Kezdőlap » x-demokrata » „Ez már nem csak fellángolás…”
Szabó Marcell #moszkvater

„Ez már nem csak fellángolás…”

Másodszor rendezik meg Budapesten és Debrecenben az Orosz Zenei Fesztivál. Az eseménysorozat művészeti vezetőjével, Szabó Marcell zongoraművésszel nemcsak a várható eseményekről, de az orosz zene iránti személyes elkötelezettségéről is beszélgettünk.

Bóka Gábor írása a #moszkvater számára

Szabó Marcell #moszkvater
Szabó Marcell
Fotó:Kondella Mihály

– Miért éppen az orosz zene köré szervezett fesztivált – immár másodszor?

– Ennek több oka is van. Az egyik személyes. Tizenöt-tizenhat éves koromban találkoztam először Rahmanyinov zenéjével, aminek azóta is nagy rajongója vagyok. Ennyi idő elteltével talán mondhatjuk, hogy ez már nem csak fellángolás… Rahmanyinov felfedezése és alapos tanulmányozása után pedig elkezdtem feltérképezni a többi orosz zeneszerzőt, és a mai napig is úgy érzem, hogy az orosz zenére rezonál a leginkább a lelkem, ebből merítem a legtöbb inspirációt – mondhatni, ettől leszek a legtöbbször libabőrös. (Egyébként nincsenek orosz felmenőim, ilyen jellegű személyes kapcsolat nem fűz ehhez a kultúrához.) A másik ok: úgy vettem észre, hogy az itthon játszott orosz repertoár elég szűkös, nagyon sok olyan mű van, ami nagyobb figyelmet érdemelne. A fesztivál egyik célja éppen az, hogy az ismert dallamok mellett a kevésbé ismerteket is a közönségre zúdítsuk egy hét alatt– remélem, ők idén is kaphatóak lesznek az új élményekre!

– Vagyis megtalálta a piaci rést?

– Rengeteg a fesztivál, csaknem minden hétre jut egy – de a tavalyi év tapasztalatai azt mutatják, hogy az orosz zene idehaza valóban kuriózumnak számít, közel minden előadásunk teltházzal zajlott.

– Legkedvesebb zeneszerzőjeként említette Rahmanyinovot – ám épp az ő nevét nem találjuk az idei programban… 

– A tavalyi, első Orosz Zenei Fesztivál kizárólag Rahmanyinov zenéjéről szólt, halálának 75. évfordulója alkalmából – meg persze Rahmanyinov-őrültségem okán is. Idén, szívfájdalmamra, ő nem fért bele a programba – hat másik komponista viszont igen. Négy év múlva azonban ismét Rachmaninov év lesz, úgyhogy ha a fesztivál sikere kitart addig, akkor biztos valami különlegessel fogok készülni.

– Végignézve az idei szerzőket, vannak köztük idehaza is jól ismertek – mint Csajkovszkij –, de olyanok is, mint Glinka, Rimszkij-Korszakov vagy Szkrjabin, akiket jóformán csak lexikoncikként ismerünk. Hogyan választotta ki, hogy az ő életművüknek melyik szeletét mutassa be a fesztivál?

– A fesztivál tavalyról megőrzött alapkoncepciója az, hogy minden koncert más műfajú legyen. Lesz zenekari, kamarazenei és kamaraest, sőt irodalmi est is az idei kínálatban, vagyis a komolyzenei műfajok majdnem teljes palettáját bemutatjuk – mi több, idén tradicionális orosz népzenét is hallhatunk majd. Újdonság viszont, hogy minden koncert más szerzőhöz kapcsolódik idén, vagyis az „egy koncert – egy szerző” elv volt a kiindulási pont. Ezután kezdtem válogatni a kiválasztott szerzők életművében, azt is szem előtt tartva, hogy ne csak a legismertebb darabok kerüljenek előadásra. Ha csak Rimszkij-Korszakovra gondolunk, tőle még a szakavatottabbak nagy része is csak a Dongót és a Seherezádét ismeri. Ezúttal dalterméséből hangzik majd fel egy válogatás, ami olyan szelete az életműnek, amit idehaza teljesen ismeretlen. Pedig ha csak az internetes fájlmegosztókon keresünk rá ezekre a művekre, bizony kincseket találhatunk köztük – olyanokat is, amilyeneket csak a Dongót ismerve nem is feltételeznénk. De Csajkovszkijról is kevesen tudják, hogy három zongoraversenyt írt, nem csak a b-mollt – nem is beszélve arról, hogy milyen jelentős egyházi zenét hagyott ránk, amiből szintén hallhatunk majd idén egy művet.

– Prokofjev és Muszorgszkij neve többször is előfordul a programban…

– A nyitókoncert Prokofjev zenéje köré szerveződik. A debreceni Kodály Filharmonikusok játszanak, Somogyi-Tóth Dániel vezényletével. Az első részben az I. (Klasszikus) szimfónia és az I. zongoraverseny hangzik fel (az utóbbiban jómagam leszek a szólista). Mindkettő viszonylag korai, ritkán játszott Prokofjev-mű. A második részben viszont az érett Prokofjev talán legismertebb művéből, a Rómeó és Júlia-balettzenéből hangzik fel egy válogatás, mondhatni a legnagyobb slágerek, így össze lehet hasonlítani, miben változott a szerző stílusa az évtizedek alatt. Ami Muszorgszkijt illeti, születésének 180. évfordulóját ünnepeljük idén – ahogy eddig, úgy a jövőben is igyekszem majd figyelembe venni az effajta jeles dátumokat a program tervezésénél. Így vele három műsor is foglalkozik idén. Egy irodalmi est, amelyen a levelezéséből ismerhetünk meg egy válogatást; egy filmvetítés, amelyen a Borisz Godunov című opera egy előadását lehet megtekinteni felvételről; illetve egy kiállítás, amely a szerző öt operáját állítja a középpontba, és aminek az anyaga a Moszkvai Zenei Múzeumból érkezik. Ez utóbbi megnyitójára a múzeum igazgatója is Budapestre látogat.

– Hogyan állt össze az előadók névsora?

– Az évek során kialakult kapcsolatrendszeremet igyekeztem mozgósítani. Az idei fellépőkkel – csakúgy, mint a tavalyiakkal – személyesen is jó viszonyt ápolok; mondhatni, zenei jó barátaim. Fiatal művészekről van szó, hiszen a fesztivál célja az is, hogy jobban megismertessem őket a közönséggel – nagyon tehetséges nemzet vagyunk, és fontos, hogy ezt időről időre tudatosítsuk. Ezek a fiatal művészek ugyanakkor egytől egyik sokat tettek már le az asztalra, egyikük sem ismeretlen a hazai koncertéletben, tehát nagyon örülök, hogy elvállalták a szereplést.

– Mit tudhatunk a fesztivál intézményi hátteréről?

– Fontos tudni, hogy Budapesttel párhuzamosan Debrecenben is zajlik a fesztivál. A budapesti programsorozat bizonyos eseményei ott is láthatók-hallhatók lesznek. A jövőben egyébként szeretnénk más városok felé is nyitni, jó lenne ugyanis, ha még több helyen ismernék meg az orosz zenét! A budapesti helyszínek ugyanazok lesznek, mint tavaly. A nyitókoncert, mint már mondtam, a Zeneakadémia nagytermében lesz, az események zömének pedig az Andrássy úti Orosz Kulturális Központ 120 fős terme ad otthont – ez az intézmény a kezdetektől nagyon sokat segített nekünk, mindig mellettünk voltak úgy a helyszín biztosításában, mind szervezésben és partnerek felkeresésében. A zárókoncert pedig, akárcsak tavaly, idén is a Szent István Bazilikában lesz, idén is a Debreceni Kodály Kórussal és Szabó Sipos Mátéval – csak most nem Rahmanyinov, hanem Csajkovszkij Vesperása csendül majd fel, ami minden bizonnyal hasonlóan felemelő lezárása lesz a hétnek.

– Többször utalt már rá, hogy a jövőre vonatkozóan is vannak tervei. Eszerint a továbbiakban is számíthatunk az Orosz Zenei fesztiválra?

– Akár a kezdeményezésnek, akár konkrétan Rahmanyinovnak szólt, de tavaly nagy volt az érdeklődés – ebből arra következtettünk, hogy van igény az újításra és az orosz zenére. Az orosz zene kimeríthetetlen, ezért aztán sok ötletem van a folytatásra vonatkozóan. Jó lenne orosz előadókat is bevonni (esetleg magyar művészek ottani fellépésével párhuzamosan), jó lenne Budapesten további (esetleg nagyobb) helyszíneken is megjelenni… Meglátjuk, mit hoz a jövő.