„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Tüntetők a kirgiz fővárosban Biskekben 2020. október 7-én
Fotó:EUROPRESS/VYACHESLAV OSELEDKO/AFP
– Mi zajlik most Kirgizisztánban? Lázadás? Forradalom?
– Lázadás, felkelés, tiltakozás a parlamenti választások elcsalása miatt. A fiatalok őszinte lázadására rátelepülnek aztán a revansista erők is. Bonyolult a helyzet.
– Kirgizisztánban minden választás után „forradalom” van. Ez azt jelenti, hogy a választásokat korábban is elcsalták?
– A választások korábban sem voltak tiszták, de ami most történt, az más túlzás. Ilyen mocskos választás még nem volt. Pimaszul elcsalták a választásokat. Megvettek mindenkit, így a parlamentbe bekerült három legerősebb párt mindegyike a jelenlegi hatalmat támogatja. Korábban az egyensúlyt, ezzel a stabilitást biztosítandó legalább négy-öt párt bekerült a parlamentbe. Törvénytelenségek sorával most a hatalom csak lényegében csak a saját pártjait juttatta be.
– Ez bőven elég a tiltakozáshoz, ám mintha a háttérben hatalom átvételi kísérlet is zajlana…
– Az emberekben már egyébként is gyűlt az elégedetlenség, és ez piszkos választás az utolsó csepp volt a pohárban. Ráadásul Szooronbaj Dzseenbekov államfő is elkésett a tűzoltással. A választásokat csak hétfőn este érvénytelenítették, akkor viszont már a tüntetőket nem lehetett megállítani. A fiatalok, mert az utcán lényegében csak ők vannak, leszámolnának a korrupcióval és a régi elittel is. S igen, ezt a helyzetet a legutóbbi elnökválasztáson vesztes erők is igyekeznek kihasználni a revánsra. Erről szól a korábbi államfő, Almazbek Atambajev kiszabadítása a börtönből. De ez a „fiatalok forradalma”, nem a parlamentből kiszorult pártoké, amelyek erre az elégedetlenségre ráülve próbálják a saját pecsenyéjüket sütögetni.
– A tiltakozások kirobbanásának feltehetően más, például szociális okai is voltak…
– Természetesen. A választások elcsalása csak az utolsó csepp volt a pohárban. A feszültség eleve növelte a koronavírus-járvány.
– S milyen most a járvány helyzet?
– A második hullám előtt vagyunk, de most mintha mindenki elfeledkezett volna erről a forradalomban.
Edil Oszmonbetov
Forrás:aryba.kg
– Hogy élnek manapság a kirgizek?
– Rosszul. Az átlagkereset úgy 15 ezer kirgiz szom, ami nagyjából 200 dollár. Magas a munkanélküliség. A középosztály mindössze 10 százalékosra tehető, a kis- és középvállalkozások a karantén miatt leültek, a lakosság többi része jelentős részben önfoglalkoztató, munkanélküli vagy külföldön, elsősorban Oroszországban dolgozik. Ehhez jön most az, hogy a jelenlegi helyzetben a bankok bezártak, a swiftet kikapcsolták, pedig már tüzelőt kell venni a télre.
– S érezhető-e valamilyen külső hatás?
– Nem. Sem kínai, sem amerikai, sem pedig orosz részről. Ez a kirgizek belső ügye.
– Miért van az, hogy a kirgizek immár harmadszor mennek az utcára?
– Talán azért, mert politikai értelemben idealisták vagyunk. Nyitottabb a politikai rendszer, mint bárhol a térségben. Egy geopolitikai ritmusra járunk Ukrajnával, Grúziával vagy Örményországgal. Nem gazdasági értelemben, hanem a politikai berendezkedés dinamikáját illetően.
– A napokban a biskeki fejleményeket gyakran hasonlítják össze a minszki tiltakozásokkal…
– Igen, sok helyről hallani most, hogy ötezer kirgiz többre vitte, mint 250 ezer belarusz.
– Apropó, miként lehet az, hogy 5 ezer tüntetőt képtelen megfékezni a rendőrség?
– Mert a rendszer elkorrumpálódott, nincs már bizalom és tekintély sem. De azt is figyelembe kell venni, hogy amelyik hatalom fegyverrel ront a tüntetőkre, az más országokkal ellentétben Kirgizisztánban elbukik. Ez a tapasztalat. A különleges egységek ezzel tisztában voltak, mint ahogy Szooronbaj Dzseenbekov elnök is.
– Szóval Dzseenbekov tanult Bakijev bukásából és nem lövetett…
– Így van, így jó eséllyel megőrizheti a posztját is.
– De a hírekben azt olvasni, hogy eltűnt…
– Biskekben van. A rezidencián van, és onnan küldi a videó üzeneteit a népnek. Ebben a bizonytalan helyzetben azért ez érthető.
– Szóval mennyiben hasonlít a belarusz és a kirgiz tüntetés egymásra?
– A két esemény csak a felszínen hasonlít egymásra. Belaruszban hiányzik a „forradalmi” tapasztalat. Ott nem volt ellenzék, és ilyen próbálkozás sem. Egy forradalomban a hatalmat azonnal meg kell dönteni. Kirgizisztánban ezt tudják, Belaruszban nem. Különbözik a két nép mentalitása is. A kirgizek türelmetlenebbek, ha úgy tetszik szabadabb a lelkük. S még egy, fontosabb számunkra a szuverenitás. A belső problémáinkat magunk oldjuk meg.
– S milyen érzésekkel figyeli Kirgizisztán szomszédsága a történteket?
– Ijedten. Egyrészről a Biskekben történtek új lendületet adhatnak a rendszerellenes tiltakozásoknak, másrészt a hatalom mindenütt igyekszik levonni a tanulságokat. Nagyrészt ezzel magyarázható a Nazarbajev és Tokajev közötti kazahsztáni váltás. Tádzsikisztánban most különösen fél a hatalom, mert vasárnap választások lesznek, és a példa ragadós lehet.
– S milyen most a helyzet?
– Egyfajta patthelyzet van, mert az elnök nem menekült el, a képviselői visszatértek a parlamentbe, közben a választások érvénytelenítését elérő tiltakozók sem mentek haza. Egyik oldalnak sincs akkora ereje, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet. Kettős hatalom van. A legfontosabb, hogy minél gyorsabban visszatérjen az élet a normális kerékvágásba, a törvényesség mezejére. Pozitívum, hogy korábbi forradalmakkal ellentétben most nincsenek fosztogatások. A fiatalok maguk alakítottak önkéntes védelmi egységeket, és őrzik a boltokat, bevásárlóközpontokat. Ezeket a járőröket a lakosság eteti, meleg teával kínálja meg. Ők tartják fenn a rendet, mert a rendőrök is eltűntek. Elképesztő ezeknek a tüntető fiataloknak az önszerveződése.
– S hogyan tovább?
– Az elnök akár maradhat is, új választásokat pedig a törvény értelmében két hónap múlva meg kell tartani. Addig meg kell újítani a választási bizottságot, de előbb az átmeneti időre ki kell jelölni a lemondott kormányfő utódját. Három jelölt van. (Dzseenbekov államfő közben bejelentette, hogy a helyzet kritikus, a fővárosban bevezetik a rendkívüli állapotot, ő pedig kész lemondani, ha helyreáll a törvényes rend, kijelölik a miniszterelnököt és a kormányt. – a szerk.) A mostanra kialakult hatalmi vákuum helyzetben a kormánynak az a feladata, hogy a választásokig elvigye az országot, és tisztességesen levezényelje a szavazást. Féken kell tartani közben a hatalom újraosztásán egymással is marakodó revansista erőket is. De a fiatalok a régi politikai elit teljes átvilágítását akarják, ezért aztán a kiszabadított Atambajev sem nagyon mer egyelőre megszólalni. (Amikor pedig kiment a tiltakozó menetre, üvegekkel dobálták meg, majd az autójára rá is lőttek.- a szerk.) Intő példa lehet, hogy a fiatal tüntetők a téren megjelenő korábbi miniszterelnököt, Omurbek Babanovot is megpofozták. A három egymással is versengő ellenzéki csoport egyikének, a szintén börtönből kiszabadított volt kormányfőnek, Szadir Dzsaparovnak a hívei verekedést kezdeményeztek, a feszültséget csillapítandó a himnusz éneklésébe kezdő harmadik csoport aktivistáját, a néhány ellenzéki párt által miniszterelnök-helyettesnek jelölt Tilek Toktogazijevet pedig lehurrogták. Ez tehát a fiatalok lázadása az egész elittel szemben. Ez az összefogás egyelőre háttérbe szorítja még a klánok, az ország északi és déli része közötti ellentéteket is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
