„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Eurázsia Központ
„a világon kilenc tőkeáramlási csomópont alakult ki, amelyből négy Eurázsia kontinensén található”
1955 áprilisában 29 ország vezetői gyűltek össze Indonézia, Jáva szigetének nyugati részén fekvő Bandung városában, hogy szövetséget hozzanak létre, valamint támogassák a még gyarmati uralom alatt állók függetlenségét és egy békén alapuló, többpólusú világot képzeljenek el. Az akkor részt vevő 29 ország teljes lakossága 1,5 milliárd fő, ami az akkori világ népességének 54 százaléka volt. A bandungi konferencián a házigazda, Sukarno elnök alapvető üzenete a következő volt:
„Nem az általunk ismert világot akarjuk megvédeni, hanem egy új, jobb világot építeni! Arra törekszünk, hogy egy józan és biztonságos világot építsünk. Olyan világot, amelyben mindenki békében élhet. Az igazságosság és a jólét világát igyekszünk felépíteni minden ember számára. Olyan világot akarunk építeni, amelyben az emberiség elérheti teljes erejét”
Hetven évvel később ismét aktuálissá váltak ezek az üzenetek, miközben világunk gyökeresen átalakult. Gondoljunk csak arra, hogy a bandungi egyezményt követő tíz éven belül világunk radikálisan felgyorsult, és 24 olyan természeti, társadalmi, gazdasági folyamat indult el – például a népességrobbanástól, a városi népesség arányának növekedésén, az autók elterjedésén, a vízhasználaton, az utazás és turizmus globális elterjedésén át az ember okozta ipari hatások által bekövetkezett nagymértékű változásokig –, amelyek bolygónk egészére kihatással voltak.
„Egy új korszak indult el, amelyet a tudósok <antropocén> korszaknak neveztek el”
Amikor a hetvenes években még a világot fejlett és fejletlen országokra osztottuk, mára ezek a kifejezések elavulttá váltak. Hans Rosling svéd statisztikus Factfulness (Tények) című művében arra hívja fel a figyelmet, hogy a korábbi elképzelés, miszerint fejlett és fejlődő országok csoportjaira osztjuk a világot, mára teljesen illuzórikusnak tűnik, hiszen ha csupán az adatokat vizsgálnánk, jelenleg csak 13 fejlődő ország maradna. Miközben világunk folyamatosan változik, a világkép sokáig ugyanaz maradt – és elavulttá vált.
Ázsia az elmúlt évtizedekben rohamos fejlődésnek indult, és csak az ázsiai középosztály felemelkedésével mára az egész ázsiai kontinens kiemelkedik. Parag Khanna The Future is Asian: Global Order in the Twenty-first Century (A jövő ázsiai – Globális világrend a 21. században) című könyvében Ázsia felemelkedését és egy új világrend megszületését követi nyomon. Legfőbb gondolata, hogy
„az új multipoláris világban az ázsiai kontinens újra központi szerepet fog betölteni”
Jelenleg Ázsiában él a világ népességének 60 százaléka, miközben a globális GDP fele származik a régióból – viszont a gazdasági növekedés esetében az arány már kétharmadra nőtt. A világ legnagyobb gazdaságai, innovációs központjai szintén itt találhatók. Olyan multipoláris, több civilizáción alapuló nemzetközi rend születik, amelyben a szereplők egymás mellett léteznek, miközben folyamatosan egymást formálják.
A nyugati világ nincs teljesen tisztában Ázsia felemelkedésének igazi jelentőségével, hiszen a térség történelmét sem ismeri megfelelően. Ázsia gazdasági fejlődésének trendjeit követi nyomon, bizonyítva alaptézisét, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, a pénzügyekben, a kereskedelemben, az innováció és a tudomány területén egyaránt az ázsiai országoké a jövő. Az olyan globális hatalmak, mint Kína, vagy fontos regionális szereplők, mint Szaúd-Arábia, Irán, Oroszország, India, Indonézia, illetve a legfontosabb kaputérségek – mint Közép-Ázsia országai –, valamint kisebb, innovatív kaputérségek – például Szingapúr vagy az Egyesült Arab Emírségek – mára jelentős szereplőkké váltak.
„A technológiai haladás és a geopolitikai fordulópontok gyakran egybeesnek. Az innovációk pedig elősegítik a pénzügyi forradalmat. Azon országok, amelyek aktívan részt vesznek a pénzügyi forradalomban, és sikeresen használják ki az új távlatok kínálta lehetőségeket, jelentős előnyre tehetnek szert a geopolitikai színtéren is”
Új reneszánsz korban élünk, és a reneszánsz korszakok – amelyek technológiai áttöréseket, tudományos forradalmakat, kulturális felemelkedéseket jelentettek – nagyjából 500 éves ciklusokban ismétlődnek meg. Ahogy az elmúlt 500 évben is azok a nemzetek emelkedtek fel, amelyek a pénzt tőkévé alakították, feltaláltak és bevezettek új technológiákat, a társadalom széles rétegeinek adtak tudást és teret a tehetségek érvényesülésének – ez ugyanúgy jellemző napjainkra is.
A világgazdaság versenyzőinek a jelentőségét nemcsak a termelés, nemcsak a kapcsolatok (hálózati csomópontok), hanem a tőkeáramlás szempontjából is vizsgálhatjuk. Parag Khanna hálózatelemző kutatása szerint
„a világon kilenc tőkeáramlási csomópont alakult ki, amelyből négy Eurázsia kontinensén található”
Világunk az elmúlt tíz évben is gyökeresen átalakult, új geopolitikai modellek, mintázatok jöttek létre. Amíg 1980–2010 között a globalizáció volt a meghatározó, addig 2010-től a globalizáció új szakaszába lépett – a technológia és a tudás korszakába. A világgazdasági pólus ismét kelet felé tolódik. Kína 2013-ban elindította az Övezet és Út kezdeményezést, hogy az Új Selyemút kiépítésével visszaszerezze Eurázsia egykori történelmi, kulturális, gazdasági és kereskedelmi jelentőségét.
Az eurázsiai országoknak – a fokozódó együttműködés mellett – óriási felelősségük van abban, hogy a jövőt befolyásoló legfontosabb trendek – például a digitalizáció és a zöld pénzügyi megoldások növekvő elismertsége, a fenntarthatóság, valamint az innovációs képességek fokozódó jelentősége – figyelembevételével aknázzák ki saját erősségeiket, összekapcsolódjanak, és működésüket a fenntarthatóságra helyezzék.
Az írást jegyezte: Csizmadia Norbert
(A szerző geográfus, a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke.)
(A cikk eredetileg az eurazsiamagazin.hu portálon jelent meg, a cikk itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Jelenleg Ázsiában él a világ népességének 60 százaléka, miközben a globális GDP fele származik a régióból – viszont a gazdasági növekedés esetében az arány már kétharmadra nőtt. A világ legnagyobb gazdaságai, innovációs központjai szintén itt találhatók.”
Pár pontatlanságot lehetne itt javítani. 2025-ben Ázsia világ GDP-jének 36%-át adta, nem a felét. A világ legnagyobb gazdaságainak többsége nem Ázsiában található, hanem más kontinenseken. Az első 10-be 2025-ben a kontinensről csak Kína, Japán, India és Oroszország fért be.