//Fokozódó erőszak Ukrajna utcáin
2020 májusában a Kijevtől nem messze fekvő Brovari városában zajlott le összecsapás két konkurens fuvarozóvállalat által felbérelt bandák közt #moszkvater

Fokozódó erőszak Ukrajna utcáin

Az elmúlt hónapokban Ukrajnában egy sor, nagy visszhangot kiváltó erőszakos bűncselekmény történt. Bár a Majdan után a háború sújtotta országban az utcai erőszak már nem számít ritkaságnak, az egymást szorosan követő incidensek mégis az állami erőszak monopólium eddigieknél súlyosabb megrendüléséről árulkodnak.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

2020 májusában a Kijevtől nem messze fekvő Brovari városában zajlott le összecsapás két konkurens fuvarozóvállalat által felbérelt bandák közt #moszkvater
2020 májusában a Kijevtől nem messze fekvő Brovari városában zajlott le összecsapás két konkurens fuvarozóvállalat által felbérelt bandák közt
Fotó:EUROPRESS/AFP PHOTO/UKRAINE INTERIOR MINISTRY

Ukrajnában sosem volt magas a bizalom a régebben milicija, újabban pedig policija nevet viselő rendőrséggel szemben. Mint ahogy a többi rendvédelmi szervvel és az igazságszolgáltatás intézményeivel szemben sem. Ez a bizalom tovább csökkent a 2013–2014 fordulóján lezajlott események során. A tüntetőkkel szimpatizáló közvélemény szemében ugyanis az ország rendvédelmi szervei, azok közül is kiemelten a belügy Berkut nevet viselő különleges egysége váltak az elnyomó hatalom jelképeivé. Az új, a Majdan hullámain felkapaszkodó hatalom a tüntetések során elkövetett tisztázatlan gyilkosságok mindegyikét a karhatalom számlájára írta. Annak ellenére, hogy a konkrét felelősöket és elkövetőket máig nem sikerült megtalálni. Közben az elszámoltatás és a korrupcióellenes küzdelem nevében az új hatalom teljesen újjászervezte a rendőrséget.

„A vadonatúj járművekkel és amerikai mintára tervezett egyenruhával felszerelt policija állományát a külföldi reformerek által levezényelt újravizsgáztatási folyamat során kiszűrt, korrupt vagy éppen politikailag nem megbízható személyek helyett új, és ennek nyomán tapasztalatlan emberekkel töltötték fel”

Az ebből fakadó amatőrizmuson túl a reform a rendőrség intézményével szembeni két legfontosabb kifogást, a rendőri korrupciót, valamint a hatalmasokkal való kivételes bánásmódot sem oldotta meg. Sőt, egy újabbal tetézte azokat. A rendőrség gyakorlatilag nem, vagy csupán erélytelenül lépett fel az elmúlt években a kelet-ukrajnai háború veteránjai és a nacionalista aktivisták által elkövetett, olykor teljesen egyértelmű jogsértések esetén. A politikai megfontolásokból a tiltakozó akciók előtt is meghajló belügyi vezetés pedig fokozatosan elvesztette tekintélyét nemcsak ezen radikális körök, de a teljes társadalom szemében is. Ennek korántsem pozitív eredményei az elmúlt időszakban látszanak beérni.

„Az erőszak egyre több esetben vált a konfliktusok megoldásának eszközévé”

Néhány nappal ezelőtt egy kijevi vállalkozót lőttek agyon hét éves kisfia szeme láttára. Tavaly év végén is történt egy hasonló eset, akkor azonban nem is a kétes ügyekben érintett politikus–üzletember, hanem három éves kisfia volt az áldozat. A decemberi gyerekgyilkosság elkövetői veteránok voltak, egyes Nyugat-barát nacionalista újságírók pedig még hazafias indítékokat is megpróbáltak találni a donyecki származású vállalkozó gyermekének meggyilkolása mögött. Persze nem csak a felsőbb körök érintettek az erőszakban, Csernyivci utcáin például szintén napokkal ezelőtt végződött egy utcai verekedés az egyik fél fejlövés általi halálával. Mindez fényes nappal, utcai kamerák és járókelők sokasága előtt.

A magyar sajtó figyelmét sem kerülte el az az összecsapás, amely május végén a Kijevtől nem messze fekvő Brovari városában zajlott le két konkurens fuvarozóvállalat által felbérelt bandák közt. A csodával határos módon csupán néhány sérülttel és rengeteg letartóztatottal végződő tömeges lövöldözésben éles lőfegyverek is előkerültek. Néhány nappal korábban pedig Zsitomir környékén, egy halastó melletti pihenőhelyen „rendeződött” egy vita oly módon, hogy a vendéglátó álmukban mészárolta le az egyes hírek szerint őt zsaroló vagy egyenesen meggyilkolni szándékozó vendégeit.

„Az elhunytak mind a kelet-ukrajnai harcok veteránjai voltak, a kempingbe pedig állig felfegyverkezve érkeztek”

A helyszínen készült képek tanulsága szerint azonban a mészárlás előtt gyilkos és áldozatai/támadói együtt iszogattak, sütögettek. Mindkét esetben felmerült a rendőrség érintettsége is. Előbbi incidensnél az egyik banda „fedezésével”, a másikban pedig a gyilkos zsarolásában való részvétellel kapcsolatos gyanú merült fel a sajtóhírekben.

A felsoroltak csak a jéghegy csúcsát jelentik. A számtalan erőszakba torkolló személyes és üzleti konfliktus mellett rengeteg politikai alapú támadást találunk, amelyek az előbbieknél gyakrabban maradnak megtorlatlanul az igazságszolgáltatás részéről. Ilyenek például az Anatolij Sarij videóblogger pártjának aktivistái ellen elkövetett, rendszeressé vált támadások, amelyekkel kapcsolatban az elnök és környezete a hallgatás taktikáját választotta, és Volodimir Zelenszkij újságírói kérdésre is csupán annyit mondott, hogy nem érdeklik ezek az emberek. Ugyanakkor azonnal reagált az elnök akkor, amikor Vitalij Sabunyin, a jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező korrupcióellenes aktivista szüleinek házában ütött ki tűz.

„Igaz, ehhez az Egyesült Államok kijevi nagykövetségének többértelmű közleménye is kellett, amelyben a politikai és civil aktivisták jogainak és biztonságának védelmére szólították fel az ukrán vezetést”

Az amerikai közlemény ugyan neveket nem említett, a politikai szereplők elleni támadásokra történő utalást azonban éppúgy lehet Sarij Pártjának tagjaira érteni, mint a Sabunyin-házban történt tűzeset előtt két nappal a Petro Porosenko exelnök vezette Európai Szolidaritás párthoz köthető személyek által megtámadott Oleh Volosin ellenzéki képviselőre. Volosin esete, akit a parlamenttől nem messze öntöttek le a posztszovjet térség tiltakozó akcióiban gyakran előkerülő zöldszínű sebfertőtlenítővel, szintén elkerülte az elnök figyelmét.

Közvetlenül is érintett volt azonban Zelenszkij a Volosin elleni támadás napján történt lucki túszejtésben, amely szintén bejárta a világsajtót. A támadó, Makszim Krivos azt követelte az elnöktől, hogy nyilvános videó üzenetben „ajánlja” megnézésre a Földlakók című, 2005-ös dokumentumfilmet, amely az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenségeket mutatja be. Az elnök végrehajtotta a túszejtő követelését, ezt követően Krivos megadta magát. A teátrális túszdráma több momentuma is gyanakvásra adott azonban okot az ellenzék köreiben.

„Sokak szerint egy megrendezett akció révén akarta igazolni a vezetés, hogy még ura a helyzetnek”

Pár nappal később újabb túszejtés történt, Poltavában egy tárgyalására váró veterán ejtett túszul egy rendőrt, gránáttal fenyegetőzve. Szerencsére egyik incidensben sem sérült meg senki, a poltavai túszejtőnek azonban sikerült kereket oldania.

Az elmúlt időszakban tehát rendszeressé váltak a kirívó erőszakos cselekmények – a Sabunyin- és a Volosin-eset, a lucki és poltavai túszejtések, a csernyivci utcai konfliktus, valamint a kijevi vállalkozó meggyilkolása egy hét leforgása alatt történtek –, miközben a belügyminiszter a bűnözés mértékének csökkenéséről számol be, az elnököt pedig látszólag hidegen hagyják a fejlemények. Borúlátóbb elemzők szerint a helyzet pedig csupán romlani fog az őszi önkormányzati választások közeledtével, hiszen a helyzet destabilizálása különféle politikai csoportok érdekében állhat majd.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

MEGOSZTÁS