„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Makronóm Intézet
„Trump már nem ismeretlen Peking számára. Szeretnének megfontoltan válaszolni és erőfeszítéseket tenni a Trump-adminisztrációval való kommunikáció érdekében”
Fotó:EUROPRESS/Nicolas ASFOURI/AFP
Miután Donald Trump nyolc évvel ezelőtt először elhódította a Fehér Házat, a zaklatott kínai vezetés erővel válaszolt a bevezetett vámokra, és a feléjük tanúsított tüzes retorikára. Ez olyan kereskedelmi háborút indított el, amely miatt többéves mélypontra került a világ két legnagyobb gazdasága közötti viszony.
Peking most a szövetségeseivel való kapcsolatainak elmélyítésével, a technológiai önállóság erősítésével, és a gazdaság támogatására félretett pénzekkel készül Trump visszatérésére, valamint az általa belengetett új vámok fenyegetésére. Ezekkel szemben ugyanis most sérülékenyebb a kínai gazdaság. Bár bizonyos válaszlépések elkerülhetetlenek lehetnek, Kína arra törekszik, hogy kihasználja az Egyesült Államok, illetve szövetségesei közötti feszültségeket, és enyhítse a helyzetet – vélik a szakértők. A cél egy olyan korai megállapodás elérése lenne, amely mérsékelheti a kereskedelmi feszültségekből eredő károkat.
Kínának valószínűleg nem kellene ugyanolyan forgatókönyv szerint játszania, mint Trump első elnöksége idején, amikor nagyon keményen reagált az amerikai intézkedésekre, jelezte Csao Ming-hao, a sanghaji Fudan Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakértője. Kiemelte Hszi Csin-ping Trumpnak küldött üzenetét, amelyben a kínai elnök a viták helyett együttműködésre szólított fel, hangsúlyozva a két szuperhatalom közötti stabil, szilárd és fenntartható kapcsolatok fontosságát.
„Trump már nem ismeretlen Peking számára. Szeretnének megfontoltan válaszolni és erőfeszítéseket tenni a Trump-adminisztrációval való kommunikáció érdekében”
– mondta Csao. Míg a kínai techóriások immár jóval kevésbé függnek az amerikai importtól, a gazdaság – egy súlyos ingatlanválságtól és fenntarthatatlan adósságtól szenvedve – gyengébb, mint 2016-ban. Jelenleg Kína 5 százalékos növekedést igyekszik kisajtolni erre az évre az akkori 6,7 százalékoshoz képest. Ront a helyzeten, hogy
„Trump jelezte, véget fog veti a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének a Kínával való kereskedelem esetében, és 60 százalékot meghaladó vámokat rendel el a kínai importra”
Ez sokkal magasabb, mint az első ciklusa idején. Csao szerint Peking felkészült erre a helyzetre, ám közben arra is számít, hogy a kilátásba helyezett vámok a kampány során ígértnél alacsonyabbak lesznek, mivel azok „jelentősen gerjesztenék az amerikai inflációt”. E fenyegetés már önmagában is nyugtalanítja a világ legnagyobb exportőrének gyártóit, mivel Kína évente több mint 400 milliárd dollár értékben ad el árukat az Egyesült Államoknak, és további százmilliárdos értékben biztosít alkatrészeket az amerikaiak által máshol vásárolt termékekhez. A kínai gazdaságnak több ösztönzőre lehet szüksége, mint a november 4–8. között a népi kongresszus által tárgyalt 1,4 ezermilliárd dollár értékű élénkítőcsomag, mutat rá Li Ming-csiang, a szingapúri Rajaratnam School of International Studies professzora.
„Ez nagyon komoly csapás lesz Kína nemzetközi kereskedelmére, ami kihat a munkahelyekre és a kormányzati bevételekre is. Pekingnek valószínűleg sokkal nagyobb ösztönzőcsomaggal kell majd előállnia belföldön”
– mondta Li. Hogy fellendítse globális kereskedelmét, Kína diplomáciai hakniba kezdett: a szövetségeit megerősíti, az ellenfeleivel békülésre törekszik és nehéz egyeztetéseket folytat az Európai Unióval is. Utóbbit annak ellenére, hogy az európai blokk jelentős vámokat vetett ki a kínai elektromos járművekre.
Júniusban Li Csiang miniszterelnök hét év után először tett látogatást Ausztráliában, augusztusban Japánnal zártak le egy a fukusimai atomerőműből származó radioaktív vízzel kapcsolatos kétéves vitát, októberben pedig egy négy éve húzódó katonai patthelyzetnek vetett véget az Indiával való határvitájában. Az előző hónapból ki lehet még emelni Hszi és Li részvételét a BRICS-csúcson – amely blokk már a világgazdaság 35 százalékáért felel – és a tíz állam jelenlétével zajló Sanghaji Együttműködés Szervezet ülésén is. Ezekből a lépésekből Kínának a globális déllel való kapcsolatainak elmélyítésre való törekvés tűnik ki.
„Az első Trump-adminisztráció nem sok érdeklődést mutatott az Afrika, Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia felé, így Kínának széles körű lehetőségei voltak, azaz szinte verseny nélkül lehetett jelen ezeken a piacokon”
– mutat rá Eric Orlander, a China-Global South Project főszerkesztője. Szakértők szerint Európában a Kínával való feszültségeket talán ellensúlyozzák majd a Trump győzelme miatti aggodalmak – az Ukrajnában vállalt szerep csökkentése vagy a gazdaságpolitika –, ami megadhatja az esélyt a Peking felé való nyitásra.
„Kína továbbra is építeni fogja kapcsolatait az EU-val, a britekkel, az ausztrálokkal és még Japánnal is, nemcsak azért, hogy megpróbáljon éket verni az USA és az északi – azaz a nem globális délhez tartozó – országok közé, hanem azon küldetésének részeként is, amelynek célja külkereskedelmének átegyensúlyozása a <globális Dél” javára” – mondta.
Trump az első kereskedelmi háború során betiltotta a Kínába irányuló csúcstechnológia exportját, és olyan vállalatokat szankcionált, mint a legnagyobb kínai chipgyártó, a SMIC, ezzel arra ösztönözve az ázsiai hatalom technológiai szektorát, hogy belföldi fókuszúvá és önellátóvá váljon. Winston Ma, a China Investment Corporation (CIC), Kína szuverén vagyonalapjának korábbi ügyvezető igazgatója szerint a váltás egyik fő kiváltó oka az volt, hogy Trump 2018-ban megtiltotta a kínai ZTE telekommunikációs cégnek történő alkatrészeladásokat.
„Kína szempontjából ez nagyon ijesztő volt, ezért nekiláttak a felkészülésnek. Ez volt az úgynevezett védekező gondolkodás kezdete”
– tette hozzá Ma. Nem sokkal később Hszi Csin-ping arra szólította fel nemzetét, hogy növelje az önállóságát a tudomány és a technológia területén, és arra ösztönözte az országot, hogy fejlessze a legfontosabb iparágakat, köztük a mesterséges intelligencia és az űrkutatás területeit. Ezek eredményeként jelentősen megugrott az 1,4 millió dollárnál nagyobb értékű kormányzati beszerzési projektek száma. Míg nyolc évvel ezelőtti mindössze négy ilyen volt – amelyek célja a külföldi hardverek és szoftverek hazaira történő lecserélés volt –, az idén ezek száma elérte a 169-et.
„Ezen előrelépések ellenére a chipgyártók határozottan érzik a szigorítást. Ezek ugyanis nem tudtak a globális ügyfeleknek szállítani, és nem férhetnek hozzá a legújabb chipekhez”
– tette hozzá Ma. Nazak Nikakhtar, aki a kereskedelmi minisztérium tisztviselőjeként ismeri Trump gazdasági tanácsadóit, azt mondta, arra számít, hogy az amerikai elnök most „sokkal agresszívebb lesz a Kínával szembeni exportellenőrzési politikát illetően”. Szerinte jelentősen kibővítik majd azt a listát, amelyen a rajta szereplő cégek exportját korlátozzák, akár a már feljegyzett társaságok leányvállalataival és üzleti partnereivel együtt. A korlátozásoknak egy ideig meglesz a hatása, mivel az Egyesült Államok kiterjeszti a szankciókat a tengerentúli beszállítókra is – vélekedik Ma. Mint fogalmazott, az elkövetkező évek lesznek a legkritikusabbak az amerikai-kínai technológiai rivalizálás szempontjából, vagyis most jön a csattanó.
(Forrás: Reuters)
Az írást jegyezte: Makronóm Intézet
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
