A nagy honvédő háború… Egy hónappal azután, hogy a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, a német Luftwaffe 1941. július 22-én összesen öt órán keresztül 220 bombázóval megkezdte a légitámadásait Moszkva ellen. A majd két éven át tartó bombázásokban a szovjet adatok szerint kétezer civil esett áldozatul, megközelítőleg hatezren sebesültek meg, míg 5584 lakóépület, 90 kórház, 253 iskola, 19 színház és kultúrpalota károsodott vagy semmisült meg.

A Szovjetunió megtámadásának 80. évfordulójára emlékezve indított sorozatunkban olyan részhez érkeztünk el, amiről méltatlanul kevés szó esik az 1941. június 22-én elindított náci rohamot követően.

„Pedig Moszkva térdre kényszerítésének egyik pillére Adolf Hitler elképzelése szerint a szovjet főváros bombázása lett volna. Annak ellenére, hogy a Luftwaffe már az angliai csatában sem tudta elérni a várt eredményt, a britek kapitulációját”

A Führer július 14-én rendelte el a Moszkva elleni légitámadásokat, ami azzal járt, hogy az akkor békésebbnek tűnő nyugati frontról július 19-ig be kellett fejezni a légi flotta egy részének áthelyezését Bukarestbe és Helsinkibe. Hitler kijelentette, a bombázásokkal nemcsak megbénítani akarja a szovjet főváros életét, de azt is meg akarta akadályozni, hogy a kormányzat szervezetten működjön, vagyis irányítsa a szárazföldi erők honvédő küzdelmét. Július 20-ig kiválasztották a légi támadásokban részt vevő pilótákat, akiket a 2. légiflotta parancsnoka, Kesselring tábornagy készített fel a támadásra.

„Megmaradt dokumentumok alapján ma már ismert, hogy az elbizakodott nácik Moszkvát sokkal könnyebb célpontnak tartották, mint Londont”

Többek között azért, mert a szovjetek nem rendelkeztek az angliai légi csata egyik fontos brit fegyverével, a léggömbökkel, valamint egyáltalán nincsenek az oroszoknak éjszaka is bevethető harci gépeik. A parancs szerint kis magasságban kell majd Moszkvát a német gépeknek megközelítenük, hogy a bombákat minél pontosabban a kijelölt célra tudják dobni. A legelvakultabb számítások szerint a német hadvezetés arra számított, hogy a légi támadásokkal megsegített szárazföldi csapatok négy hét alatt bevehetik a szétbombázott és megfélemlített Moszkvát, ami a keleti háború végét fogja jelenteni.

Magát a bombázások menetét a 2. légitest parancsnoka, Bruno Lörzer tábornok tervezte meg, és a keleti fronton bevetendő öt légiflottából négynek kellett Moszkva bombázásában részt vennie. Ez a döbbenetes erő 1941. július 22. és október 4. között összesen 30 alkalommal, mintegy 4 ezer repülővel támadta Moszkvát.

„S ugyan hatalmas károkat okozott a fővárosnak, ám az ellenállást – az angol légi csatához hasonlóan – itt sem sikerült megtörni”

Ennek oka többek között a jól megszervezett szovjet légvédelem volt, amely alaposan meglepte a németeket. A szovjet főváros védelmét az 1. légvédelmi hadtestre bízták, amely már július végére több mint 1000 légvédelmi ágyúval, rengeteg légvédelmi géppuskával, körülbelül 600 reflektorral, és több mint száz záró léggömbbel rendelkezett. Csatlakozott még hozzájuk a 6. légvédelmi harci repülőgép-hadtest a maga 600 gépével, amelyből legalább a fele a legújabb típusú repülő volt.

Abszolút sikerrel álcázták a legfontosabb épületeket, lefestették a Kreml székesegyházainak tornyait, valamint a vörös csillagokra ponyvákat raktak. Így a támadó német pilóták odafentről közönséges lakóépületnek tartották őket.

„Moszkva közelében kilenc hamis repülőteret, hamis olajtárolót, és hét hamis ipari komplexumot hoztak létre, hogy összezavarják a német pilótákat, és eltereljék őket a valós célpontjaiktól”

Július 22-én hajnalban négy oszlopban 220 repülőgép indult támadásra Moszkva ellen, megközelítőleg 2000-3000 méteres magasságban. A meglepetés azonban elmaradt, ugyanis a Luftwaffe gépeit felfedezte egy RUS-2 radar körülbelül száz kilométerre a fővárostól. Elkeseredett csata bontakozott ki a moszkvai légtérben, amelyben a szovjet légvédelem és a felszálló gépek 12 német repülőgépet lelőttek, és sokakat megrongáltak. A végleges adatok szerint 22 német repülőgép pusztult el. A Luftwaffe parancsnoksága másnap további 15 repülőgépet veszített el, és mintegy 200 bombát dobott a városra.

„Július 23-án este és éjszaka a moszkvai metró súlyos károkat szenvedett”

Az egyik bomba áttörte az alagút elzárását a Szmolenszkaja – Arbat szakaszon, egy másik a közeli metró hídjának felüljáróját találta el, míg a harmadik pedig az Arbat-téri előcsarnok bejáratánál robbant fel. Több mint 100 ember megsebesült, közülük 60-an meghaltak. A legnagyobb veszteségeket a mozgólépcsőn bekövetkezett pánik okozta.

A szovjet légvédelem egyre keményebben védekezett, és a háború egyik legjobb német pilótája, G. Bötcher főhadnagy a visszaemlékezéseiben leírta, hogy „az összes, keleten végrehajtott bevetés közül a legnehezebbek a Moszkva elleni éjszakai támadások voltak. A légvédelmi tűz ugyanis nagyon heves volt, és ijesztő pontossággal harcoltak az oroszok”. A szovjet fővárosból tudósító brit újságíró, Alexander Werth egyik cikkében leírta: „A légvédelmi lövedékek repeszei jégesőként doboltak az utcákon. Több tucat reflektor világított az égen. Még soha nem láttam és hallottam hasonlót Londonban.”

„És ami igazán meglepte a náci hadvezetést, az az, hogy a szovjetek képesek voltak válaszolni és visszavágni ezekre a légi támadásokra, és 1941. augusztus 7. és szeptember 5. között számos légitámadást hajtott végre Berlin ellen”

A moszkvaiak a metrót használták a legjobb menedéknek, éjszakánként sok család aludt a különböző állomásokon. A legjobb üléseket a kocsikban a kisgyermekes anyák kaphatták meg. Sőt, egy idő után komoly társadalmi élet indult el a föld alatt. Könyvtárak alakultak, ünnepségeket szerveztek, sőt, 1941. november 6-án a moszkvai városi tanács ülését is a Majakovszkaja metróállomáson tartották meg. 1941 júliusától 1943 márciusáig 217 gyermek született a moszkvai metróban.

„A moszkvai légitámadások csúcspontja 1941 novemberére esett, amikor a Luftwaffe összesen 45 légitámadást intézett a szovjet főváros ellen”

Ekkor már nemcsak éjjel vagy hajnalban, hanem nappal is támadott a német légierő. Csak ebben a hónapban 56 620 gyújtóbomba hullt a fővárosra, amelynek következtében 1337 ember meghalt és 1931 ember súlyosan megsebesült, 402 lakóépület tönkrement, 22 ipari létesítmény megsemmisült.

Moszkva intenzív bombázása 1942 nyarára véget ért, az utolsó bombát 1943 júniusában dobták le a városra. 1943 nyarától 1944 nyaráig csak egyetlen német felderítő repülőgép jelent meg Moszkva felett, az is nagy magasságban. A majd két éven át tartó bombázásokban a szovjet adatok szerint kétezer civil esett áldozatul, megközelítőleg hatezren sebesültek meg, míg 5584 lakóépület, 90 kórház, 253 iskola, 19 színház és kultúrpalota károsodott vagy semmisült meg.