//Helyre tették az uruk a „szbornaját”
Luis Suarez gólöröme a fekvő Igor Akinfejevvel szemben, miután Urugay válogatottja vezetést szerzett Oroszország csapata ellen a Labdarúgó Világbajnokságon, 2018. június 25-én #moszkvater

Helyre tették az uruk a „szbornaját”

MEGOSZTÁS

A harmadik meccsén elszenvedett vereség ellenére az orosz válogatott történelmet írt a továbbjutásával

Luis Suarez gólöröme a fekvő Igor Akinfejevvel szemben, miután Urugay válogatottja vezetést szerzett Oroszország csapata ellen a Labdarúgó Világbajnokságon, 2018. június 25-én #moszkvater
Luis Suarez gólöröme a fekvő Igor Akinfejevvel szemben, miután Urugay válogatottja vezetést szerzett Oroszország csapata ellen a Labdarúgó Világbajnokságon, 2018. június 25-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Manan VATSYAYANA

Helyre tette első igazán komoly ellenfele a „szbornaját”. Az oroszokat azonban az Uruguay elleni vereség sem nagyon keseríti el, hiszen a válogatott történelmet írva már most túlteljesítette az előzetes várakozásokat. Evés közben jön azonban meg az étvágy, így sokan még a spanyolok elleni továbbjutást sem tartják lehetetlennek. Tegyük azért ehhez hozzá, hogy ez kisebb csodával érne fel.

Nyolc lőtt gól után hármat kapott az orosz válogatott, így csoportjából második helyen továbbjutva július 1-én a Luzsnyikiban Spanyolország vár rá a nyolcaddöntőben. Mielőtt azonban bárki is elégedetlen lenne ezzel az eredménnyel, jegyezzük meg, hogy ez a sorrend a reális erőviszonyokat tükrözi. Uruguay az oroszok ellen egyértelműsítette, hogy nagyobb játékerőt képvisel. Közben azt se felejtsük el, hogy Sztanyiszlav Csercseszov kapitány csapatát a világbajnokság előtt mutatott játéka alapján sokan még a továbbkutásra is alkalmatlannak találták. Erre jött a szaúdiak elleni 5-0, majd Egyiptom 3-1-es legyőzése. Ezzel a „szbornaja” már történelmet írt, hiszen Oroszország néven három világbajnokságra jutott ki, s egyik alkalommal sem tudott továbbjutni a csoportjából. S ha ehhez még az orosz futball elmúlt tíz évének mélyrepülését is hozzávesszük, akkor Golovinék teljesítményére egy rossz szó sem lehet.

Annak ellenére, hogy Alekszandr Golovin vagy Gyenyisz Cserisev kellemesen meglepő játéka sem feledtetheti el, hogy a csapatnak továbbra sincs igazi vezéregyénisége, s szokásához híven a veterán kapus Igor Akinfejev is meg-megingott a kritikus pillanatokban. A vb előtt sokat szidott Csercseszov azonban a látszólagos kapkodás, a sok kísérletezés után a nyitányra fizikai és lelki értelemben is összeszedte a válogatottat, amely érezte a tétet, a számára igazán fontos meccseket magabiztosan és mindenek előtt csapatként működött jól.

Uruguay túl nagy falat volt a „szbornaja” számára.

Különösen tíz emberrel, hiszen Szmolnyikovot kissé talán túl szigorúan, fél óra után a második sárga lapot felmutatva kiállította a játékvezető. Nem játszott a sárga lapok miatt a csapat eddigi motorja Golovin sem.  Reálisan értékelve a látottakat és némiképp lehűtve a várakozásokat a szövetségi kapitány elismerte, hogy Uruguay a korábbi ellenfeleknél komolyabb erőt képviselt, ez a pofon azonban jókor jött a kieséses szakasz előtt. Pofonként élte meg a mérkőzést Artyjom Dzjuba is, hozzátéve, hogy a vereség érettebbé tette a csapatot, s a továbbiakban már nem lehet hibázni. A vereség azonban nagy eséllyel nem demoralizálja, inkább feltüzeli a „szbornaját”, amelyet a következő meccsen is közel 70 ezren hajtanak majd előre.

Mindehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy a két győzelem sem vakíthatott el senkit. A szaúdiak és az egyiptomiak legyőzésétől az orosz futball nem lett jobb, s a sikerek sem leplezhetik el a strukturáéis problémáit. A világbajnokságnak azonban kimondottan jótt tett a magabiztos orosz kezdés. Ennek köszönhetően a vártnál ugyanis jóval többen követik a mérkőzéseket, sokan megszerették a futballt, s a győzelmek látványosan emelték a rendező városokban a hangulatot.

Persze, ez a magabiztosság nem mindenkinek tetszik. A feszült nemzetközi helyzetben sokan szerették volna, ha Csercseszov csapata leég. S mivel erről nem beszélhetünk, ismét előkerült a dopping botrány, s egyesek pedig úgy vélték, Oroszországot rendezőként a FIFA segíti minél tovább életben maradni. Erről azonban szó sincs, az eredmények a reális erőviszonyokat tükrözik. Ez a világbajnokság azonban attól igazán szép és izgalmas, hogy ezek az erőviszonyok kiegyensúlyozottak, s talán ha két-három válogatott lóg ki a mezőnyből. Így aztán azon sem lepődhetnénk meg, ha az oroszok túljutnának a spanyolokon. Igaz, ennek viszonylag kicsi az esélye. Oroszország azonban már így is győzött. A tornára új stadionok épültek, s a modern infrastruktúra vopnzerőt jelenthet a gyerekeknek, a válogatott helytállása, esetleges további sikerei pedig lendületet adhatnak az elengedhetetlen változásokhoz. A legnagyobb siker azonban az, hogy a világbajnokság és a „szbornaja” szereplése változást hozott a hoki mögött kullogó futball megítélésében.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.