„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Hogyan vált a finn elit oroszellenessé?

2024. dec. 30.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

A semlegességből évtizedeken át jól élő, és Oroszországhoz pragmatikusan viszonyuló Finnország szinte egyik pillanatról a másikra vált nemcsak a NATO tagjává, de durván oroszellenessé. Hogyan alakítja át a finn társadalom gondolkodását a média? Miért mer ennek ellenére egy ismert újságíró ezzel szembe menve levelet írni Szergej Lavrovnak?

Kádár György írása a #moszkvater.com számára

„A magyar és finn médiát egyaránt követő ember hamar észreveheti, hogy a finn médiában csak ugyanazokat a híreket és véleményeket hallja és látja, mint a magyarországi baloldali sajtóban” #moszkvater

„A magyar és finn médiát egyaránt követő ember hamar észreveheti, hogy a finn médiában csak ugyanazokat a híreket és véleményeket hallja és látja, mint a magyarországi baloldali sajtóban”
Fotó:EUROPRESS/Roni Rekomaa/Lehtikuva/AFP

Mauno Saari, a Naapuriseuran Sanomat alapító főszerkesztője, közismert finn író, újságíró. Dolgozott többek között a Suomen Kuvalehtiben, a Helsingin Sanomatban. A nagy finn író Paaavo Haavikko jó barátja. Saari a közelmúltban levélben fordult https://naapuriseura.fi/avoin-kirje-sergei-lavroville/ Oroszország külügyminiszteréhez, Szergej Lavrovhoz, aki a híres amerikai műsorvezetőnek Tucker Carlsonnak adott interjújában (dec. 6.) úgy fogalmazott Finnországról, hogy „a finnek egy éjszaka lefogása alatt visszatértek a barátias viszonyulásból a második világháborút megelőző hangulathoz”amikor – teszi hozzá Saari – a finnek Hitler legjobb szövetségesei voltak„Ön úgy véli – írja továbbá az orosz külügyminiszternek címzett levelében Saari -, hogy ez az ellenségesség mélyen gyökerezhet a finn szívekben, hogy a semlegességi politika számunkra (finnek számára) teher volt, amitől most megszabadultunk”.

„Saari úgy véli, hogy Oroszországnak a fentieknél sokkal pontosabb képe van arról, hogy miért harapózott el Finnországban az oroszgyűlölet. Saari annak a meggyőződésének ad hangot, hogy nem a nép gyűlöletéről van szó, hanem annak az elitjéről, amely a finn népet annak történelmi sorsfordulói során többször vezette félre”

Saari élesen megkülönbözteti az értelmiséget a politikai elittől, amely nem feltétlenül szaladgál hol Londonba, hol Washingtonba vagy máshova, hogy kialakítsa a maga álláspontját. Ezen a ponton Saari külön kiemeli Eljas Erkkot (1895-1965), a Helsingin Sanomat korábbi főszerkesztőjét, aki a téli háború (1939-1940) előtt ellenezte a kiegyezést az oroszokkal, annak ellenére is, hogy katonaemberként „F. E. Mannerheim kész lett volna a határok eltolására úgy, hogy az ágyútüzek finn oldalról nem érték volna el Leningrádot”. Ezért is hívják egyes finn körökben ezt a háborút „Erkko háborújának” mind a mai napig.

S itt tovább is léphetünk. Döbbenetes volt látni, ahogy az ország addig nyugodt népe – mely korábban képes volt nagy lelki nyugalommal tudomásul venni, hogy egy nagy ország a szomszédja (Paasikivi-Kekkonen-vonal) – ha nem is egy éjszaka alatt, de mindössze 1-2 héten belül fékeveszett oroszgyűlölővé vált. Népszavazás nélkül önként beléptek a NATO-ba, s ugyancsak mindenféle társadalmi megbeszélés, szavazás nélkül az ország 15 különböző pontján adtak területeket (köztük két tengeri kikötőt) az Egyesült Államoknak, hogy azok ott támaszpontot létesíthessenek. A közember ezen egyezmények tartalmáról szinte semmit nem tudhat. A politikusok többen is szó szerint azt ismételgették, hogy a NATO-csatlakozásról fölösleges népszavazást tartani, mert a közvélemény-kutatók szerint az eredmény úgyis biztos. Ez egyébként valóban igaz lehetett. A legutolsó parlamenti választásokon például minden NATO-ellenes jelölt kiesett.

„A NATO-hoz és az Oroszországhoz viszonyulás kérdésében a finn parlamentben ellenvélemény nincs és nem is lehet”

A finn közvélemény megdolgozása rendkívül intenzív volt. Ellenoldal gyakorlatilag nem létezik. Nem múlt és nem múlik el nap, de talán óra sem, hogy vagy a hírekben vagy más műsorokban ne riogatnának azzal, hogy Ukrajnának győznie kell, mert ha nem, akkor utána Finn- és Észtország következik. Amikor aztán kiderült, hogy Ukrajna nem győzhet, s még mindig semmi jele, hogy Oroszország meg akarna indulni a Baltikum ellen, akkor jött az újabb varázsszó: Oroszország „hibrid háborút” visel Finnország ellen. Hogy mi és hogyan volt hibrid, mi az a hibrid háború, azt aligha tudná megmondani az átlag finn „hírfogyasztó”. (Mint ahogy azt sem tudja megmondani, ha megkérdezik, mitől és hogyan diktátor Orbán.) Azután jöttek a másfél oldalakat betöltő írások arról, hogy bár senki nem akar átjönni a finn-orosz határon, de Oroszország muszlim bevándorlókat használ „eszközökként” Finnország ellen, s őket utaztatja a finn határra. A cikkek és riportok teli vannak nagy fényképekkel a teljesen kihalt határállomásokról. Innen jött aztán a magyar és finn határkerítés közti megkülönböztetés is: a finn határkerítés építése nem ugyanaz, mint amit Orbán csinál Magyarországon, mert Finnország esetében (Oroszország által) „eszköziesített” (esineistetty) határátlépőkről van szó. Az ilyen „esineistetty” határátlépés viszont jogosan tiltható.

https://www.iltalehti.fi/kotimaa/a/f0fe6b50-bd8f-4ca5-adef-7e4c38d92656

„Hogyan lehet, hogy a média ilyen hatalmas változást tudott elérni a finn emberek gondolkozásának átdolgozásában?”

A magyarázatot alighanem a Wikipedia írja le a legpontosabban: „Finnországban a médiatulajdon néhány nagy médiacsoportban összpontosul, amelyek magazinokat, televíziós csatornákat, rádiócsatornákat és internetes szolgáltatásokat birtokolnak.” (https://fi.wikipedia.org/wiki/Media_Suomessa) S itt az ember nem hisz a szemének, hiszen a finn sajtóból, a finnországi „magyar-szakértőktől” (pl. Katalin Miklóssy, Aleksanteri instituutti/Helsinki Egyetem; Heino Nyyssönen, Turkui Egyetem stb.) egyfolytában azt hallja, hogy Magyarországon van médiadiktatúra.

A finnországi írott sajtót – beleértve a Helsingin Sanomatot is – szinte teljes egészében lefedi az a Sanoma OY, melynek Jane ja Aatos Erkon Säätiö (Jane és Aatos Erkko Alapítvány; Erkko ls. fennebb) a legfőbb tulajdonosa. Ez az a Sanoma OY, mely a Ringier Axel Springer Media AG-vel együtt nemrég még a Népszabadságot próbálta talpon tartani.

A másik nagy közvéleményformáló az YLE (Yleisradio OY), melynek rádiós és tévés adásaiban ugyanazt hallhatja a finn ember, mint amit a Sanoma OY alá tartozó lapokból is olvashat. Ez talán nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy az YLE igazgató tanácsának elnöke Matti Apunen, aki magát a liberális oldalhoz sorolja, s a 2010-es években rendszeres résztvevője a Bilderberg-értekezleteknek.

„A magyar és finn médiát egyaránt követő ember hamar észreveheti, hogy a finn médiában csak ugyanazokat a híreket és véleményeket hallja és látja, mint a magyarországi baloldali sajtóban”

Az eredmény, hogy a finn ember gyűlölködik és elvesztette a valóság és a demokrácia iránti érzékét és igényét. Nem zavarja, hogy a finn sajtó az elnökválasztási kampányban egyoldalúan állt ki a nyugati janicsáriskolákat kijárt Alexander Stubb mellett, vagy hogy az az amerikai választásokon egyoldalúan, s a végletekig Joe Bident pártolja Donald Trumppal szemben, se az, hogy olyan sorsdöntő kérdésekben, mint az ukrajnai háború, a finn gazdaságot tönkretevő oroszellenes szankciók, a NATO-csatlakozás, amerikai támaszpontok finnországi területeire telepítése stb., senki más nem hallathatja véleményét.

„A demokrácia Finnországban manapság már csak addig terjed, hogy a bal- és jobboldal elvitatkozgathatnak arról, hogy az idősgondozástól, a munkanélküliektől vegyenek el pénzt, vagy kórházakat zárjanak be, netán a művészeti élettől tartsanak vissza pénzeket. Arról nincs vita, hogy a virágzó finn gazdaságot az Oroszország által kezdett háború tette tönkre. Ezt el kell viselni; sőt Ukrajnát a győzelemig kell támogatnunk, ha Putyin telefonál, hogy gratuláljon Stubb elnökké választásához, az nem veszi fel a telefont, az oroszokkal pedig – a Nyugat vagy Amerika engedélye nélkül – nem lehet tárgyalni”

Mauno Saari főszerkesztő Lavrovnak írt levelére Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője válaszolt. Válaszában többek között azt írta, (https://naapuriseura.fi/kremlin-maria-zakharova-vastasi-naapuriseuralle/):

Oroszország többször is látta, hogy a finn hatóságok hogyan szerveznek «boszorkányüldözést», vagy kampányokat, melyeknek célja, azon állampolgárok beazonosítása és zaklatása, akik még mindig készek kapcsolatot tartani Oroszországgal. Nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy ilyen támadások megtörténhessenek a Naapuriseura Egyesület – a Naapuriseura ry finn civilszervezet, melyet Mauno Saari és szociáldemokrata társai azután alapítottak, hogy a Finn-Orosz Társaság elítélte Oroszországot – és annak elnöke, Mauno Saari ellen is. „A finn társadalom szemérmetlen manipulálása, valamint az ország politikai elitjének és a médiának kirívó agymosása, ahogy Maun  Saari is megállapította, minden bizonnyal fontos szerepet játszik mindebben. Ennek fényében kivált felértékelődnek a hivatalos álláspontoktól mentes, őszinte nézetek az orosz-finn kapcsolatok történetéről és jelenlegi megromlásának okairól”- írta Zaharova Saarinak küldött válaszában.

Felhasznált források:

https://fi.wikipedia.org/wiki/Aatos_Erkko

https://fi.wikipedia.org/wiki/Matti_Apunen

https://www.sanoma.com/en/investors/share-information/major-shareholders/

https://fi.wikipedia.org/wiki/Mauno_Saari

https://fi.wikipedia.org/wiki/Naapuriseura

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK