//Cissától Petrinyáig
Két nő ül a földrengés által rombadőlt házuk előtt Petrinyában 2021. január 2-án #moszkvater

Cissától Petrinyáig

MEGOSZTÁS

Nem először pusztít a földrengés Horvátországban. Habár sokak számára a mostani horvátországi földrengés a meglepetés erejével hatott, valójában az adriai térségben egyáltalán nem ritkák az ilyen természeti katasztrófák.

Két nő ül a földrengés által rombadőlt házuk előtt Petrinyában 2021. január 2-án #moszkvater
Két nő a földrengés által rombadőlt házuk előtt Petrinyában 2021. január 2-án
Fotó:EUROPRESS/Damir SENCAR/AFP

Nem mindennapi eseményeknek lehettek részesei a Magyarországon élők december 29-én a kora délutáni órákban, amikor egyszer csak megremegett alattuk a föld. Csakhogy ez a jelenség egyáltalán nem megy ritkaságszámba a Balkánon, ugyanis itt húzódik a mediterrán-transzázsiai öv. Ez a szeizmikus öv – vagyis olyan terület, ahol a leggyakrabban fordulnak elő földrengések – a Földközi-tenger nyugati részénél kezdődik, áthalad Dél-Európa hegységein és Kis-Ázsián, majd a Himalája-hegység keleti részénél végződik.

„Nem véletlen így, hogy az elmúlt száz évben több balkáni nagyváros is erős földmozgásnak volt kitéve, így 1927-ben a boszniai Ljubinjében, majd 1969-ben Banja Lukában rengett a föld (az előbbi településen a Richter-skála szerint 6-os, az utóbbiban 6,6-os erősséggel). Ám ennél is nagyobb pusztítást végzett Szkopjéval 1963-ban, amikor is több ezren haltak meg a romok alatt. Itt 6,9-es erősségű földrengés pusztított”

Jugoszlávia akkori macedón szövetségi köztársaságának székhelyén gyakorlatilag az egész óváros romba dőlt, a titói rezsim ezért nemzetközi hírű építészekkel terveztette újra a várost. A végeredmény egészen elképesztő lett. Az elmaradott, lepusztult balkáni településből egyszerre modern város lett. És bár Szkopje mai látványa korántsem nevezhető európainak, nem szabad elfelejteni, hogy ez a város már 1963-ban is hasonlóan nézett ki – nem számítva persze a giccses középületeket, amelyek már a Gruevszki-éra gyümölcsei.

„A legerősebb földindulás mégsem a szkopjei volt a Balkánon, hanem az 1979-es montenegrói, amikor 7-es erősséggel rengett meg a föld, és több mint százan haltak meg ebben a jugoszláv tagköztársaságban”

Ennek a földrengésnek az erejét mutatja, hogy még Albániában is közel három tucat halálos áldozatot követelt a természeti katasztrófa.

De milyen földrengésekkel kellett eddig szembenéznie Horvátországnak? Természetesen itt az írásos emlékekre kell hagyatkoznunk, hiszen ez a térség már évmilliók óta mozgásban van. Az első feljegyzés mindenesetre még i. u. 361-ből származik, amikor a Pag-szigeten fekvő Cissa városa dőlt romba. 1511-ben aztán Slunj városa alatt rengett meg a föld, majd 1667-ben egy földrengés gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé Dubrovnikot. A korabeli írások szerint 5 ezren haltak meg a városban, amely ekkora a raguzai köztársaság fővárosa volt. Talán nem meglepő, de ez az esemény egyben a köztársaság végét is jelentette. Kilencven évvel később aztán Virovitica városánál volt a földrengés epicentruma, itt két erős rengés után még 54 kisebbet rögzítettek.

„Milyen erősségűek voltak ezek a földmozgások? Erre a kérdésre nem csak azért nehéz válaszolni, mert a beszámolókból nehéz ezt meghatározni, hanem azért is, mert Richter-skálát csak 1935-ben dolgozták ki, az előtte használatos 12 fokozatú Mercalli-skála a földrengések erősségét tapasztalati úton, a rengés okozta pusztításból vezette le”

Virovitica után aztán Zágráb következett, ahol 1880 novemberében igen erős, 10 másodpercig tartó földrengés volt. Az ekkori jelentések csupán egyetlen áldozatról, egy granseinai paraszt haláláról számoltak be, a korabeli írások szerint a férfi „megrémülve a kapun át akarván menekülni az összedőlő torony romjai által eltemettetett és agyonüttetett”.

A földrengést az egész Dunántúlon, sőt még a Duna bal partján is érezni lehetett. Zágrábban azonnal felfüggesztették az oktatást az iskolákban és mivel a székesegyházat komoly károk érték, a Jelačić téren tartottak meg a misét is, amelyen hatezren vettek részt. A katasztrófában mindenesetre közel kétezer épület megsérült, ezért sokan inkább el is költöztek a városból. Érdekessége ennek az eseménynek, hogy 1881 áprilisáig újra és újra megrengett a föld ugyanezen a helyen, ez idő alatt összesen 185 rengést regisztráltak.

„Ennél is furcsább eseményeknek lehettek tanúi 1962-ben a makarskai tengerparton élők, amikor is egy nagyobb földindulást követően gyakorlatilag két héten át rengett a föld, összesen 54-szer”

A természeti esemény hatalmas veszteségeket okozott. 11 ezer ház annyira megsérült, hogy a lakóik fedél nélkül maradtak, ez az akkori lakosság 13 százalékát jelentette. Majd 1996-ban a Pelješac-félszigeten Ston település alatt volt a rengés epicentruma, rengeteg ház összedőlt, amelyeket csak évekkel később állítottak helyre.

És így értünk el a keddi, Petrinyai földrengésig, amelynek erejét a Horvát Szeizmológiai Szolgálat kezdetben 6,2-nek mérte, de az Euro-Mediterrán Szeizmológiai Központ 6,4-esre minősítette.

„Ez volt 1880 óta ez a legerősebb, Horvátországot sújtó földrengés, amit Horvátország mellett Magyarország, Szlovénia, Ausztria, Bosznia és Szerbia nagy részén is, sőt még Olaszországból is érkezni lehetett”

A számok ugyan még nem véglegesek, de jelenleg úgy néz ki, hogy a földrengésben legalább heten meghaltak és többen megsebesültek, Petrinyának pedig a fele összedőlt. A katasztrófa mértékét jelzi, hogy a helyiek elmondták, ilyen pusztítást még a délszláv háború idején sem szenvedett el a városuk

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.