//Habarovszk ellenáll Moszkvának
Bilincsben viszik el Szergej Furgal habarovszki kormányzót moszkvai tárgyalása után 2020. július 10-én #moszkvater

Habarovszk ellenáll Moszkvának

MEGOSZTÁS

Gyilkossággal vádolják a habarovszki kormányzót, a választásokat a Kreml akaratával szemben megnyerő Szergej Furgalt. A távol-keleti régió központjában napok óta tüntetnek a letartóztatása miatt, pontosabban a szerintük a régióval lekezelően bánó Moszkva ellen.

Bilincsben viszik el Szergej Furgal habarovszki kormányzót moszkvai tárgyalása után 2020. július 10-én #moszkvater
Bilincsben viszik el Szergej Furgal habarovszki kormányzót moszkvai tárgyalása után 2020. július 10-én
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP

A hatalom hatalmas győzelemként éli meg a Vlagyimir Putyin örökségét megalapozó, a szuverenitást megerősítő alkotmány módosítás támogatottságát, és most győztesként is viselkedik. A „szilovikok” most megnövekedett önbizalommal úgy érzik, hogy most nem kell figyelniük az ellenzék vagy a média reagálására, így a jelenlegi hangulatban, a referendumon kapott 78 százalékos támogatottság tudatában nyugodtan keménykedhetnek, „meghúzhatják a csavarokat”. Erről Oleg Bondarenko politológus, a moszkvai Progresszív Politikáért Alapítvány vezetője beszélt a habarovszki kormányzó Szergej Furgal letartóztatását kommentálva.

„A habarovszki kormányzót, Szergej Furgalt július 9-én tartóztatták le, és szállították Moszkvába. A vád, hogy tizenöt évvel ezelőtt, amikor üzletemberként színesfém kereskedelemmel foglalkozott, négy konkurens, Oleg Bulatov, Jegenyij Zori és Roman Szandalov meggyilkolása köthető a nevéhez”

A helyzet pikantériája, hogy Szergej Furgal a hivatalos ellenzék egyik pártjának színeiben nyerte meg a kormányzó választást a kormányzó párt jelöltje ellen. Habarovszkban tüntetések kezdődtek a volt kormányzó szabadon engedését követelve.

A Furgal-ügyet elsősorban a hatalmon belüli pozícióharcokkal, az erőszak szervezetek képviselőinek újabb térnyerésével magyarázza Oleg Bondarenko orosz politológus, aki több szibériai kormányzó kampányának szervezésében is részt vett. Ebbe a sorba tartozik szerinte Ivan Szafonov és több újságíró letartóztatása is. Az erődemonstráció időzítése kapcsán a moszkvai Progresszív Politikáért Alapítvány vezetője elmondta, hogy

„az úgynevezett szilovikok az alkotmány módosítás népi támogatása után magabiztosan érzik magukat, és úgy látják, hogy meg kell mutatniuk az erejüket. A népszavazás sikeres lebonyolítása után úgy érzik, jelenleg nincs olyan tényező, ami visszatarthatná őket az erőfitogtatástól”

S hogy miért éppen Szergej Furgalt szemelték ki az erődemonstráció kitervelői? Bondarenko szerint ez nagyon egyszerű, hiszen az irkutszki kormányzó Szergej Levcsenko távozása után a habarovszki vezető egyike annak a három kormányzónak, akik ma a Kreml akarata ellenében nyertek a választásokon. Furgal 2018-ban a második fordulóban 70 százalékos eredménnyel verte a hatalmi párt, az Egységes Oroszország jelöltjét. Előtte egyébként három cikluson át parlamenti képviselő volt. Ott ült a dumában, és senkit sem zavart az esetleges alvilági múltja.

Ráadásul Bondarenko szerint a habarovszki kormányzó másik két társánál, Valentyin Konovalovnál és Vlagyimir Szipjaginnál erősebb pozíciókkal bír. Emellett az is fontos, hogy a Szipjagin irányította vlagyimiri régiónál a habarovszki régió például jóval gazdagabb. A politológus rámutat, hogy

„Szergej Furgal régóta vörös posztó a Kreml szemében, elmozdítására már egy ideje készültek Moszkvában, azonban egyéb okok miatt – a járvány helyzet, az alkotmány módosítás – nem tartották erre alkalmasnak az időpontot. Most viszont már szabadon lehetett lépni, így le is csaptak a habarovszki kormányzóra”

Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, hogy a Habarovszkban most tüntetők a kormányzó leváltása miatt sértve érzik magukat, és olyanok is az utcára mentek, akik egyébként pozitívan viszonyulnak az elnökhöz. Valójában nem a fakitermelési és a fémhulladék bizniszben meggazdagodó egykori orvos Szergej Furgalról van szó, akinek ártatlanságában a tiltakozók sincsenek meggyőződve, hanem a föderális központ dölyfös fellépéséről. A habarovszkiak most büszkeségükben érzik sértve magukat. Megalázónak tartják, hogy Furgal 15 éven át magas tisztséget tölthetett be, és a másfél évtizede történtek most egyszerre csak zavarni kezdték Moszkvát. A habarovszkiak most azt mondják – joggal -, hogy miért nem tartóztatták le akkor, mielőtt megválasztották kormányzóvá.

„Úgy gondolják, hogy most már Furgal az övék, hiszen megválasztották, és Moszkva hagyja békén”

A jelenlegi tiltakozás egyenes folytatása Furgal megválasztásának. A politikus személyisége két éve is másodlagos volt. Nem rá, hanem a hatalom jelöltje, Vjacseszlav Sport ellen szavaztak. Úgy látták ugyanis, hogy Furgal megválasztásával megbüntethetik a népszerűtlen nyugdíj reformért Moszkvát, amely egyébként is lekezelően bánik a régióval.

„Furgal népszerűsége nagyobb volt Putyinénál, ami szintén nem tetszett a Kremlben, amelynek nem tetszenek az ilyen népi kedvencek. Ez ugyanis nem illik abba a tradicionális képletbe, miszerint a cár mindig jó, míg a bojárok rosszak”

Ráadásul a Kremlnek az sem tetszhetett, hogy a koronavírus-járvány idején több régió is visszaélt a föderális központ kiszolgáltatottságával és a megkapott nagyobb jogkörökkel. Éppen a szibériai kormányzóságok jártak az élen az alkotmány módosítást jóváhagyó referendum megtorpedózásában. (Egyébként a népszavazás ellen folytatott kampány állhat a Mihail Hodorkovszkijhoz köthető alapítvány vezetőjénél történt házkutatás, és az ismert aktivista, Pjotr Verzilov letartóztatása mögött.) A Kreml most megmutatja, hogy ki az úr a háznál. S hát demonstrálja ezt, ha nem a számára egyébként is kényelmetlen habarovszki kormányzón Szergej Furgalon.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.