„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter és Jens Stoltenberg NATO főtitkár sajtótájékoztatója a brüsszeli tanácskozásuk után 2021. április 13-án
Fotó:EUROPRESS/Francisco Seco/POOL/AFP
Nem titkolták a csalódottságukat a NATO csúcstalálkozójának közeledtével az ukrán vezetők. Pedig nagyon várták már ezt az eseményt, mint ahogy egészében véve Joe Biden amerikai elnök első európai turnéját is. Kijevben – tegyük hozzá, nem alaptalanul – reménykedtek abban, hogy Donald Trumpnál a demokrata utód egyértelműbben felkarolja Ukrajna ügyét, amelynek részeként és egyértelmű jelzésként az ország a NATO csúcstalálkozóján megkapja a csatlakozási útitervet.
„Csakhogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben Amerika számára fontosabb szövetségesi kapcsolatainak és az Oroszországgal megromlott viszonynak a konszolidálása. Éppen ezért az európai turné középpontjában az európai kapcsolatok rendezése, és a Vlagyimir Putyinnal tető alá hozott genfi megbeszélés áll, ezek pedig háttérbe szorítják az ukrán kérdést”
Kijev már annak sem örült, hogy végül leül egymással Biden és Putyin. Nagyon határozottan próbálta erről lebeszélni Washingtont, ám sikertelenül. Aztán, amikor kiderült, hogy a két nagyhatalom vezetője mégis találkozik, akkor bízott benne, hogy a tárgyalásokon fontos szerepet kap az ukrán kérdés. Aztán, amikor látszott, hogy ez nem így lesz, akkor az ukrán vezetők ezt már követelni kezdték, mire azt a megnyugtatást kapták, hogy Washington kiáll Ukrajna szuverenitása mellett. Közben ukrán szempontból egyre sötétebb fellegek gyülekeztek az égen.
„A Fehér Ház zöld utat adott az Északi Áramlat már majdnem kész bővítésének, és erről mind Varsóban, mind pedig Kijevben csak a sajtóból értesültek. Ezután újabb hideg zuhanyként kiderült, hogy Ukrajnát és Grúziát nem hívták meg a NATO csúcstalálkozójára”
E hatalmas pofon után Volodimir Zelenszkij megpróbált találkozót kicsikarni Bidennél, ám csak egy telefonos beszélgetésig jutott. Meghívást csak a nyár közepére kapott, az amerikai elnök az értésére adta, hogy tudja, miként kell Putyinnal Ukrajnáról tárgyalni, de Zelenszkij a NATO-hoz közeledés kérdésében sem kapott biztató jeleket. Mindezzel nem törődve Kijevben arról beszéltek, hogy a beszélgetés során kiállt amellett, hogy Ukrajna csatlakozási útitervet (MAP) kapjon.
„A Fehér Ház azonban ezúttal nem nézte el ezt a ravaszkodó füllentést, hiszen az szembe ment az érdekeivel. Udvariasan, de határozottan helyreigazította Zelenszkijt, mondván, Kijevben bizonyára félreértelmezték Biden szavait”
Később a NATO főtitkárával szintén telefonon beszélgetve Zelenszkij már nem erőltette a csatlakozási útitervet, ellenben ígéretet kapott arra – nem volt nehéz -, hogy az orosz kérdés, ennek kapcsán Ukrajna biztonsága napirenden lesz.
Eközben Dmitro Kuleba külügyminiszter arról beszélt, hogy Ukrajna eddig kérte a csatlakozási tervet, most azonban már követeli, hiszen teljesített minden feltételt, miközben a NATO ugyan kiállt az orosz agresszióval szemben, ám ebben a kérdésben 13 év alatt, a 2008-as bukaresti csúcs óta semmit sem tett ígérete teljesítése érdekében. Az ukrán vezetők nem is tagadják csalódottságukat, és határozottabb kiállást és több áldozatot várnak el Európától Ukrajna Oroszország elleni harcában. Ettől persze nem ijednek meg a NATO-ban, és Ukrajna valamint Grúzia közelítése továbbra is a kelet-nyugati kapcsolatok alakulásától függ.
„Így Moszkva és a Nyugat viszonyának alakulása alapvetően Kijev kezére játszik, ám Washington és Brüsszel ettől függetlenül inkább csak használja Ukrajnát. S amikor az érdekeik úgy kívánják, akkor lecsendesítik Kijevet, amikor pedig változik a helyzet, akkor felhergelik”
Ukrajna eszköz, felvonulási terep a Nyugat és Oroszország geopolitikai szembenállásában, és természetesen Kijev folyamatosan igyekszik rájátszani erre. Több-kevesebb sikerrel ebből hasznot húz, ám az alapvető problémáit ily módon nem tudja megoldani. Az ukrán vezetők azonban ezt nem akarják látni. Szerepzavarban vannak, és azt hiszik, hogy ők diktálhatnak a Nyugatnak. S mikor helyre teszik őket, és kiderül, hogy mindez nem így van, akkor, mint most is, amikor fontosabb érdekek miatt nem hallgattatik meg az orosz veszély emlegetése, csak durcásan puffognak. De ami a NATO tagságot illeti, az sok európai országnak nem érdeke. Berlin és Párizs már 2008-ban értésre adták, hogy szó sem lehet az útitervről, azóta e két országot még legalább Olaszország és Magyarország támogatja, de a közeledés a NATO-hoz Törökországnak sem egyértelmű érdeke.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
