//Éledőben a „nagyromán álom”
„Sandu a moldovai mellett román állampolgár is, és győzelme után azonnal a románt tette az elnöki adminisztráció honlapjának hivatalos nyelvévé” #moszkvater

Éledőben a „nagyromán álom”

MEGOSZTÁS

A román állampolgársággal is bíró Maia Sandu elnökké választásával a várakozásoknak megfelelően Chisinauban felerősödtek a Moldova és Románia egyesülését támogatók. A „kistestvér” beszippantásáról álmodozó hangok Bukarestben is erőteljesebbek, és aktívabb lett a moldovai unionista erők támogatása is. De kinek lenne jó Románia és Moldova egyesülése?

„Sandu a moldovai mellett román állampolgár is, és győzelme után azonnal a románt tette az elnöki adminisztráció honlapjának hivatalos nyelvévé” #moszkvater
„Sandu a moldovai mellett román állampolgár is, és győzelme után azonnal a románt tette az elnöki adminisztráció honlapjának hivatalos nyelvévé”
Fotó:EUROPRESS/Miroslav Rotari/Sputnik/Sputnik via AFP

Maia Sandu őszi elnökké választása felkavarta az enélkül sem unalmas politikai életet Moldovában. Ion Chicu miniszterelnök ezután még december végén lemondott a tisztségéről, hogy megnyissa az utat a parlament feloszlatása, egy új választás megrendezése és egy új kormány megalakítása előtt. Azóta tart a huzavona, a parlament elutasította Sandu jelöltjét, míg hiába szerveztek parlamenti többséget a volt elnök, Igor Dodon vezette szocialisták saját jelöltjük mögé, Mariana Durlesteanu kinevezését az államfő megtagadta.

„Így egyelőre fennmaradt a patthelyzet, a politikai paletta két különböző oldala ül az elnöki székben és adja a kormányt”

Sandu láthatóan arra játszik, hogy a három hónap leteltével feloszlassa a parlamentet és kiírja az új választásokat. Ha így nem ér célt, akkor referendumot írna ki e kérdésben. Célja a teljes hatalomátvétel és ellenfeleinek a marginalizálása, lejáratása. Ennek legfőbb eszköze az említett machinációk mellett az ügyészség feletti irányítás átvétele, és a korrupció elleni harc leple alatt a vele szemben álló politikai oldal diszkreditálása.

„Mert Moldovában valóban súlyos gond a korrupció, ám ez az egész politikai elitet áthatja. Az elnöki adminisztrációt például az a Vlad Filat vezeti, akit korábban éppen korrupcióért ítéltek el, és az elnök csapatából többeknek is volt dolga a hatóságokkal adóelkerülés miatt”

Sandu már odáig ment a retorikájában, hogy Moldova európai támogatását összekapcsolta a választások előrehozásával. Mint fogalmazott, ezzel elhárulhatnának az akadályok a Moldovának szánt európai uniós segélyek folyósítása elől. Az államfő a vakcina késlekedését is – Európában utolsóként csak a napokban kezdték meg az országban az oltást – a másik oldal korrupciójával és az igazságszolgáltatás problémáival indokolta.

Az „amerikai iskolát” konkrétan és átvitt értelemben is kijárt Sandu egyértelműen az euroatlanti integráció híve, és ennek első lépéseként az unionistákat támogatva híve a Romániához közeledésnek, amely út perspektivikusan az egyesüléshez vezet.

„Sandu a moldovai mellett román állampolgár is, és győzelme után azonnal a románt tette az elnöki adminisztráció honlapjának hivatalos nyelvévé”

A román lényegében azonos a moldovaival, de idáig utóbbiként tüntették fel. Ez valójában nem gyakorlati, hanem szimbolikus kérdés, ám ez a váltás sokat elárul a Sandu körüli csapat gondolkodásáról. Míg a román gondolkodásról az, hogy figyelmeztették Moldovát, hogy moldáv helyett hívja románnak a saját nyelvét.

„A legjelentősebb román tudományos fórum, a Román Akadémia közleményében azt írta, hogy a Moldovában moldávnak nevezett nyelv valójában csak a román egyik dialektusa”

Mint fogalmaztak, a nyelvet ezért románnak kellene hívniuk, mint ahogy az osztrákok is németül, és a nem flamand belgák is franciául beszélnek. A Román Akadémia azt követően szólalt fel az ügyben, hogy Igor Dodon volt elnök az Európai Tanács ülésén a moldáv nyelvet méltatta. A 2004-es népszámláláson az emberek 60 százaléka moldávnak jelölte meg a beszélt nyelvét, és csak 19 százalékuk mondta azt, hogy románul beszél. Az ország 2008-as alkotmánya szerint Moldova hivatalos nyelve a moldáv, és nem a román.

„De ha már a nyelv kérdésnél tartunk, az is árulkodó, hogy a tavalyi év végén az alkotmánybíróság megszüntette az orosznak a nemzetiségek közötti érintkezést szolgáló nyelvként meghatározott státusát”

Az sem véletlen, hogy a beadvány a már oktatási miniszterként az orosz nyelv visszaszorításán munkálkodó Maia Sandu pártjának és az unionistáknak a képviselői terjesztették be. A magát a törvényt előkészítő szocialisták megígérték, hogy újra a parlament elé viszik a törvényt, ám az igazsághoz tartozik, hogy az oroszt sokan beszélők jogait semmibe véve ők sem törődtek a nyelvi egyensúly megőrzésével, és ezt a kérdést általában csak a kampányok idején vették elő. Moldova több városában minden esetre az év elején tüntettek az orosz nyelv védelme érdekében.

„Ezek a példák jól mutatják, hogy mindkét oldalon aktivizálódtak a Románia és Moldova egyesülését forszírozó erők”

Így például irodát nyitott Chisinauban az őszi romániai választásokon előretört a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) nevű, Moldova Romániához csatlakozását támogató párt. Eközben Dodonék kivetetnék az alkotmányból, hogy népszavazáson erről a szuverenitást aláásó kérdésről is lehessen véleményt mondani. Akkor persze ez nem jutott az eszükbe, amikor vezetőjük, Igor Dodon volt az államfő. Nem leplezte a kampány során az unionistákhoz fűződő szimpátiáját Sandu sem, kijelentve, hogy egy referendum esetén a két ország egyesülésére szavazna. S ha már az unionisták aktivizálódásáról beszélünk, meg kell említeni a romániai ortodox egyház tevékenységének megélénkülését is Moldovában.

„Ezek után azon már meg sem lepődhetünk, hogy Bukarest 200 ezer dózis Romániában gyártott AstraZeneca vakcinát ajánlott fel Chisinaunak, ahol egyébként már bejegyezték a Szputnyik V-t is. Sandu azonban megjegyezte, hogy saját beoltásásakor a vakcina kiválasztásával is egyértelműsíti majd az ország nyugatos politikai irányultságát”

Az elnök azonban már azzal is jelezte a szimpátiáit, hogy az elnöki adminisztrációban, de az Alkotmánybíróságban és a parlamentben is látványosan megszaporodott az elmúlt két hónapban a román érdekek érvényesítésén munkálkodó tanácsadók száma.

„Jellemző az is, hogy Sandu beiktatásakor a hívei román, amerikai és uniós zászlókkal ünnepelték, amelynek kapcsán elemzők megjegyzik, hogy az unionista gondolat erősítése is az európai integráció mögé bújtatva történik”

Kijelenthetjük tehát, hogy amióta Maia Sandut választottak az állam élére, ismét felerősödött a román-moldáv egyesülés lehetősége. Romániában ez a cél kimondatlanul ott lebeg a szemek előtt, a kérdés kínos volta miatt azonban a „románok egyesülését” mindkét fél hajlandósága és nemzetközi egyetértése mellett végrehajtani. Ehhez jön jól az unionista szimpatizánsok hatalomra kerülése Moldovában. Az is egyérteémű azonban, hogy a Romániában sokak szemében vágyott egyesülés hogyan következne be. Noha a román elit egyesülésről beszél, valójában beolvasztásra gondol. Az unióval megszűnne a moldáv jogrend, és azonnal átvenné a román jogrendet, beleértve az alkotmányt is.

„Ez aligha tetszhet a moldovai kisebbségeknek, de a moldovai társadalom és az elit többségének sem”

A kisebbségeknek azért, mert megszűnhet a mostani autonómiájuk. A török nyelvű, ortodox hitű gagauzok például rendelkeznek vele az ország déli részén. A román alkotmány viszont nem tartalmaz semmilyen autonómiára vonatkozó elemet. A moldovai társadalom többi része sem szeretne alávetettként, másodrendűként élni egy „nagyromán államban”. A kettős állampolgárság előnyeit enélkül is élvezheti, és már élvezi is. Azzal is tisztában van, hogy Románia nem a felzárkóztatás céljával szippantaná be, és ehhez ereje sem lenne.

„Az elit pedig azért nem kérne ebből, mert ezzel néhány kivételtől eltekintve elvesztené a hatalmát, befolyása provinciális szintre süllyedne”

De ne felejtsük el azt sem, hogy a középkorban önálló „államként”, pontosabban fejedelemségként és hűbéresként létező Moldva azért még él az emlékezetben, és nem ad alapot a román elképzelések realizálására. Nem véletlen, hogy zászlója, bíborvörös alapon egy bölényfej ma az önállóságpártiak szimbóluma. Ez a Moldva a Keleti-Kárpátok hágójától a Dnyeszter folyóig tartott, vagyis magába foglalta a mai Románia keleti részét (Moldvát), és a mai Moldovai Köztársaság területét (Besszarábiát).

„Egy ilyen forgatókönyv a romániai magyar kisebbséget is hátrányosan érintené, hiszen számaránya az összlakosságon belül csökkenne, így az RMDSZ jó eséllyel kiesne a parlamentből. Arról már nem is beszélve, hogy Bukarest regionális súlyának ilyetén megnövekedése Budapest szempontjából sem volna pozitív változás”

A magyar államnak tehát egyértelmű érdeke, hogy kiálljon Moldova államisága, szuverenitásának az erősítése mellett. Egy ilyen szcenárió szembe menne a határok sérthetetlenségének Nyugaton különösen a Krím után oly sokat emlegetett elvével, és szükségessé válna az Európai Unió alapszabályának újragondolása is. De Budapestnek a régió ismerőjeként azt is folyamatosan hangoztatnia kell Brüsszelben, hogy egy ilyen lépés mennyire kiélezné a konfliktust a Dnyeszteren túli területen és Gagauziában is, amely gyengítené nemcsak a régió, de egész Európa biztonságát.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.