//Félnek a változástól az oroszok
Putyin arcképét tetováltatta tisztelete jeléül a mellkasára Szergej Polunyin ukrajnai születésű balettművész #moszkvater

Félnek a változástól az oroszok

A stabilitást mindennél többre tartják az oroszok, ezért Putyint a növekvő elégedetlenség ellenére is támogatja a társadalom 70 százaléka

Putyin arcképét tetováltatta tisztelete jeléül a mellkasára Szergej Polunyin ukrajnai születésű balettművész #moszkvater
Putyin arcképét tetováltatta tisztelete jeléül a mellkasára Szergej Polunyin ukrajnai születésű balettművész
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP

Ezt a cikket már a hét elején megírhattam volna. Rögtön azután, hogy a Levada Központ kiadta legújabb felmérésének az eredményét, amelynek a lényege, hogy az oroszok 70 százaléka támogatja Vlagyimir Putyint. Aztán gondoltam egyet, és vártam. Méghozzá arra, hogy a hazai és a nemzetközi sajtó rácsap-e a hírre.

Mint ahogy az elmúlt másfél évben egyszer sem hagyta ki az éppen esedékes közvélemény-kutatás tálalását. Sorra jelentek meg „Bedőlt Putyin népszerűsége”, „Mélyponton Putyin népszerűsége”, „Bajban van Putyin” címmel a cikkek. Az orosz elnök népszerűségét valóban kissé megtépázta a nyugdíjkorhatár felemelése, a fiatalok közül pedig tényleg sokan szeretnének már új arcot látni, ám támogatottsága így sem nagyon esett 60 százalék alá. Ez tényleg érezhető csökkenés a 2014-es 85 százalékhoz, de még a tavalyi elnökválasztás közel 77 százalékos eredményéhez képest is, ám nagyon sok politikus örülne annak, ha a társadalom ilyen arányban állna mögötte. Hát még a 70 százaléknak!

„Újra végigböngésztem hát az internetet, mit szól ehhez a világ? S mit ad Isten, szinte semmit. Ez nem hír!”

Nem támasztja alá a szerkesztők többségének vágyait, inkább hagyták az egészet. Pedig az MTI most is lelkiismeretesen leadta a hírt. Ráadásul a felmérést a független Levada Központ készítette, amelyre aztán igazán nem lehet ráfogni, hogy a Kreml kebelbarátja lenne. Most ez sem segítetett. De azért ne menjünk el e hír mellett! Nézzük meg, hogy is áll jelenleg az orosz elnök támogatottsága, és mi olvasható ki mindebből!

Az oroszok 70 százaléka támogatja Vlagyimir Putyin tevékenységét. A megkérdezettek 26 százaléka feltétel nélkül, további 44 százalék pedig inkább támogatja, mint sem. Putyin népszerűsége 2014 októberében, vagyis a Krím „visszatérését” követően volt a csúcson. Ekkor az oroszok 85 százaléka támogatta, ebből fenntartás nélkül 34 százalék. Rá egy évre is az egekben volt (82 százalékos) volt a támogatottság, ebből fenntartás nélküli támogató 40 százalék volt.

„Szimpátiával vagy csodálattal jelenleg a megkérdezettek 24 százaléka viseltetik Putyinhoz”

Ilyen volt az arány 2011-ben a moszkvai ellenzéki tüntetések idején is. Ez a mutató 2013-ra aztán leesett 18 százalékra, míg 2017-re visszakúszott 32 százalékra. Aztán jött a fájdalmas nyugdíjreform. Ma Putyin tevékenységét 10 százalék kategorikusan rosszalja, 18 százalék inkább rosszalja, mint helyesli. Nem tud semmi rosszat elmondani Putyinról a megkérdezettek 30 százaléka, 15 százalék pedig semlegesen viszonyul hozzá, vagy közömbös iránta. Ismertetésében az MTI idézi még Lev Gudkovot, a Levada Központ igazgatóját, aki elmondja, hogy Putyin híveinek a magját a nők, a vidékiek és az idősebb nemzedékek alkotják. A Putyinhoz viszonyulás alapja – összegez Gudkov – nem a fenntartás nélküli rokonszenv, hanem a semleges, közömbös viszony. Mint hozzáteszi, valahol minden autoriter rezsim az ilyen elidegenedett viszonyon alapul.

„Megértem a Putyint démonizálókat, hiszen elkeserítő lehet azt látni, hogy a szankciók bevezetése után öt évvel, lényegében a gazdaság stagnálása mellett is egyértelmű a támogatottsága”

Joggal tehetik fel a kérdést, hogy akkor mire volt jó ez az egész, és miért nem igazán jelenik meg az orosz társadalom morgolódása, a rendszer érezhető elfáradása a felmérések eredményeiben. A válasz egyszerű. Az oroszok sok mindennel nem értenek egyet, ám a változástól félnek. Azt gondolják, az csak ennél rosszabb életet hozna. Ezek után felvethetjük azt is, hogy akarja-e az orosz társadalom, hogy 2024-ben Putyin lelépjen a színről. Úgy tűnik, nem nagyon. Sem a társadalom, sem pedig az elit nem akarja igazán a hatalom átadását. Így aztán egyáltalán nem lepődhetnénk meg azon, ha 2024 közeledtével felerősödnének a Putyin maradását igenlő hangok. S az elnök, aki nem ragaszkodik a székéhez, mit is tehet ezután, enged a kérésnek.

De ne szaladjunk ennyire előre. Már csak azért sem, mert számtalan módja van ezen kívül is annak, hogy Vlagyimir Putyin az orosz politika meghatározó alakja, a nemzet vezetője maradjon.  Ám most nem erről, hanem a társadalom viselkedéséről van szó. Az oroszok többsége pedig, úgy tűnik a stabilitást mindennél fontosabb értéknek tartja. No, nem a fiatalok, és a megapoliszok belvárosa, hanem a többség. Ahogy Gudkov mondta, a nők, a vidékiek és az idősebb nemzedékek.

„Persze, ez a többség sem igazán elégedett az életével – ezt mutatják az egyéb felmérések -, de ennél rosszabbul aztán végképp nem akar élni”

A Társadalmi Vélemény Alapítvány (FOM) minapi felméréséből kiderül, hogy az oroszok mintegy harmada (34 százalék) elégedetlen, és értékeli rossznak a gazdasági helyzetet, míg 50 százalék kielégítőnek, 7 százalék pedig egyenesen jónak. A megkérdezettek 38 százaléka érzékeli az utóbbi időben a gazdasági helyzet romlását, 15 százalék javulást lát, míg 33 százalék változatlanságot. Mindezekből kirajzolódik, hogy az emberek érzik az életszínvonal folyamatosan romlását, ám úgy látják, a gazdaság nem omlik össze. A helyzetet nem látják tragikusnak. A váltás viszont ezzel is járhat, s csak rosszabbat hozna. Ez az érzés tartja fenn a rendszert, no meg az, hogy ez a rendszer még azelőtt bedarál mindenkit, hogy alternatívaként feltűnhetne. Kérdés, hogy meddig?

„De ne felejtsük el azt sem, hogy Putyin ideális politikus. Másképp ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy populista”

Nemcsak kiválóan lavírozik – otthon és külföldön egyaránt – a különböző érdekcsoportok között, hanem rugalmas, a társadalom hangulatát kiválóan érzi, ahhoz igazítja a politikáját, emellett több arcáot is képes megmutatni, így aztán mindenki azt látja benne, amit szeretne. A rendszeren belüli liberálisok a gazdaságpolitikát látva érezhetik őt a magukénak, a baloldal a szociálpolitika kapcsán van így ezzel, míg a konzervatívok egyenesen az ideális államférfinak tartják. Ezért aztán sokkal népszerűbb, mint maga a rendszere. A bírálatok inkább a kormányon csapódnak le. Az őt sokáig a Kremlben látni nem akaró szerkesztőknek pedig nem marad más hátra, mint a mostanihoz hasonló felmérések elhallgatása, vagy annak kiemelése a címben, hogy Putyinért már nem rajonganak annyian.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.