorok bekerültek Ajgel Gajszina tatárföldi orosz költő és énekesnő 2016-ban megjelent, Bíróság (Szud) című verseskötetébe is. Markin szerint ez az alacsony arány annak köszönhető, hogy a nyomozati szakaszból a bíróság elé csak teljesen megalapozott ügyek kerülnek – a kisszámú felmentés így nem a rendszer hibája, hanem erényeinek bizonyítéka. Gajszina, aki a keresztnevére utaló AIGEL nevű alternatív elektronikus zenei duó egyik tagja is, erről persze másképp vélekedik. Kötete és az együttes arra épülő első albuma, az 1190  személyes történetet dolgoz fel. Gajszina akkori párja összeverekedett volt férjével, utóbbi feljelentése alapján pedig előbbit több mint három év börtönre ítélték. Innen az első album címe: Gajszina élettársa 1190 napot kellett volna börtönben töltsön, s bár végül hamarabb szabadulhatott, az igazságtalannak tekintett ítéletnek köszönhetően az AIGEL munkásságának középpontjába a társadalom perifériájára szorult személyek, és az igazságszolgáltatás visszásságai kerültek. Az 1190 egyik száma (Arija szuggyi, azaz A bíró áriája) például az igazságtalanságot felismerő bíróra helyezett nyomásról szól (a dal egyik sora szerint a bíróság mindig egyhangúan támogatóan dönt), az együttes harmadik albumának záródala (Dve negyeli, azaz Két hét) pedig a foglyok bántalmazásának témáját kapcsolta össze a szeretett férfi szabadulására várakozó család kétségeivel.

„A foglyok bántalmazásával pedig már meg is érkeztünk napjainkhoz, és a mára nemzetközileg hírhedtté vált Wagnerhez”

Itt most nem azokra a vádakra gondolunk, miszerint a Wagner maga is bántalmazza, vagy akár ki is végzi foglyait – bár a témánkat ez is érinti. Április közepén ugyanis két korábbi tagja azzal vádolta meg a magánhadsereget, hogy annak tagjai – beleértve a vádlókat is – súlyos háborús bűncselekményeket követtek el Ukrajnában. A két vádló, Alekszej Szavicsev és Azamat Uldarov mindketten volt elítéltek, és Vlagyimir Oszecskinnek, a Gulagu.net nevű jogvédő szervezet és weboldal alapítójának adott interjút. A Gulagu.net, azaz Nemet a Gulágra fő profiltevékenysége éppen a büntetés végrehajtás intézményeiben történt visszaélések feltárása volt.

„Nem sokkal később azonban Szavicsev és Uldarov azzal vádolták meg Oszecskint, hogy megzsarolta őket azzal, hogy olyan, börtönökben készült felvételeket hozz nyilvánosságra, amelyek megalázóak lennének számukra”

Oszecskin erre posztolt is egy olyan felvételt Telegramon, amelyen a börtönőrök Uldarovot szexuálisan bántalmazták, amiután az egykori elítélt ismét nyilatkozott Oszecskinnek, és ekkor már Jevgenyij Prigozsint és a wagnereseket vádolta azzal, hogy meg akarták félemlíteni őt. A történet ezután azzal folytatódott, hogy Uldarovra állítólag wagneresek támadtak, éspedig az orosz hatóságok embereinek jelenlétében. Hogy mi az igazság az egész történetben – Prigozsin természetesen tagadja az őt és a Wagnert érintő vádakat –, azt nem tudhatjuk, mindenesetre rámutatott annak problémájára, hogy

„az egykori elítéltek múltjuk révén akár zsarolhatóak is lehetnek”

Prigozsin éppen ezért feljelentést tett a büntetés végrehajtás azon alkalmazottai ellen, akik későbbi zsarolási szándékkal megalázó helyzetbe kényszerítik az elítélteket, és erről felvételeket is készítenek – igaz, közben maga is arról beszélt, hogy a börtön szabályai szerint a zaklatásuk után az említett személyek megszűntek férfiaknak lenni –, mivel a Wagner vezető attól tart, hogy ezeket a személyeket később súlyosabb bűncselekményekre is rávehetik, mint – ahogy fogalmazott – a „gyalázkodó részeg locsogás”.

Prigozsin, aki még a szovjet időkben maga is megjárta a börtönt, egyébként nem tart a korábbi elítéltektől. Sőt, a legtöbbször védelmébe is veszi őket.

„Annak ellenére, hogy az orosz társadalomban sem fogadták egyértelmű lelkesedéssel, hogy a fegyencek a harcokat követően visszatérhetnek a hétköznapi életbe, és korábbi cselekedeteik feledésbe merülnek”

Egyes helyeken még az elesett egykori elítéltektől is megpróbálták megtagadni az ilyenkor bevett tiszteletadást és temetési szertartást, a sajtó pedig gyakran emlegeti a hazatérő wagneresek korábbi viselt dolgait, és persze lecsapnak azokra a történetekre is, amelyek az esetleges visszaesésükről szólnak.

Pedig az elítéltek részvétele a harcokban nem egyedi eset az orosz történelemben, a Nagy Honvédő Háború, azaz a második világháború Szovjetuniót érintő szakasza során a Gulág-táborok foglyainak tömegeit engedték ki, gyakran azzal a céllal, hogy besorozzák őket a hadseregbe. Bár a Gulág a történelmi emlékezetben a politikai repressziókkal kapcsolódott össze, és kétségkívül tömegével kerültek a táborokba alaptalanul vádolt személyek, a köztörvényes bűnözök is ide kerültek, így az amnesztiák sora is sokszor érintette őket.

„Az egykori (?) bűnözők szolgálatát Prigozsin nem csupán azzal védi, hogy csapatai gyakran jobb teljesítményt nyújtanak a hivatásos hadseregnél vagy a mozgósítottaknál. De azzal is, hogy a visszaesők aránya nagyságrendileg kisebb az egykori wagneresek között, mint egyébként”

Más kérdés, hogy katonai magánvállalatának is éppen ezekekkel a személyekkel gyűlik meg a baja. Nemcsak Uldarov és Szavicsev fordult szembe egykori munkaadójával, az elítéltek közül került ki a tavaly rejtélyes körülmények között egy kalapáccsal kivégzett, korábban az ukránok oldalára átálló Jevgenyij Nuzsin, de a Norvégiába szökött és a Wagnert onnan háborús bűnökkel vádoló Andrej Medvegyev is megjárta a börtönt. Medvegyev azóta se javult meg, februárban Norvégiában tartóztatták le, miután egy kocsmában verekedésbe keveredett, majd a rendőrökre támadt, később pedig Svédországban fogták el a hatóságok, amikor állítása szerint olcsó cigaretta reményében Oslóból Göteborgba utazott, anélkül, hogy lett volna engedélye Svédországban tartózkodni…

„Prigozsintól egyébként a fegyencek azon dosztojevszkiji értékelése sem áll távol, amelyben az író óriás nemcsak bűnösöket, de a világ igazságtalanságának áldozatait is látta a szabályokhoz alkalmazkodni nem tudó vagy nem akaró elítéltekben”

Márciusban azokat a híreket kommentálva, miszerint nem engedik toborozni a börtönökben, azt állította, a társadalmi rétegződés során a hivatalnok-bürokraták a gyermekeik számára ideális világot akarnak létrehozni, amelyben nincs hely az egyszerű fiúknak. Pláne azoknak, akik a hivatalnokok és bürokraták szempontjából társadalmilag visszatetsző dolgot követtek el. Példaként azt hozta fel, hogy ha egy 18 éves srác kiáll a barátnőjéért, akinek egy hadnagy egy szórakozóhelyen megfogta a fenekét, azt évekre elítélhetik, nincs esélye a jövőben visszatérni a társadalomba.

„Prigozsin szerint viszont az elítéltek is bebizonyították, hogy hősökké válhatnak, amire példaként Ajk Gaszparjan esetét említette, aki Vlagyimir Putyintól vehetett át kitüntetést”

Az elítéltből hőssé váló Gaszparjannal pedig a védelmi miniszter vejét, Alekszej Sztoljarovot hozta fel, aki „amilyen gazember volt, olyan is maradt”, és aki – általa cáfolt – sajtóállítások szerint Z-söpredéknek nevezte a „különleges hadművelet” támogatóit.

Több mint 160 évvel a Feljegyzések a holtak házából megjelenése után tehát az elítéltek, az egykori és jelenlegi fegyencek helyzete, valamint az orosz igazságszolgáltatás állapota még mindig élénk vitákat gerjeszt, jelen van az orosz közéletben és kultúrában. Ezeket a vitákat pedig az orosz-ukrán háború csak még tovább fokozta azzal, hogy egykori börtönlakók tízezreit indította el azon a göröngyös úton, amely egyeseket közülük a társadalom számkivetettjeiből annak hőseivé teheti.

 (A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com