//Halálra ítélték, pedig megmentette a világot
Oleg Gordijevszkij 2007-ben Londonban, miután II. Erzsébet angol királynő kitüntett a Szent Mihály és Szent György-renddel #moszkvater

Halálra ítélték, pedig megmentette a világot

MEGOSZTÁS

A KGB ezredeséből kettős ügynökké vált Oleg Gordijevszkij tíz évig kémkedett a brit titkosszolgálatnak. Lebukott a szovjetek előtt, ezért egy autó csomagtartójában rejtőzködve menekülnie kellett Moszkvából. A Szovjetunióban 1985. november 14-én távollétében halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Vajon a világot megmentő hős volt, vagy a hazáját eláruló kettős ügynök?

Oleg Gordijevszkij 2007-ben Londonban, miután II. Erzsébet angol királynő kitüntett a Szent Mihály és Szent György-renddel #moszkvater
Oleg Gordijevszkij 2007-ben Londonban, miután II. Erzsébet angol királynő kitüntett a Szent Mihály és Szent György-renddel
Fotó:EUROPRESS/FIONA HANSON/POOL/AFP

Amikor 1985 márciusában a KGB sikeresen beszervezett egy bizonyos Aldrich Ames magas rangú CIA-tisztet, az amerikai hírszerző fogta, és átadta a szovjet szerveknek az általuk ismert összes kém és CIA-ügynök listáját, valamint azok névsorát, akik kettős ügynökként tevékenykednek évek, évtizedek óta. Ez pedig szinte földindulást okozott, és a KGB sorra leplezte le, és tartóztatta le például a brit hírszerzésnek dolgozó kettős ügynököket.

„Ez utóbbiak között volt az ekkor már ezredesi rangban lévő Oleg Gordijevszkij is, aki egyébként a londoni követségen dolgozott”

A férfit konzultáció ürügyén Moszkvába hívták, és Gordijevszkij 1985. május 19-én meg is érkezett a szovjet fővárosba, ahol a megbeszélések helyett megindult a hivatalos vizsgálat ellene. A KGB ezredesét május 27-én a szervezet egyik vidéki házába vitték, ahol mintegy öt órán keresztül bizonyos pszichotróp szerek használatával kihallgatták, ám Gordijevszkij még ennek ellenére is tagadta az ellene felhozott vádakat. Innentől kezdve ugyan nem tartóztatták le, de szóba sem került a visszatérése Londonba. Egyszerűen közölték vele, hogy a KGB személyzeti osztálya majd kijelöli számára az új, országon belüli feladatát. Gordijevszkijt a vallatások hatása miatt egy hónapon keresztül a KGB szanatóriumába utalták be gyógykezelésre, ám az igazi ok az volt, hogy állandóan szem előtt legyen.

„Az ezredes pontosan tudta, ha kiderül az igazság, és napvilágra kerül a britekkel való együttműködése, az mivel jár, így elkezdte a legnagyobb titokban szervezni a szökését a Szovjetunióból”

A menekülési tervet az MI-6 dolgozta ki, és 1985. július 19-én Gordijevszkij is rábólintott az elképzelésekre, amely alapján egy nappal később sikeresen kimentették az ezredest a Szovjetunióból. Előbb Moszkvából Leningrádba utazott, majd onnan tovább a finn határvidékre, ahol brit diplomaták az autójuk csomagtartójába rejtve átszállították őt a szovjet határon.

A szovjet kettős ügynök Londonba érve azonnal a brit kormány számára megnevezte a KGB alkalmazottjait, akik Angliában tartózkodnak, és ennek hatására 31 szovjet „diplomatát és újságírót” utasítottak ki az ország, mire válaszul Moszkva a brit nagykövetség 25 alkalmazottját nyilvánította nem kívánatos személlyé.

„Persze, Moszkva számára hamar kiderült az elmenekült Gordijevszkij szerepe, így hazaárulóként büntetőeljárás indult ellene a Büntetőtörvénykönyv 64. cikke alapján. A pert távollétében is megtartották, és a bíróság 1985. november 14-én golyó általi halálra, és teljes vagyonelkobzásra ítélte Gordijevszkijt”

Hogy mennyire nem tudták megemészteni a KGB volt ezredesének tettét, azt jól jelzi, hogy a halálos ítéletet a Szovjetunió 1991-es megszűnése után sem törölték el, és nincs nyoma annak, hogy ne lenne érvényben mind a mai napig. Ugyanakkor a vagyonelkobzást törölték, ugyanis Gordijevszkij felesége, és gyermekeik nem szöktek a férfivel együtt, és sosem lehetett azt bebizonyítani, hogy a feleség, Lejla Alijeva is tudod volna a férje cselekedeteiről. A szovjet hatóságok persze hat éven keresztül a családegyesítést meg tudták akadályozni, ám amikor 1991 szeptemberében az asszony és két lánya elutazhatott Londonba, a Gordijevszkijjel való találkozás némi túlzással abból állt, hogy megbeszéljék a válás feltételeit, majd a nő és a gyerekek visszatértek Oroszországba.

„De ki is volt Oleg Gordijevszkij, mit tett a KGB ezredeseként, és azóta milyen szerepet tölt be? Miért tartják nagyon sokan a szovjet történelem egyik legnagyobb hazaárulójának?”

Nos, igazi orosz James Bond, akinek családjában számos kém, hírszerző található. Apja a szovjet hírszerzés sztálinista elődjénél, a rettegett NKVD-nél dolgozott, bátyja pedig 1957-ben lépett be a KGB-be, amelynek az 1938-ban született „főhős” 1962-ben lett a tagja. Meredeken ívelt felfelé a karrierje, ám egy évtized alatt teljesen kiábrándult a kommunista rendszerből, miután „diplomataként” hosszú ideig tevékenykedett Koppenhágában és Londonban. Még 1974-ben, a dán fővárosban vette fel vele a kapcsolatot a brit titkosszolgálat – hogy ki kereste meg a másikat, nem eldönthető, mindkettőre vannak tézisek a történészek részéről –, és ettől kezdve az 1985-ös lebukásáig és hazarendeléséig vitte a híreket a briteknek, miközben változatlanul tevékenykedett a KGB-ben is. Magyarán, kettős ügynök volt.

„Egy biztos, Gordijevszkijnek jelentős szerepe volt abban, hogy 1983-ban nem tört ki a nukleáris háború a két világhatalom között az Able Archer 83-as fedőnevet viselő, 10 napra tervezett NATO-hadgyakorlat miatt”

A nyugati haderő belgiumi főhadiszállásáról, Casteauból irányított hadgyakorlat a Szovjetunió és szövetségeseinek katonai ereje ellen fellépő, egészen a nukleáris fegyverek bevetéséig eszkalálódó konfliktushelyzetet szimulált. Maga a gyakorlat annyira jól sikerült az ekkor először alkalmazott elemek miatt – kódolt rádióadások, rádiócsend és egy szimulált nukleáris riasztás, illetve a hadgyakorlat szokatlanul nagy volumene –, hogy a szovjet elemzők valós vészhelyzetnek vették az egészet. Az ötödik naptól kezdve komolyan elhitték, hogy nukleáris fegyverekkel támad rájuk a NATO.

Az Able Archer hadgyakorlat hetedik napján, november 9-én a nyugati hírszerzés jelentette, hogy a keletnémet és a lengyelországi támaszpontjaikon készültségbe helyezték a 4. szovjet légi hadsereg egységeit, és a taktikai atomfegyverekkel felszerelt Szu–24-es vadászbombázók személyzete a pilótafülkében ülve várta a parancsot a támadásra. Ugyanakkor Jurij Andropov, az SZKP főtitkára egyrészt informálta a szocialista országok vezetőit a kialakult helyzetről, nem titkolva a fegyveres konfliktus lehetőségét, mindeközben 300 interkontinentális atomrakétát készenlétbe helyezett, és elindította a Szovjetunió atomrakétákkal felszerelt tengeralattjáróit az amerikai partok felé.

„Ekkor lépett Gordijevszkij, és azonnal értesítette a briteket a szovjet lépésekről, akik egyszerűen nem akarták elhinni, hogy Moszkva ennyire félreismerte a hadgyakorlatot, és elhiszi azt, hogy a nyugati szövetségesek atomcsapást akar mérni a Szovjetunióra és szövetségeseire”

„Amikor közöltem a britekkel, hogy mi zajlik a másik oldalon, egyszerűen nem hittél el, hogy a szovjet vezetés olyan ostoba és szűklátókörű, hogy komolyan hisz egy küszöbön álló atomcsapásban” – írta később az ezredes a visszaemlékezésében, amelyben hozzátette, amikor elküldte a KGB utasításait a kialakult helyzetről, rögtön komolyan vették Gordijevszkij szavait. Lehet, hogy az egykori KGB-ezredes elárulta a hazáját – mások szerint inkább csak a benne uralkodó politikai rendszert –, de az tagadhatatlan, hogy jelentős szerepe volt az 1983-as nukleáris válság megoldásában.

Amíg orosz oldalon hazaáruló, addig a másikon szinte hősként ünnepelt férfi, aki tetteivel mindenki másnál többet tett a kommunizmus összeomlásáért. Ma a brit titkosszolgálat védelmét élvezve Dél-Angliában él, s különféle egyetemeken tart előadást. Azaz a megtestesítője annak, aki – ha pontos információi vannak egy esetről, vagy ha nem – bizton számíthat arra, hogy szakértőként megkérdezik, kikérik a véleményét. Egy egész részt kapott a „Kémháború – menekülés Moszkvából” című amerikai dokumentumfilm-sorozatban, melyben feldolgozták egész tevékenységét a menekülésével együtt.

Az Il Messaggero című olasz napilap londoni tudósítója egész oldalas interjút készített vele korábban, amelyben a KGB nagy ismerőjeként nyilatkozott a napvilágra került Mitrohin-iratok kapcsán. Kijelentette, Mitrohint annak idején vélhetően azért „száműzték” a KGB irattárába, mert nem volt alkalmas a kapcsolatépítéshez szükséges társasági viselkedés elsajátítására, és a mellőzöttsége miatti bosszú vágya is hajtotta, amikor az általa kézírással lemásolt aktákat cipőtalpába rejtve kicsempészte a szovjet hírszerzés épületéből. Gordijevszkij úgy vélekedett az interjúban, nem valószínű, hogy a britek bármit is átírtak volna az aktákban.

„Az egyes országok titkosszolgálatairól szólva egyébként Gordijevszkij megjegyezte, hogy az izraeli és a brit hírszerzés a legügyesebb, a CIA azonban harmatgyenge”

„Sokan vannak a szervezetben, mégis csak minden ötödik ügynök ér valamit. Akárcsak a KGB-ben. Oroszország ma is ugyanannyi ügynököt tart Olaszországban és máshol is külföldön, mint azelőtt” – tette hozzá Gordijevszkij.

Az Associated Press hírügynökségnek úgy nyilatkozott 2009-ben tíz állítólagos orosz kém amerikai letartóztatását követően, hogy akár 50 olyan házaspár is élhet az Egyesült Államok területén, akik az orosz hírszerzésnek dolgoznak. Az akkor 71 éves volt titkos ügynök szerint az orosz politikai vezetés tökéletesen tisztában van az illegálisan beépült orosz kémek pontos számával, noha a kettős ügynökök vélhetően nem ismertek a számukra.

Egészen elképesztő történetet írt le a Magyar Nemzet 2001-ben, amikor két részben beszámoltak arról, hogy mit tapasztalt a magyar újságíró, amikor személyesen találkozott Gordijevszkijjel. A riport szerint „egy csúfocska nagypapát látott maga előtt az újságíró, akit úgy ír le, lám, a nagy kém olyan, mint a gátőr a Tanúból”. A volt ezredesnek fekete keretes, rút SZTK-szemüveg ül az orrán, és fehér lobonca is kilóg a sapkája alól. Ápolatlan és bizalmatlan öregember benyomását kelti. Ám a nagy szakértő szerepét így is el tudta játszani. Kijelentette, a KGB, azaz a jelenlegi utóda, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, ma még aktívabb az egykori kelet-európai kommunista országokban, mint korábban. Különösen Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Észtországban és Magyarországon, ugyanis Gordijevszkij szerint ezeket az országokat az oroszok a csatlósaiknak tekintették. „Mióta Magyarország a NATO tagja, azóta a KGB, illetve utódszervezete ellenségnek tekinti az önök országát” – állította a riportban.

A még mindig élő egykori kettős ügynök még egy darabig játszhatja a kémregényekre vágyók számára az igencsak jól informáltat. Egészen – hogy irodalmiasra vegyük a végét – az ügynök haláláig…

MEGOSZTÁS