„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Fotó:EUROPRESS/ Armend NIMANI/AFP
– Mit gondol, a hamarosan felálló új uniós vezetés (valamint a mögötte álló erők és folyamatok) milyen hatással lehet a Balkánra és annak integrációjára?
– Amikor a Nyugat-Balkán és az EU viszonyát vizsgáljuk, akkor érdemes két aspektust szem előtt tartani. A bővítési/csatlakozási folyamathoz kapcsolódó valamennyi döntésben a tagállami preferenciák a meghatározóak, és már jóval kisebb a súlya az Európai Bizottságnak. S mivel egyhangú döntést kell hoznia a Tanácsnak, ezért ezek a döntések minden egyes alkalommal ki vannak téve az EU és az egyes tagállamok belpolitikai helyzetének is. Másrészt a Nyugat-Balkánhoz való viszony nem igazán függ egy-egy pártcsaládhoz való tartozástól, hanem sokkal inkább a tagállami hovatartozástól. Arra nem látszik esély, hogy a Tanács túlsúlya vagy döntéshozatali mechanizmusa megváltozna a bővítés kapcsán, ami az elmúlt másfél alapján komoly kihívást fog jelenteni a térség uniós integrációjában. A bővítés mint témakör megjelenik 2019–2023-as időszakra vonatkozó prioritások között, bár csak érintőlegesen, így arra nem lehet számítani, hogy az kiemelten kezelt kérdéskör lesz.
Az EP-n belüli erőviszonyok átrendeződése miatt az ad hoc szövetségek szerepe megnőhet, ami nehezebben kiszámíthatóvá teheti a döntéshozatalt, illetve a megerősödő pártcsaládok (pl. Zöldek) saját prioritásaikat próbálhatják meg képviselni a bővítésnél.
„Ami az új uniós vezetést érinti, csak óvatosan lehetünk optimisták. A jelölések a jövőben a nagy tagállamok dominanciáját vetíti előre”
A német Ursula von der Leyen – amennyiben a merkeli vonalat viszi tovább a bővítési kérdésben – akkor egy visszafogott, támogató bizottsági elnökké válhat, ugyanakkor politikájában hangsúlyos szerephez juthatnak a biztonságpolitikai kérdések. Ami nagy kérdés, hogy ezúttal külön portfólió lesz-e a bővítés – egy külön biztos kijelölése fontos politikai üzenetet közvetítene a Balkán felé.
Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselői pozícióra a spanyol állampolgárságú (amúgy katalán nemzetiségű, de egységpárti) Josep Borrellt jelölték. A gyakorlott diplomata részéről eddig inkább Koszovó függetlenségét elutasító nyilatkozatokat lehetett hallani, ugyanakkor az új pozícióban kompromisszumkészebbé válhat. Alaphelyzetben Szerbia számára tűnhet kedvezőbbnek a választás, de sokan arra hívják fel a figyelmet, hogy Spanyolországnak, az EU-nak és az érintett feleknek is jót tenne a megállapodás.
– Apropó Koszovó és Szerbia. A közelmúltban újabb konfliktusoktól volt hangos a balkáni sajtó, ráadásul nemrég Koszovó és Albánia bejelentette, közös diplomáciát visznek a jövőben, egyesítik a képviseleteiket is. Utóbbi számomra kockázatos és túlságosan erős lépésnek tűnik, de vajon mennyiben ronthatja majd ez a két fél viszonyát? Összességében rosszabb-e a viszony, mint például két éve?
– A Belgrád és Pristina között zajló dialógus 2015 augusztusa óta lényegében nem hozott új eredményt. Azóta a párbeszéd eredményeinek kivitelezését nehezíti a koszovói belpolitikai erőviszonyok átalakulása, másrészt Szerbia azóta is igyekszik megakadályozni minden olyan lépést, amely a nemzetközi elismerés irányába hathat (pl. INTERPOL-, UNESCO-tagság, stb.). A koszovói miniszterelnök is bekeményített végül és a büntetővámok bevezetésével lényegében teljesen eltávolodtak egymástól a felek. A helyzetet az sem könnyíti, hogy hamarosan választási időszak jön (Koszovóban sem kizárt az előrehozott választások megtartása), ami mindig rossz hatással volt a kapcsolatokra.
„Albánia és Koszovó között fokozatosan szélesedik az együttműködés, legalábbis papíron. A végrehajtás körül azonban sok a kétely”
A közös külképviselet fenntartása bizonyos értelemben racionális döntés, legalábbis ha a költségeket nézzük, nem is egyedi eset. Természetesen a nemzetközi kontextus miatt sokkal nagyobb figyelem veszi körül a két ország közti megoldást. De a külpolitikájuk könnyen megosztható lenne, amennyiben ellentétes érdekek merülnek fel. Kérdéses például, hogy Albánia feladná-e az uniós integrációban való előremenetelt Koszovóért. Mindenesetre ez a lépés – ahogy pl. Rama beszéde a közös elnöki pozícióról a koszovói parlamentben – ki fogja váltani Szerbia ellenszenvét, illetve alapot szolgáltat szerb politikusoknak ahhoz az érveléshez, hogy másképp kezelik őket, mint az albánokat.
Orosz Anna
Forrás:KKI
– Mi segíthetne abban, hogy Koszovó és Szerbia közeledni tudjon? Az egyes államok vezetésének megváltozása, az unió jobb közvetítése, vagy valami egészen más? Elképzelhető-e egyáltalán jobb viszony, esetleges rendezés (korábban a területcsere is felmerült potenciális megoldásként itt-ott)?
– Az uniós perspektíva közös motiváló erő volt, de az utóbbi években láthatóan veszített az erejéből. Rövid távon aligha lesz látványos előrelépés a csatlakozás tekintetében, ami miatt ez a fajta pozitív ellentételezési opció kiesik. A szerb döntéshozók mindenképp akarnak majd valamifajta nyereséget prezentálni, de erre kevés jó alternatíva áll rendelkezésre. S jelenleg a politikai akarat sincs meg a megoldáshoz. A koszovói döntéshozók teljesen megosztottak, ahogy a nyugati szereplők is.
„Az EU egyes tagállamai és az Egyesült Államok is nyíltan ellentétes álláspontokat vett fel, ami nem tett jót a „nyugati” érdekérvényesítésnek”
– Tehát egyelőre esélytelen.
– Én így gondolom. A párizsi találkozó is elmaradt. Amíg nem állnak fel az új összetételű uniós intézmények, döntés sem nagyon lesz. Nagy kérdés például, hogy októberben hoz-e döntést a Tanács Észak-Macedóniával és Albániával kapcsolatban.
– Igen-igen, erről akartam is kérdezni. Alapvetően azt, hogy mennyiben veszítheti el a hitelét szerinted az unió azzal, hogy halogatják ezt a döntést, miközben Észak-Macedónia pl. komoly szimbolikus lépéseket tett az integráció előmozdítása érdekében?
– Észak-Macedónia (és a kompromisszumokat felvállaló kormány) teljes cserbenhagyása lenne a döntés elhalasztása, és még jobban visszavetheti a bilaterális viták rendezését a térségben.
„De nem is elsősorban Szkopjét szokták támadni, hanem inkább Albániát, ahol ugyan számos előrelépés történt, de a mostani belpolitikai események nem jó irányba mutatnak”
Az ellenzéki bojkott mellett megtartott önkormányzati választások miatt az ellenzéki pártok teljesen kiszorultak a döntéshozatal különböző szintjeiről. Azonban Albánia leválasztása a csatlakozási folyamatról komoly kockázatokkal járhat, mert nem kívánatos irányba terelheti az albán külpolitikát.
– Térjünk vissza még egy kérdés erejéig Észak-Macedóniára. Kiújult a vita az ország és Bulgária között egy történelemfelfogási nézeteltérés miatt. Eközben új kormány áll fel Görögországban. Mennyiben változhat e két állam relatíve új, baráti viszonya a közeljövőben? Milyen hatása lehet az új görög kormánynak a térségben?
– A mostani poznani csúcson arról döntöttek, hogy Észak-Macedónia és Bulgária közösen legyenek a következő csúcs vendéglátói. Ez egy lényeges gesztus, ami mögött jelentős német befolyás is állhat.
„A görögországi belpolitikai helyzet gyors megváltozása pedig arra figyelmeztet, hogy rendkívül fontos a döntések jó időzítése”
Az új görög kormány politikájának alakulása nagyban függ majd az uniós partnerek nyomásától is, de könnyen előfordulhat, hogy egy-egy kérdésben újra bekeményítenek. A döntések elnapolása lehetőséget adhat új frontvonalak megnyitására is. Ha a nagyok gátolnak, akkor mögéjük lehet húzódni, és megpróbálni kicsikarni újabb és újabb engedményeket. Ez mondjuk, addig működhet, amíg a VMRO–DPMNE vissza nem szerzi a kormányzó pozíciót Észak-Macedóniában.
Zoran Zaevéknek rendkívül kínos a döntés elnapolása. Ők a bilaterális viták rendezésére fókuszáltak, hogy előre lehessen lépni az EU-val és a NATO-val. Odahaza azonban túl sok eredményt nem tudnak felmutatni…
– Ha jól emlékszem, Zaev mondott is olyasmit, hogy ha októberben sem születik döntés, előrehozott választást ír ki.
– Igen, előkerült már ez az ügy.
– Akkor a tanulság az, hogy az elnapolt döntéseknél előfordulhat, hogy jelentős árat kell fizetni, illetve akár az is, hogy nem lesz olyan helyzet, amikor afféle döntéseket ismét meg lehetne hozni, mert a balkáni politika egyik napról a másikra változik, ugye?
– Igen, sajnos. Ráadásul most „csak” a tárgyalások megkezdéséről van szó Észak-Macedónia és Albánia esetében. Az érintett országoknak még nagyon hosszú utat kell megtenniük ahhoz, hogy az uniós tagság közelébe kerülhessenek. Az EU politikai befolyásának csökkenése már most jelentősen érzékelhető, de ennek a döntésnek az elhalasztása teljes mértékben aláásná az uniós bővítéspolitika hitelességét.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
