Kezdőlap » x-demokrata » Horvát kormányzati cunami
Andrej Plenković, horvát miniszterelnök #moszkvater

Horvát kormányzati cunami

A nagy „nemzetmentő” koncepció még hiányzik, s annak kidolgozására a következő választásokig hátralévő bő egy évben Plenković megújult kabinetjének sem lesz ideje.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Andrej Plenković, horvát miniszterelnök #moszkvater
Andrej Plenković, horvát miniszterelnök
Fotó:EUROPRESS/EVA PLEVIER / POOL / AFP

Összesen hét új minisztert nevezett ki húsz fős kabinetjébe a múlt héten Andrej Plenković, horvát miniszterelnök. Legtöbbjük elődje korrupciós ügyek miatt volt kénytelen felállni a miniszteri székből. Egyeseket a kormányfő váltott le, mások önként mondtak le, hogy ne rontsák tovább a legerősebb kormánypárt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) népszerűségi mutatóját. Akadt olyan is, aki csak tárcát cserélt, vagy – mint a külügyminiszter Marija Pejčinović Burić – „európai posztra” kerül.

A kormányfő a sajtónak úgy nyilatkozott, azért szánta el magát erre a lépésre, hogy a miniszterek körül kerekedett korrupciós botrányok végre alábbhagyjanak, s megkezdődhessen az érdemi munka. Ez azonban nem egyéb, mint jámbor óhaj. A nagyszabású átalakítás csupán egy állomása a Plenković- kormány hatalomra kerülése óta tartó vesszőfutásának, ami folytatódni fog.

„A kormány leváltására képtelen ellenzék – elsősorban a korábban kormányzó Szociáldemokrata Párt (SDP) és hagyományos kategóriákba nehezen besorolható Most (Híd), igazi program híján a folytonos ellenkezésben, zavarkeltésben, újabb és újabb „afférok” – többnyire összeférhetetlenségi vagy korrupciós botrányok – kirobbantásában találta meg a kormány destabilizálásának és a haza szolgálatának leghatékonyabb eszközét”

A Plenković-kabinet minden lépésére riposztozik, arra kényszerítve ezzel, hogy védekezésbe szorulva ideje jó részében magával, s nem az ország ügyeivel foglalkozzon.

Ez annál is inkább folytatódni fog, mert az SDP a HDZ-nek az európai parlamenti választásokon elszenvedett nagyarányú (a 2014-es 42 százalékról alig több mint 23 százalékra) szavazatveszteségén felbátorodott, s immár előrehozott választásokat követel. Önbizalma – mármint hogy megnyeri – nem megalapozott, hiszen maga is lényegesen (11,3 százalékkal) kevesebb szavazatot kapott, mint korábban.

„A liberális opció nem túl népszerű, így nem tett jót a HDZ-nek, hogy miután a Híd faképnél hagyta, a liberális Horvát Néppárttal (HNS) állt össze, és alakított új parlamenti többséget”

Támogatottsága drasztikus csökkenéséhez hozzájárult az Isztambuli Konvenció és az ENSZ Marrakeshi Szerződés néven elhíresült menekültügyi csomagjának aláírása is. Mindkettő a közvélemény heves ellenállásába ütközött, a körülötte kibontakozott polémia megosztotta a konzervatív oldalt, amelynek egységére nagy szükség lett volna.

Az európai parlamenti választások katalizáltak bizonyos folyamatokat úgy a jobb, mint a baloldalon. A horvát politikai spektrum eléggé töredezett, de ezen a megmérettetésen gyengén szereplő pártok most tovább osztódnak. A jobboldalon nyüzsgő kispártok mindannyian a HDZ-hoz mérik magukat, annak leváltására törekszenek. Összefogásra legalább annyira képtelenek, mint ígéreteik, amelyekkel a választókat megnyerni igyekeznek. A baloldalon feltűnhet a magyar Momentumhoz hasonló képződmény, a Živi zid (Élő Fal) osztódásából. Ha reménybeli alapítójának parlamenti viselkedéséből következtetni lehet, az SDP- vagy Élő Fal-beliek hozzá képest valóságos Grál-lovagok.

„Ez az anarchista magatartás csakúgy, mint a „zöld” politika nem szerves fejlődés eredménye, hanem import Horvátországban”

Hogy a gazdaság hanyatlását, a megélhetési nehézségek fokozódását és bizonyos vidékeken (pl. az adriai szigeteken) a hagyományos életformák ellehetetlenülését nehezen elviselő társadalom mikor jut el odáig, hogy ezt támogassa, pillanatnyilag nehéz megmondani. Ott, ahol kicsi a kormány parlamenti többsége, ez a polarizáló, romboló politika sikerrel szokott járni, s Horvátország ilyen.

„Ráadásul még a Balkánon egymásnak feszülő orosz és amerikai érdekek hatásának is ki van téve”

Szerbiát Oroszország fegyverzi, az ettől való félelem pedig Amerika felé tereli a horvátokat. Gazdasági befolyása kiterjesztésére is törekszik mindkét nagyhatalom. Orosz állami bankok hitelezték a csőd szélére jutott Agrokor konszernt, s amerikai hitellel lehetett megmenteni. Amerika szorgalmazza a Krk-szigeti LNG-terminál megépítését, amit az egész közép- európai energiapiacon egyeduralomra törő oroszok meg akarnak akadályozni. Az EU pedig a délszláv utódállamok szorosabb együttműködését, vagyis egy újabb gyűjtőállam létrehozását ösztönzi, persze megint szerb vezetéssel. Nem különösebben bölcs egy olyan nép esetében, amelyben még élénken él a közös államból való kiszakadásért vívott háború emléke.

A bizonytalanságot fokozza, hogy a magyar és az olasz határ kivételével Horvátországnak minden határa vitatott. Magyarországhoz fűződő kapcsolatai viszont javulhatnak, hiszen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének főtitkári posztjára távozó külügyminiszter utóda Gordan Grlić Radman, jelenlegi berlini nagykövet lesz, aki korábban Magyarországon képviselte hazáját. Plenković a „nemzetközi vizeken” eddig elég jól lavírozott.

Hogy lesz ezután, arra nézvést a következő indikátor az idén ősszel esedékes elnökválasztás lesz. Mindenesetre megszívlelendő Miro Kovač, volt külügyminiszter, a szábor külügyi bizottsága tagjának tanácsa, miszerint

„a HDZ-nak meg kell újulnia, ha eséllyel akar indulni a következő parlamenti választásokon”

Az új tárcavezetők kinevezése mellett Plenković a legfontosabbnak ítélt feladatokkal – a migránsáradat megfékezése és a gazdaság fellendítése – összhangban miniszterelnök-helyettesi rangra emelte Davor Božinović bel- és Zdravko Marić pénzügyminisztert. Marić a pénzügyi egyensúly fenntartását kötötte az újdonsült miniszterek lelkére. Igaza van, ez idő szerint más kivehető irány nincs. Az ország külső adósságát sikerült csökkenteni, s a költségvetést egyensúlyba hozni, úgy hogy közben a kormány sokat költött az előző kabinetek által rá hagyományozott problémák (mint pl. a hajógyártás válsága) szanálására, de inkább csak tűzoltásra tellett.

„A strukturális reformok még váratnak magukra”

Az idő pedig sürget, az ipari termelés csökkenésének ütemét tekintve Horvátország előkelő helyen van az EU-ban, mezőgazdasági adottságai nem jók, a termelés drága. A tömeges, de főként a szállodahajós turizmus elterjedése megmutatta az ágazat fejlesztésének korlátait.

Merre tovább? A kilátások nem túl biztatóak. A munkanélküliséget és az elvándorlást nem sikerült érzékelhetően csökkenteni. A nagy „nemzetmentő” koncepció még hiányzik, s annak kidolgozására a következő választásokig hátralévő bő egy évben a megújult kabinetnek sem lesz ideje.