„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
Horvátország leköszönő elnöke és a Szociáldemokrata Párt (SDP) elnökjelöltje, Zoran Milanovic (L) kezet fog a Horvát Demokrata Szövetség (HDZ) elnökjelöltjével, Dragan Primoraccal (R) a Horvát Nemzeti Televízió (HRT) zágrábi televíziós vitája előtt. 2025. január 7-én
Fotó:EUROPRESS/DAMIR SENCAR/AFP
A Szociáldemokrata Párt (SDP) jelöltjeként indult a második elnöki mandátumért Zoran Milanović, hivatalban lévő köztársasági elnök, volt SDP-vezér, és a párt színeiben miniszterelnök. A választás december 29-én tartott első fordulóját elsöprő többséggel megnyerte, és 49,11 százalékos szavazati arányával majdnem azt is sikerült elérnie, hogy ne legyen szükség második fordulóra. Riválisa, a kormányzó Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) által támogatott Dragan Primorac egyébként párton kívüli jelölt, mindössze 19,39 százalékot kapott, ezzel az eredménnyel nem veszélyezteti Milanović győzelmét a második fordulóban.
„Az SDP öröme határtalan”
Ahogy elnöke kifejezte, január 12. lehetőséget ad rá, hogy kétszeres vereséget mérjen a HDZ-re és Andrej Plenković miniszterelnökre. Gyakorlatilag másról sem szólt a kampány, mint a HDZ-vel és elnökével, a kormányfővel való szembenállásról. A pártot nemes egyszerűséggel maffiának, Plenkovićot pedig a bandavezérnek, hazugnak és korruptnak minősítették. Milanović választási plakátjai is ezt sugalmazták. A hozzá csatlakozott Tudjuk! (Možemo!) nevű baloldali-zöld párttal együtt balról, az elnöki székért versengő többi, összesen öt jelölt pedig kvázi jobbról támadta a HDZ-t és Plenkovićot. Bizonyos mértékig üdítő kivételnek számított Marija Selak Raspudić független jelölt, aki igyekezett középre helyezkedni.
„Az eredmény – mint maga is elismerte -, meglepte magát Milanovićot is, de legkivált a HDZ-t”
A független Horvátország atyja, Franjo Tudjman által alapított párt nyolc éve van kormányon. 2024-ben két választást is megnyert, a törvényhozásit és az európai parlamentit. Hogy történhetett, hogy a pökhendi modoráról ismert Milanović, aki pikírt megjegyzéseivel megalázza a horvát függetlenségért áldozatot hozó honfitársait, és fittyet hány a tudjmani örökségre, ilyen nagy fölénnyel utasította maga mögé a függetlenségért legnagyobb érdemeket szerzett párt jelöltjét?
Magyarázat erre a rejtélyre van is, meg nincs is. Tény, hogy Primorac kezdettől fogva esélytelennek tűnt a hivatalban lévő elnökkel szemben. Annyira színtelen volt, hogy Milanovićnak nem kellett sok energiát fektetnie a párharcra. Talán ez volt az oka annak is, hogy az egyébként igen kötelességtudó HDZ-s szavazó tábor most nem tülekedett az urnáknál. Hogy mégis miért pont Primoracba helyezte bizalmát a HDZ, arra a párt elnöke azt a magyarázatot adta, hogy párton belül nem volt jelentkező. Ráadásul a jobboldali jelöltek viszonylag nagy száma miatt még el is aprózódtak a szavazatok.
„Azt azonban már nehezebb megfejteni, hogyan képes Milanović főnix módjára a sorozatos vereségekből mindig újjászületni”
A 2015-ös törvényhozási választáson nem tudta győzelemre vinni az SDP-t, így neki is fel kellett állnia a miniszterelnöki székből. Ennek hatására a pártelnöki posztról is lemondott, és a gazdaságba ejtőernyőzött. Éppenséggel nem az ismeretlenségből, de több éves kihagyás után lépett ismét a politika porondjára, és nyerte meg az elnökválasztást a hivatalban lévő népszerű HDZ-s elnök asszony, Kolinda Grabar Kitarović előtt, 2019-ben. Első elnöki mandátumát a HDZ-vel és Plenković miniszterelnökkel való folyamatos szembenállás jellemezte. Időnként az SDP iránt egyébként lojális honfitársait is elképesztette dehonesztáló megjegyzéseivel a horvátországi háborúról.
„Míg miniszterelnökként Szerbia, vagyis egy újabb jugoszláv állam felé igyekezett kormányozni Horvátország hajóját, elnökként inkább az ellen küzdött, ami attól távol tartja, így például az Európai Unió, és újabban a NATO ellen”
A legelképesztőbb lépése azonban az volt, hogy anélkül akart ringbe szállni, az SDP névleges miniszterelnök-jelöltjeként a 2024-es áprilisi parlamenti választáson, hogy lemondott volna elnöki posztjáról. Ez az alkotmány rendelkezésével szöges ellentétben álló elképzelés „állva hagyta” az Alkotmánybíróságot, de a szociáldemokrata táboron belül is sokakból váltott ki ellenszenvet. Az SDP, Milanovićban, mint húzó névben bízva nagy garral beharangozta, hogy az „igazság áradata” jön, győz, megalakítja a „nemzetmentő” kormányt, és leszámol a korrupt HDZ-vel.
Nem így történt, Plenković vezetésével ismét a HDZ győzött, Milanovićnak pedig jól jött az óvatossága. Ha előre lemondott volna elnöki posztjáról, az SDP választási vereségével hoppon maradt volna, se pénz, se posztó. És lám, nyolc hónap elteltével, játszva megnyerte az elnökválasztást, és nem sokon múlt, hogy már nem az első fordulóban. Előnye a HDZ jelöltjével szemben gyakorlatilag behozhatatlan. Bizton számíthat rá, hogy a szerb kisebbség, ahogy az első fordulóban, úgy a másodikban is rá szavaz, sőt, a körükben második helyre befutott zöld-liberális jelöltre, Ivana Kekinre leadott szerb szavaztok is, hozzá fognak vándorolni.
„Tehát biztosra vehető, hogy a kényszerű együttélés a démonizált HDZ-vel és elnökével, Andrej Plenković kormányfővel folytatódik”
Terveiről a második mandátumban nem sokat árult el, de a tőle megszokott módon nyeglén odavetett megjegyzésekből következtetni lehet rá. A programja – mondta nemes egyszerűséggel – az alkotmány. Szerinte a miniszterelnököt kell visszaszorítani az alkotmányos keretek közé. Egy tévé interjúban, amelyben az ő miniszterelnöksége idején kirobbant korrupciós botrányokat feszegették, kijelentette, államfőként ő nem foglalkozik holmi közbeszerzési visszaélésekkel, a külpolitika és a honvédelem területén fogja hallatni a szavát, mert ezek azok a területek, amelyeken a miniszterelnök fölött áll.
„Jóllehet az elnöki pozíció Horvátországban jórészt ceremoniális, a fenti két területen rendelkezik a kormányfővel közös, társ-döntéshozói jogkörrel, és ő a hadsereg főparancsnoka”
Az utóbbi téren már éreztette is a hatalmát, tengelyt akasztott a miniszterelnökkel és a védelmi miniszterrel, amikor megakadályozta, hogy horvát tisztek részt vegyenek a NATO Ukrajnát támogató missziójának stratégiai megbeszélésén, Németországban. Plenković és Ivan AnuŠić, védelmi miniszter szerint ezzel megbízhatatlan szövetséges hírébe hozta Horvátországot. Az NSATU misszióra az arról döntő áprilisi New-York-i NATO csúcson ugyanis – Magyarországgal ellentétben – rábólintott. Joggal lehet arra számítani, hogy a szembenállás az egyelőre még csak rejtetten, de egy új közös délszláv államért munkálkodó Milanović és az Európa- és függetlenség párti HDZ között folytatódik. A kontinensünkön (is) tapasztalható jobbra tolódás, gazdasági visszaesés, és az Európai Unió egyre nyilvánvalóbb válsága következtében a horvát közvéleménynek legalább is egy része mind fogékonyabb lehet Milanović retorikájára. „
„Annál is inkább, mert az euro-atlanti integrációval kapcsolatos sommás vélemény nyilvánításai <ülnek>. Nem tagadja, hogy az uniós tagság jövedelmező volt Horvátország számára, de a kampány során kimondta, nem ilyen lovat akartak. A NATO-val Ukrajna kapcsán egyre inkább szembefordul”
Ezt az Adria keleti partját megtartani akaró Egyesült Államok nem nézheti jó szemmel. Horvátországnak a szomszédaival is egyre inkább meggyűlik a baja. A Jugoszláviától örökölteken kívül (Magyarországgal és Olaszországgal) minden határa vitatott. A legveszélyesebbnek a 2020-ban bekövetkezett fordulat után a NATO-tól való rugalmas elszakadás állapotában lévő Montenegróval rohamosan romló kapcsolat ígérkezik. Annak a következménye, hogy ismét napirendre került a Cattarói-öböl bejáratánál fekvő Prevlaka-félsziget hovatartozása.
„Szerbia is egyre nyíltabban hangoztatja a maga verzióját a horvátországi háborúról, ezzel szándékosan borzolja a kedélyeket, és a megalázottság érzését kelti a függetlenségért nagy véráldozatot hozott horvátokban”
Milanović Szlovéniát tartja a legjobb szomszédnak, pedig gyakorlatilag a függetlenné válásuk óta nem tudnak megegyezni a tengeri határban. Ha ez még nem lenne elég, a védelmi miniszter újabban Magyarországot is a Szerbiához hasonlóan veszélyes szomszéd szerepébe helyezte, de elismerte, ha független akar maradni, Horvátországnak nincs más lehetősége, mint az EU-ban maradni. Milanovićnak van más ötlete. Hogy hányan tartanak vele, az kérdés a függetlenség mellett kitartó horvátoknak, de az EU-nak és a NATO-nak is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
