Megtört az amerikai nyomás alatt Szófia, és Washingtonnak a szövetségesi hűségét demonstrálva még a Gripenek vásárlásáról két éve kötött megállapodást is felbontotta

Tütünkov Jordán írása a #moszkvater.com számára

Tizenöt évnyi egy helyben topogás után végre megszületett a döntés a bolgár légierő korszerűsítéséről. Az amerikai harci repülőgépek megvásárlásával Bulgária nemcsak korszerűsíti a még a Varsói Szerződés idejéből maradt haditechnikáját, hanem fontos lépést tesz efelé is, hogy elszakadjon az orosz befolyási övezetből. Ez persze még messze van, hiszen az energiaszállítások közel 100 százaléka Oroszországból érkezik, és a bolgár GDP közel negyede orosz érdekeltségű cégektől származik. A hét parlamenti pártból négy oroszbarátnak mondható, a lakosság közel 60 százaléka pedig még mindig határozottan szimpatizál Moszkvával.

„Rumen Radev államfő másodszor már nem vétózott, így az idei költségvetés módosításával lehetővé vált a 8 darab új F-16 Block 70 harci vadászgép vásárlása az Egyesült Államoktól”

A bolgár parlament még július 19-én ratifikálta a harci gépek, és a hozzá tartozó felszerelés megvásárlására vonatkozó szerződést, de az államfő a múlt hét kedden visszaküldte azt újratárgyalásra. A képviselők azonban 128/240 arányban újra megszavazták a megállapodást. A nemzetközi szerződés egyik feltétele szerint július 31-ig azt alá is kellett írni, és amennyiben az államfő ismételten vétót emelt volna a költségvetés módosítása ellen, úgy kicsúsztak volna a megadott határidőből.

A vadászgépek vásárlásának első pénzügyi részletét idén szeptemberig kell átutalni. A kétoldalú szerződés értelmében az első harci gépeket 2023-ban szállítják le, míg az utolsókat 2024 végén. Addig Bulgária légterét továbbra is a régi szovjet MiG 29-es repülőgépekkel őrzi, amelyek üzemképességét orosz közreműködéssel tartják fenn.

„Az államfő azért ellenezte az amerikai gépek kiválasztását, mert a 2017-ben általa kinevezett ideiglenes kormány már tíz darab új svéd Saab Gripen vadászgép megvásárlására kötött megállapodást”

Bojko Boriszov újbóli miniszterelnökké választásával azonban a felálló kormány figyelmen kívül hagyta ezt a szerződést, parlamenti vizsgálatot kezdeményezett, majd hatályon kívül helyezte a megállapodást. Ezután az Amerikai Egyesült Államokkal kezdett új tárgyalásokat a vadászgépek beszerzéséről.

Bulgária számára a vadászgépek vásárlása nem csupán technikai vagy pénzügyi döntés, hanem egy geopolitikai fordulat első lépéseként értékelhető.  A Varsói Szerződés feloszlása után 28, és a NATO tagság után 15 évvel Bulgária csak most teszi meg az első lépéseket a légierejében az elavult szovjet haditechnika lecserélésére, a  NATO kompatibilis haditechnika beszerzésére. Egyúttal demonstrálni szeretné, hogy hűséges szövetségese Washingtonnak. Politikai elemzők szerint

„a bolgár kormányra amerikai részről olyan politikai nyomás nehezedett, hogy amennyiben Szófia nem az amerikai gépeket választotta volna, az egy hadüzenettel ért volna fel”

Hogyan lett Bulgária NATO-tag?

A rendszerváltást követően a posztkommunista kormányok a ’90-es években kétszer is politikai és pénzügyi válságokba taszították az országot. Közben dúlt a délszláv háború, a Szovjetunió felbomlását követően pénzügyi válságba sodródott Oroszország.

„Moszkva nem emelt kifogást az euroatlanti integráció ellen, de ezt a lépést egy bolgár politikai párt sem merte kezdeményezni”

Egyedül az 1997 és 2002 között az államfői posztot betöltő Petar Sztojanov vállalta fel ennek az ódiumát. Amikor éppen ügyvivő kormányzás volt, és nem volt parlament, egyszemélyben döntött, és adta át Clinton elnöknek Madridban a csatlakozási kérelmet a NATO-hoz. „A bolgár  parlament soha nem hozott volna ilyen döntést. Ment volna az ügy az egyik bizottságból a másikba, jöttek volna tömeges tüntetések, és lecsúsztunk volna a történelmi lehetőségről. Úgy éreztem akkor, hogy történelmi döntést kellett hozni” – magyarázta később a volt államfő. Sztojanov felismerte, hogy NATO-tagság nélkül az ország nem kerülhetett volna be az EU-ba sem. II. Simeon cár kormányzása alatt Bulgária 2004-re elérte felvételét a NATO-ba, és sikeresen befejeződtek az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások. Bulgária végül 2007-ben vált uniós tagállammá.

Miért olyan nehéz Moszkvával szakítani?

„Másfél évszázad óta még mindig az Oroszországhoz való viszony osztja meg a legjobban a bolgár társadalmat”

Az oroszbarátok túl a két ország közös történelmi, vallási és kulturális gyökerein, felszabadítóként tekintenek Oroszországra. Nem véletlenül, hiszen Moszkva az 1877-1878-as orosz-török háborúnak köszönhetően öt évszázados török hódoltság után visszaadta az országnak az államiságát. A russzofóbok a cár imperialista törekvéseit látják a felszabadításban, a kétoldalú közös értékekben pedig orosz befolyásolási eszközöket vélnek felismerni. Tény, hogy a háborút lezáró San Stefano-i békeszerződés meglengette a Nagy-Bulgária illúzióját, de az azt követő berlini kongresszus újrarajzolta a határokat, és az országot több részre szakították. Az orosz cár a békeszerződések tárgyalásakor azt a látszatot keltette, hogy a nyugati hatalmak ellenkezése miatt nem sikerült megvalósítani az egységes bolgár államot. Később Oroszország volt az, amely megakadályozta a balkáni háborúkban Bulgária egyesülését az elszakított Macedóniával és Trákiával.

Az első világháborúban hiába küzdöttek egymás ellen a két ország, a bolgárok tisztelete az oroszok iránt továbbra is megmaradt. A II. világháború alatt született meg III. Borisz cár doktrínája, amely ma is sarokköve a bolgár külpolitikának.

„Mindig Németországgal, de sohasem Oroszország ellen”

Azóta Németországot az EU-ra cserélték. Amikor Hitler arra kérte III. Borisz cárt, hogy küldjön hadsereget a keleti frontra, a cár a következő szavakkal hárította el kérést: „Nem küldhetek katonákat a keleti frontra, mert másnapra az egész hadsereg átállna az orosz oldalra”. Bulgária a háború idején meg sem szakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, ennek ellenére az ország 1944. szeptemberében szovjet megszállás alá került.

Ma a bolgár lakosság mintegy 60 százaléka oroszbarátnak tekinthető. Az Oroszország iránti rokonszenvet növelik azok az elhibázott brüsszeli döntések, mint például az az Isztambuli Egyezmény erőltetése. Ez hivatalosan a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését, és felszámolását hirdeti, de valójában a harmadik nem fogalmát igyekszik becsempészni a jogalkotásba. De ilyen  az azonos neműek házasságának kérdése, az élelmiszerek minőségének a kettős mércéje, vagy az ellenőrizetlen migráns beáramlás témája.

„Boriszov Oroszországgal kapcsolatos külpolitikáját mindkét oldalról bírálják”

Az oroszbarátok szerint túlságosan amerikabarát, az atlantisták szerint pedig túl oroszbarát. Külpolitikájával folyamatosan bizonygatja Washingtonnak és Brüsszelnek elkötelezettségét a nyugati értékek iránt, de Oroszország felé is gesztusokat tesz. Így például nem utasított ki orosz diplomatákat a Szkripál-ügy kapcsán, orosz közreműködéssel felújítja a régi MiG-29-es repülőgépeket, amelyekkel az amerikai gépek megérkezéséig őrzik a bolgár légteret, illetve nem helyeselte, hogy a NATO kiterjessze tevékenységét a Fekete-tenger térségére.

A következő nagy kihívás Bulgáriának a bankunióhoz, és az euró előszobájának tartott ERM-2 árfolyamrendszerhez való csatlakozás jelenti. Az első banki stressz tesztelések sikerrel zárultak, ezért elképzelhető, hogy az ország még az idén beadja csatlakozási kérelmét a két nemzetközi pénzügyi rendszerbe.