//Hogyan zsarolja Amerika Európát?
Aktivisták tiltakoznak Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter és Heiko Maas német külügyminiszter maszkjában a német kormány által tervezett amerikai F-18-as vadászrepülőgépek vásárlása ellen Berlinben 2020. május 7-én a Bundestag épülete előtt #moszkvater

Hogyan zsarolja Amerika Európát?

Az európai biztonságot szavatoló stratégiai szerződések felmondása kiszolgáltatottabbá teszi a kontinenst az Egyesült Államoknak. S ha Berlin nem költ eleget fegyverekre, Varsóval ad sakkot neki a két amerikai nagykövet.

Aktivisták tiltakoznak Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter és Heiko Maas német külügyminiszter maszkjában a német kormány által tervezett amerikai F-18-as vadászrepülőgépek vásárlása ellen Berlinben 2020. május 7-én a Bundestag épülete előtt #moszkvater
Aktivisták tiltakoznak Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter és Heiko Maas német külügyminiszter maszkjában a német kormány által tervezett amerikai F-18-as vadászrepülőgépek vásárlása ellen Berlinben 2020. május 7-én a Bundestag épülete előtt
Fotó:EUROPRESS/Tobias SCHWARZ/AFP

A közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződés (INF) után az Egyesült Államok felmondja a katonai tevékenység átláthatóságát, ezzel a bizalmat erősítő Nyitott Égbolt szerződést is. Az indokláson az amerikai kormányzat most sem gondolkozott sokat. Akárcsak az INF esetében, most is arra hivatkozott, hogy Oroszország nem tartotta tiszteletben az egyezményben foglaltakat. Az európai biztonságot szavatoló stratégiai szerződésekből már csak a nukleáris hadászati támadófegyverek csökkentéséről megkötött START-III. megállapodás él, de a jelek szerint nem sokáig. Moszkva többször is javaslatot tett a jövőre lejáró szerződés meghosszabbítására, ám Washington reagálásaiból ítélve erre egyre kisebb az esély.

„Miközben tehát a Washington dominálta Nyugat szerint Oroszország fenyegeti Európa biztonságát, éppen az Egyesült Államok gyengíti ott a stratégiai stabilitást. Ezekből a lépésekből ítélve tudatosan”

Washington célja ezzel kettős. Egyrészről Oroszország kiszorításáról, a Moszkvára helyezett nyomás fokozásáról van szó, amely szembenállás felvonulási terepévé Amerika Európát teszi. Az említett szerződések megszűnésével gyakorlatilag bizonytalan időre lehetetlenné válik a stratégiai fegyverzetek ellenőrzése. Ez kiszolgáltatottabbá teszi Európát, amely így jelenlegi helyzetében  könnyebben elfogadja majd az amerikai rakétavédelmi rendszerek erősítését, a hagyományos és nukleáris potenciál növelését.

„Amerika tehát ezekkel a lépésekkel egyszerre növeli a stratégiai bizonytalanságot az eurázsiai térségben, így kényszeríti fegyverkezésre Oroszországot és Európát. A fegyverkezési verseny fokozásának kikényszerítésével a globális gazdasági válság közepette az eurázsiai geopolitikai térség mindkét pólusának versenyképességét is gyengíti, miközben Európában további piacot teremt a saját fegyvereinek”

Az Egyesült Államok Európában – Németország mellett Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban – nagyjából 180 darab hadászati atomfegyvert állomásoztat. Emellett a stratégiai egyensúlyt felborítva Aegis rakétavédelmi rendszereket telepített illetve telepít Romániában és Lengyelországban. Közben rotációban állomásoznak a NATO egységei a Baltikumban. Oroszország ilyetén körülbástyázása jegyében fontolgatja azt is, hogy a mind megbízhatatlanná váló Törökországból Bulgáriába telepíti át a taktikai atomfegyvereit. Láthatóan az amerikai fegyveres erők európai átkonfigurálása folyik, amelynek keretében szó van arról is, hogy Amerika csökkenti a Németországban állomásozó katonai kontingens számát, és a katonák és a technika egy részét Oroszországhoz közelebb, Lengyelországba helyezi át.

„Ennek előkészítését szolgálhatja a varsói amerikai nagykövet minapi bejelentése.  Georgette Mosbacher atomfegyvere Németországot megzsarolva felvetette, hogy amennyiben Berlin csökkenteni akarja a NATO nukleáris potenciálját, és ezzel gyengíti a szövetséget, Lengyelországba telepítik át az amerikai atomfegyvereket”

Az európai országok közül Németországban állomásozik a legtöbb amerikai katona, 35 ezer fő, munkájukat 17 ezer amerikai és 12 ezer német polgári alkalmazott segíti. Washington már nem először fenyegeti Berlint, hogy vegye ki a részét a saját védelméből. Tavaly nyáron például Richard Grenell berlini nagykövet sértőnek nevezte, hogy Németország elvárja az amerikai adófizetőktől a több mint 50 ezer amerikai németországi tartózkodásának további finanszírozását, miközben a németek a saját hazai céljaikra használják fel kereskedelmi többletüket. Maga Donald Trump elnök is tett már utalást a lehetséges csapatkivonásról. S ilyenkor jön, hogy míg Lengyelország védelmi kiadásai elérik a NATO-tagoktól elvárt szintet, Németország nem teljesíti ezt az elvárást, ezért üdvözölnék, ha Lengyelországba jönnének amerikai csapatok Németországból.

„Most ugyanez a játék ismétlődött arra reagálva, hogy Németországban kiéleződött a vita az amerikai F-18-asok vásárlásáról és az országba telepített amerikai atomfegyverekről”

A téma annak kapcsán vetődött fel, hogy kiderült, Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszter megállapodott amerikai kollégájával az európai fejlesztésű Tornado vadászgépeknek a Boeing által gyártott F/A-18F-osokra cseréléséről. Erre reagált május 14-én Grenell, majd egy napra rá Twitter bejegyzésében Varsóban szolgálatot teljesítő kollégája Mosbacher. Mint az említett forgatókönyv is mutatja, Washington 30 vadászgép miatt kész összeugrasztani európai szövetségeseit is.

„Lépéseivel Washington nemcsak az európai biztonságot gyengíti, hanem az Európai Uniót is bomlasztja”

Georgette Mosbacher például – nyíltan beavatkozva az unió belügyeibe – februárban odaszúrva Berlinnek, a lengyel jogállamisággal kapcsolatosan élesen kritizálta az Európai Unió álláspontját. Ezzel egyszerre hálálja meg odaadó odaadásáért, ultraatlantista, sokszor már az európai egységet veszélyeztető politikájáért az amerikai csapatok állomásoztatásáért még fizetni is kész Lengyelországot, és zsarolja Németországot.

Emellett az atomfegyverek lengyelországi telepítésének felvetésével Washington tovább növeli a feszültséget az EU és Oroszország között is. Szergej Lavrov külügyminiszter Georgette Mosbacher felvetésére reagálva kételkedett abban, hogy Washington valóban az orosz határokhoz telepítené át a Németországban lévő atomfegyvereit. Egyben figyelmeztetet arra, hogy az atomfegyverek telepítése az új tagországok területére sértené a NATO és Oroszország közötti alapszerződést.

„Mint Lavrov megjegyezte, ezek a nagyköveti nyilatkozatok megmutatják, miként viszonyul Amerika az európai országok szuverenitását érintő kérdésekhez. A miniszter szerint ezek a bejegyzések nem is az atomfegyverekről szólnak, hanem arról, hogy az amerikai nagykövetek miként gyakorolnak nyomást európai szövetségeseikre”

Mindezek fényében jobban érthető az is, hogy miért szimulált Oroszországgal vívott atomháborút az amerikai hadsereg ez év februárjában Mark Esper védelmi miniszter részvételével egy hadvezetési gyakorlaton. Az elképzelt helyzet szerint Oroszország egy alacsony hatásfokú nukleáris robbanófejjel támadott meg egy NATO-tagállamot Európában, mire az Egyesült Államok válaszcsapásként nukleáris fegyvert vetett be az oroszok ellen.

„Az ilyen gyakorlatok célja csak részben Moszkva fenyegetése. Legalább annyira fontos az ezáltal az európai szövetségesekre gyakorolt pszichés nyomás”

Ebbe a stratégiába nem illik bele, hogy érdemben tárgyaljanak Putyinnak a szárazföldi állomásoztatású közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítésének betiltásáról szóló javaslatáról. S tegyük hozzá, ez a játék mindaddig hatékony lehet, amíg Európa nem képes saját maga gondoskodni a biztonságáról.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.