//Egy új barátság kezdete?

Egy új barátság kezdete?

A Fehér Ház egészpályás letámadása közelítheti egymáshoz Berlint és Moszkvát

Vlagyimir Putyin orosz elnök táncol az osztrák külügyminiszterrel, Karin Kneissllel annak esküvőjén Gamlitzban, 2018. augusztus 18-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin orosz elnök táncol az osztrák külügyminiszterrel, Karin Kneissllel annak esküvőjén Gamlitzban, 2018. augusztus 18-án
Fotó:EUROPRESS/AFP PHOTO / APA AND POOL / Roland SCHLAGER

Előbb még táncolt egyet az osztrák külügyminiszter, Karin Kneissl esküvőjén, majd a stájerországi Gamlitzből Angela Merkelhez sietett a mesebergi rezidenciára Vlagyimir Putyin. E két vizit is jelzi az európai hatalmak aktivizálódását, amelyet alapvetően Donald Trump agresszivitása generált. Az ugyan egyelőre nem életszerű, hogy az amerikai elnök egészpályás letámadása egységfrontba tömörítené Berlint, Moszkvát és Ankarát, ám kétségtelen, hogy mindhárom fővárosban keresik a válaszokat a Fehér Ház mindenkit kivétel nélkül maga alá gyűrni szándékozó stratégiájára.

Váratlanul döntött az orosz elnök a német útról, s ha már arra járt, hát egy magánjellegű vizitre beugrott Ausztriába is. E két találkozó egyértelműen a német és az orosz világ ismételt közeledéséről árulkodik. Mindez abban a pillanatban, amikor a német kancellárt az amerikaiak kezdeményezte kereskedelmi háborútól a migráns helyzet ismételt kiéleződésétől való félelmen át az európai vezető szerep gyengüléséig gondok sora gyötri. Éppen ezért egyáltalán nem kizárt, hogy igazuk lesz azoknak a Merkel kancelláriájához közel álló forrásoknak, amelyek azt jósolják, hogy ez a találkozó „egy új barátság” kezdete lehet, amelynek előmozdítása érdekében a szankciók miatt egyre szorultabb helyzetben lévő Moszkva kompromisszumokra is hajlandó. Annak ellenére, hogy a látogatást mindkét oldalon kemény beszólások előzték meg. Az orosz védelmi miniszter kikérte országa nevében, hogy Berlinben biztonsági kihívásként kezeljék Moszkvát, míg a német befolyás alatt álló EBESZ épp a vizit előtt látta bizonyítottnak modern orosz fegyverzet jelenlétét a Donbaszban. Mint azonban az optimisták megjegyzik, a tétek ilyetén emelése éppen egy közeledő alku jele. MInt ahogy az is, hogy a két vezető három hónapon belül immár másodszor találkozik. S azt se feledjük el, hogy Berlinbe elkísérték Putyin Szergej Lavrov külügyminiszter mellett a Rosznyefty és a Gazprom vezetői, Igor Szecsin és Alekszej Miller is.

 S hogy milyen kompromisszum körvonalazódik, arról megoszlanak a vélemények. A három órás megbeszélésről csupán annyi szivárgott ki, hogy Putyin a kibővített Északi Áramlat mellett is kész fenntartani az Ukrajnán keresztül folyó tranzitot, amelyet Merkel nyomatékosan kért. A két országot egyértelműen összeköti az Északi Áramlat bővítése, amely egyaránt érdeke Berlinnek és Moszkvának. Nem mellesleg Ausztriának is, amely az így érkező gáz fő európai elosztó központja lehet. Nem véletlen, hogy a szankciós fenyegetések ellenére mindhárom ország dacol az Északi Áramlat bővítésére irányuló amerikai nyomással és Brüsszel fenntartásaival is.

Berlint és Moszkvát egyaránt érinti Ukrajna kérdése is. Mind Merkel, mind pedig Putyin érdekelt a megoldásban. Moszkva a saját feltételei alapján késznek tűnik a Donbasz reintegrálására, s az ENSZ békefenntartók küldésére és a szeparatista alakulatokban kiírandó népszavazásra tett javaslatával már nyilvánosságra hozta a maga elképzeléseit. Most Merkelen a sor, hiszen általános vélemény szerint addig nem várható elmozdulás a konfliktusban, amíg a nyugati államok valamelyike nem lép túl a közvetítésen és nem teszi le a maga rendezési tervét. A baj az, hogy Merkel nem nagyon tud többet tenni annál, mint hogy aktivizálja az úgynevezett normandiai tárgyalási keret tagjait. Mint mindig, most is a tűzszünetre szólított fel, ám elmozdulásként értékelhető, hogy nyitottnak mutatkozott az ENSZ békefenntartók vezénylésének kérdésében.

Vlagyimir Putyin és Angela Merkel találkozója Granseban, a Meseberg kastélyban Berlin közelében 2018. augusztus 18-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin és Angela Merkel találkozója Granseban, a Meseberg kastélyban Berlin közelében 2018. augusztus 18-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Abdulhamid Hosbas / Anadolu Agency

A harmadik közös téma az iráni atomalku megvédése mellett a szíriai rendezés, pontosabban az újjáépítés kérdése. Németország és az Európai Unió egyaránt érdekeltek a szíriai menekültek hazatérésében, s látva Erdogan helyzetét és zsaroló hozzáállását, egyre sürgősebb a megoldás megtalálása. Az Aszad által ellenőrzött területekre már meg is lehetne kezdeni a visszatérést, ha megkezdődne végre az újjáépítés. Ehhez el kellene ismerni Aszadot, s ami még fontosabb, pénzt adni az újjáépítésre. Putyin szerepe ebben az lenne, hogy garantálja a biztonság mellett azt, hogy ezeket a pénzeket nem nyeli le a szíriai elnök korrupt rendszere, s Aszad nem áll bosszút az ellenzékén sem. Úgy tűnik, ezen a téren volt előrehaladás. Legalábbis erre utal a Kreml szóvivőjének kiszivárogtatása egy az újjáépítés kérdésében körvonalazódó francia-német-török-orosz együttműködésről.

„A közös pontokat megtalálni a jelenlegi bizalmatlanság közepette nem lehet egyik napról a másikra, Trump agresszív politikája azonban a kompromisszumok felé terelheti a feleket”

Így látja az ismert német politológus Alexander Rahr is. Mint egyik interjújában fogalmazott, Merkelnek talán ez az utolsó lehetősége, hogy felismerje a német-orosz kapcsolatok normalizálásának fontosságát. Rahr rámutat arra, hogy Európa teljesen új, számára szokatlan helyzetben van, hiszen egyre kevésbé tudja, mit is várhat az Egyesült Államoktól. Persze, ez nem jelenti azt, hogy az amerikai gumibot egy táborba tereli a megbüntetett államokat, ám Merkelben mindenképpen érleli azt a felismerést, hogy a keleti szomszédság felé tett lépésekkel enyhítheti az amerikai csapásokat.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.