//Megtisztítanák az elitet a kirgiz fiatalok
Tüntetők a kirgiz fővárosban Biskekben 2020. október 7-én #moszkvater

Megtisztítanák az elitet a kirgiz fiatalok

MEGOSZTÁS

Néhány ezer, a parlamenti választások elcsalása miatt felháborodott fiatal rendezi át a politikai palettát Kirgizisztánban. Az elégedetlenséget megpróbálják kihasználni az ellenzéki pártok is, de a tüntetők belőlük sem kérnek. A fiatalok az elit megtisztulását akarják Közép-Ázsiában is. Az újabb kirgiz „forradalomról” Edil Oszmonbetov biskeki politológussal beszélgettünk.

Tüntetők a kirgiz fővárosban Biskekben 2020. október 7-én #moszkvater
Tüntetők a kirgiz fővárosban Biskekben 2020. október 7-én
Fotó:EUROPRESS/VYACHESLAV OSELEDKO/AFP

– Mi zajlik most Kirgizisztánban? Lázadás? Forradalom?

– Lázadás, felkelés, tiltakozás a parlamenti választások elcsalása miatt. A fiatalok őszinte lázadására rátelepülnek aztán a revansista erők is. Bonyolult a helyzet.

– Kirgizisztánban minden választás után „forradalom” van. Ez azt jelenti, hogy a választásokat korábban is elcsalták?

– A választások korábban sem voltak tiszták, de ami most történt, az más túlzás. Ilyen mocskos választás még nem volt. Pimaszul elcsalták a választásokat. Megvettek mindenkit, így a parlamentbe bekerült három legerősebb párt mindegyike a jelenlegi hatalmat támogatja. Korábban az egyensúlyt, ezzel a stabilitást biztosítandó legalább négy-öt párt bekerült a parlamentbe. Törvénytelenségek sorával most a hatalom csak lényegében csak a saját pártjait juttatta be.

– Ez bőven elég a tiltakozáshoz, ám mintha a háttérben hatalom átvételi kísérlet is zajlana…

– Az emberekben már egyébként is gyűlt az elégedetlenség, és ez piszkos választás az utolsó csepp volt a pohárban.  Ráadásul Szooronbaj Dzseenbekov államfő is elkésett a tűzoltással. A választásokat csak hétfőn este érvénytelenítették, akkor viszont már a tüntetőket nem lehetett megállítani. A fiatalok, mert az utcán lényegében csak ők vannak, leszámolnának a korrupcióval és a régi elittel is. S igen, ezt a helyzetet a legutóbbi elnökválasztáson vesztes erők is igyekeznek kihasználni a revánsra. Erről szól a korábbi államfő, Almazbek Atambajev kiszabadítása a börtönből. De ez a „fiatalok forradalma”, nem a parlamentből kiszorult pártoké, amelyek erre az elégedetlenségre ráülve próbálják a saját pecsenyéjüket sütögetni.

– A tiltakozások kirobbanásának feltehetően más, például szociális okai is voltak…

– Természetesen. A választások elcsalása csak az utolsó csepp volt a pohárban. A feszültség eleve növelte a koronavírus-járvány.

– S milyen most a járvány helyzet?

– A második hullám előtt vagyunk, de most mintha mindenki elfeledkezett volna erről a forradalomban.

Edil Osmonbetov #moszkvater
Edil Oszmonbetov
Forrás:aryba.kg

– Hogy élnek manapság a kirgizek?

– Rosszul. Az átlagkereset úgy 15 ezer kirgiz szom, ami nagyjából 200 dollár. Magas a munkanélküliség. A középosztály mindössze 10 százalékosra tehető, a kis- és középvállalkozások a karantén miatt leültek, a lakosság többi része jelentős részben önfoglalkoztató, munkanélküli vagy külföldön, elsősorban Oroszországban dolgozik. Ehhez jön most az, hogy a jelenlegi helyzetben a bankok bezártak, a swiftet kikapcsolták, pedig már tüzelőt kell venni a télre.

– S érezhető-e valamilyen külső hatás?

– Nem. Sem kínai, sem amerikai, sem pedig orosz részről. Ez a kirgizek belső ügye.

– Miért van az, hogy a kirgizek immár harmadszor mennek az utcára?

– Talán azért, mert politikai értelemben idealisták vagyunk. Nyitottabb a politikai rendszer, mint bárhol a térségben. Egy geopolitikai ritmusra járunk Ukrajnával, Grúziával vagy Örményországgal. Nem gazdasági értelemben, hanem a politikai berendezkedés dinamikáját illetően.

– A napokban a biskeki fejleményeket gyakran hasonlítják össze a minszki tiltakozásokkal…

– Igen, sok helyről hallani most, hogy ötezer kirgiz többre vitte, mint 250 ezer belarusz.

– Apropó, miként lehet az, hogy 5 ezer tüntetőt képtelen megfékezni a rendőrség?

– Mert a rendszer elkorrumpálódott, nincs már bizalom és tekintély sem. De azt is figyelembe kell venni, hogy amelyik hatalom fegyverrel ront a tüntetőkre, az más országokkal ellentétben Kirgizisztánban elbukik. Ez a tapasztalat. A különleges egységek ezzel tisztában voltak, mint ahogy Szooronbaj Dzseenbekov elnök is.

– Szóval Dzseenbekov tanult Bakijev bukásából és nem lövetett…

– Így van, így jó eséllyel megőrizheti a posztját is.

– De a hírekben azt olvasni, hogy eltűnt…

– Biskekben van. A rezidencián van, és onnan küldi a videó üzeneteit a népnek. Ebben a bizonytalan helyzetben azért ez érthető.

– Szóval mennyiben hasonlít a belarusz és a kirgiz tüntetés egymásra?

– A két esemény csak a felszínen hasonlít egymásra. Belaruszban hiányzik a „forradalmi” tapasztalat. Ott nem volt ellenzék, és ilyen próbálkozás sem. Egy forradalomban a hatalmat azonnal meg kell dönteni. Kirgizisztánban ezt tudják, Belaruszban nem. Különbözik a két nép mentalitása is. A kirgizek türelmetlenebbek, ha úgy tetszik szabadabb a lelkük. S még egy, fontosabb számunkra a szuverenitás. A belső problémáinkat magunk oldjuk meg.

– S milyen érzésekkel figyeli Kirgizisztán szomszédsága a történteket?

– Ijedten. Egyrészről a Biskekben történtek új lendületet adhatnak a rendszerellenes tiltakozásoknak, másrészt a hatalom mindenütt igyekszik levonni a tanulságokat. Nagyrészt ezzel magyarázható a Nazarbajev és Tokajev közötti kazahsztáni váltás. Tádzsikisztánban most különösen fél a hatalom, mert vasárnap választások lesznek, és a példa ragadós lehet.

– S milyen most a helyzet?

– Egyfajta patthelyzet van, mert az elnök nem menekült el, a képviselői visszatértek a parlamentbe, közben a választások érvénytelenítését elérő tiltakozók sem mentek haza. Egyik oldalnak sincs akkora ereje, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet. Kettős hatalom van. A legfontosabb, hogy minél gyorsabban visszatérjen az élet a normális kerékvágásba, a törvényesség mezejére. Pozitívum, hogy korábbi forradalmakkal ellentétben most nincsenek fosztogatások. A fiatalok maguk alakítottak önkéntes védelmi egységeket, és őrzik a boltokat, bevásárlóközpontokat. Ezeket a járőröket a lakosság eteti, meleg teával kínálja meg. Ők tartják fenn a rendet, mert a rendőrök is eltűntek. Elképesztő ezeknek a tüntető fiataloknak az önszerveződése.

– S hogyan tovább?

– Az elnök akár maradhat is, új választásokat pedig a törvény értelmében két hónap múlva meg kell tartani. Addig meg kell újítani a választási bizottságot, de előbb az átmeneti időre ki kell jelölni a lemondott kormányfő utódját. Három jelölt van. (Dzseenbekov államfő közben bejelentette, hogy a helyzet kritikus, a fővárosban bevezetik a rendkívüli állapotot, ő pedig kész lemondani, ha helyreáll a törvényes rend, kijelölik a miniszterelnököt és a kormányt. – a szerk.) A mostanra kialakult hatalmi vákuum helyzetben a kormánynak az a feladata, hogy a választásokig elvigye az országot, és tisztességesen levezényelje a szavazást. Féken kell tartani közben a hatalom újraosztásán egymással is marakodó revansista erőket is. De a fiatalok a régi politikai elit teljes átvilágítását akarják, ezért aztán a kiszabadított Atambajev sem nagyon mer egyelőre megszólalni. (Amikor pedig kiment a tiltakozó menetre, üvegekkel dobálták meg, majd az autójára rá is lőttek.- a szerk.) Intő példa lehet, hogy a fiatal tüntetők a téren megjelenő korábbi miniszterelnököt, Omurbek Babanovot is megpofozták. A három egymással is versengő ellenzéki csoport egyikének, a szintén börtönből kiszabadított volt kormányfőnek, Szadir Dzsaparovnak a hívei verekedést kezdeményeztek, a feszültséget csillapítandó a himnusz éneklésébe kezdő harmadik csoport aktivistáját, a néhány ellenzéki párt által miniszterelnök-helyettesnek jelölt Tilek Toktogazijevet pedig lehurrogták. Ez tehát a fiatalok lázadása az egész elittel szemben. Ez az összefogás egyelőre háttérbe szorítja még a klánok, az ország északi és déli része közötti ellentéteket is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.