Csajkovszkij, a magányos zseni

Áradó dallamok és kiegyensúlyozatlan magánélet. Hírnév és magány. Az orosz zene ikonikus alakjának, Pjotr Iljics Csajkovszkijnak a karrierje viszonylag későn indult, hiszen jogi pályára készült. A zeneszerzés, a karmesterség, a tanítás azonban felülírta a jogi pályát.

Szabó Ildikó írása a #moszkvater.com számára

Csajkovszkij művei időtállóak. Talán a legkedveltebb a karácsonykor előadott Diótörő és A hattyúk tava című balettje – a Csipkerózsika kevésbé ismert -, mindkettő koncerttermekben is felhangzik. Reklámokban hallhatjuk e két balettzene motívumait, vagy a Rómeó és Júlia dallamait. A filmzenéket összeállítók szintén előszeretettel használják a zeneszerző motívumait. Az operaházak Csajkovszkij műveit gyakran tűzik műsorukra, a kevésbé ismert darabokat beleértve. Hat szimfóniája közül az utolsó három és a Manfréd-szimfónia nagyon kedvelt, ugyanígy a b-moll zongoraverseny, és a bemutató után keresetlen szavakkal illetett (itt már nem hegedű-játékról van szó, hanem a hegedű összekócolásáról, széttépéséről és püföléséről […] durva káromkodást hallunk és a pálinka bűzét érezzük – írja Hanslick) D-dúr hegedűverseny. Nyitányai a koncertműsorok kezdő számaként megteremtik a hangverseny hangulatát.

„Csajkovszkij stílusa egyedi, a zeneszerző az első olyan orosz komponisták egyike, akik az orosz zenét ötvözték az európai hangzásvilággal”

Bár a romantikában alkotott, a formai elemek használata a bécsi klasszikus stílust követik darabjaiban. Hangszerelése eltér a megszokottól. Míg a trombita fényes hangja az ünnepélyességet jelzi, Csajkovszkijnál a letargia kifejezője. Érdemes azt is megfigyelni, hogy számos műve a mély hangtartományban indul, valamint a brácsák formazáró használata is egyedi.

„Csajkovszkij érzelmi élete rendkívül labilis volt, már fiatalon kínozta a(z egyelőre enyhe) depresszió, mely az évek során egyre erősebbé vált”

Kiegyensúlyozatlan lelkivilága mellett ez a tény lelki beteggé tette a zeneszerzőt. Csajkovszkij rettegett attól, hogy megsüketül, és Beethoven sorsára jut, egy olyan kép is készült róla, amely vattával a fülében ábrázolja a zeneszerzőt. Mára köztudott, hogy Csajkovszkij a férfiakhoz vonzódott, de akkoriban ez elítélendőnek számított. Csajkovszkij mégis megnősült, egy nála tíz évvel fiatalabb, a konzervatóriumban tanuló lányt, Antonyina Miljukovát vette el feleségül 1877-ben.

„A házasság kudarcba fulladt, Csajkovszkij és felesége történetét Ken Russell 1970-ben készült filmje, a Zenerajongók (The music lovers) döbbenetes erővel ábrázolja”

Csajkovszkij korábban, 1869-ben beleszeretett egy énekesnőbe, Desirée Artot-ba, el is jegyezte, de a művésznő máshoz ment férjhez. Még egy hölgyet említünk meg, Nagyezsda von Mecket, aki anyagilag segítette Csajkovszkijt 1876-tól. Csajkovszkij és von Meck nem találkoztak, csak levelek útján érintkeztek (természetesen a találkozás elkerülhetetlen volt a hölgy birtokán, vagy társadalmi, művészeti eseményeken). Csajkovszkij nem csak zeneszerzéssel foglalkozott, hanem fiatalon verseket írt, majd zenekritikákkal segítette (vagy gátolta) a művészek karrierjét.

„Csajkovszkij dallamai magával ragadóak, rendkívüli módon képes kifejezni az érzelmek hullámzását, már-már eksztatikus módon fokozza, feszíti a végsőkig a dallamívet”

Azonban a fájdalom, a halálvágy is éppen olyan kifejező a szerző zenéjében, mint az életöröm. Utolsó művének utolsó tétele plasztikusan kifejezi Csajkovszkij letargiáját.

Csajkovszkij nevét őrzi a négyévente rendezett Nemzetközi Csajkovszkij Verseny, és nem mellesleg egy kráter az utcanevek mellett.

A votkinszki születésű kis Pjotr a kornak megfelelő gondos nevelést kapott. Csajkovszkij első zenei élményeinek az édesanya énekét és a házban található orkesztrion (amely operaslágereket játszott) dallamait tarthatjuk. A család rövid időre Moszkvába (1848), majd Szentpétervárra költözött, ott Csajkovszkij zongorázni tanult, és színházba, operába járt. A család azonban újra költözött, de Pjotr visszatért Szentpétervárra, a jogi líceumba.

„Az elszakadás a családtól, valamint a líceum katonai fegyelme megviselte Csajkovszkijt, és a zenéhez menekült, ahogy később édesanyja halála után is”

A jogi tanulmányok után 1859-től Csajkovszkij az igazságügyi minisztérium alkalmazottja lett, de hamar feladta az állását. 1862-ben az Anton Rubinstejn által megálmodott, és meg is nyíló konzervatórium egyik első zeneszerzés-növendéke lett, és 1863-tól már csak a zenével foglalkozott. Néhány évvel később a moszkvai konzervatóriumban összhangzattan-tanári állást fogadott el Csajkovszkij.

„Az 1870-ben komponált Rómeó és Júlia nyitányfantázia Európa-szerte ismertté tette a zeneszerző nevét, de hazájában műveit nem fogadták kitörő lelkesedéssel”

Az első orosz sikert az 1874-ben bemutatott A cár katonája című opera hozta meg. Két évvel később, a tanítványokkal való vesződés, és az instabil anyagi helyzete miatt Csajkovszkij idegösszeomlást kapott. Hiába írt sikeresebbnél sikeresebb műveket, a depresszió egyre gyakrabban gyötörte, az öngyilkosságot is megkísérelte. Beugrott a Moszkva folyóba. A zeneszerző 1893-ban halt meg, halálának körülményeit (öngyilkos lett-e, vagy sem) máig nem tisztázták.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com