„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hárfás Zsolt írása a #moszkvater.com-on
„A bolgár Kozloduj Atomerőmű 6-os blokkjánál az elmúlt hónapokban jelentkező ismétlődő üzemzavarok különösen élesen és világosan mutatták meg, milyen veszélyes következményei lehetnek annak, ha a nukleáris iparban a politikailag motivált helyettesítési kísérletek megelőzik a műszaki racionalitást és súlyos üzemeltetési problémákhoz és leállásokhoz is vezethetnek”
Fotó:EUROPRESS/VALENTINA PETROVA/AFP
Az orosz alkatrészekre kért bolgár kivétel nyílt beismerése annak, hogy az atomenergetikában a műszaki és fizikai realitás rendre felülírja a politikai elvárásokat. A Kozloduj Atomerőműben két VVER-1000 típusú reaktorral működő blokk van, amelyek rendkívül összetett, szigorúan szabályozott nukleáris rendszerek. Egy ilyen létesítményben minden egyes berendezés, alkatrész, anyagminőség és technológiai elem hosszú engedélyezési és biztonsági folyamatokon keresztül kerül beépítésre.
„A nukleáris iparban egyszerűen nem lehet egyik napról a másikra politikai döntéssel lecserélni bizonyos komponenseket anélkül, hogy az üzembiztonság és a nukleáris biztonság kérdése ne merülne fel”
Ez nagyjából olyan, mintha egy repülőgép hajtóművében kezdenének el nem eredeti alkatrészeket használni, majd azt mondanák az utasoknak, nyugodjanak meg, valószínűleg működni fog. Attól, hogy egy alkatrész első ránézésre hasonlít az eredetire, még egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy fog viselkedni évtizedes üzemi körülmények között. Sokatmondó, hogy a bolgár kormány hivatalos indoklásában maga is kimondta, hogy az eredeti gyártóktól és beszállítóktól érkező alkatrészek „kulcsfontosságú garanciát jelentenek a nukleáris biztonságra és a folyamatos villamosenergia-termelésre”.
A bolgár eset azért különösen figyelemre méltó, mert nem kivételről beszélünk. Az elmúlt évek során Bulgária több alkalommal is kénytelen volt felmentést kérni vagy biztosítani az uniós szankciók alól a nukleáris célú orosz importot. Ennek az oka egyszerű, bizonyos speciális alkatrészekre, eredeti gyártói komponensekre és anyagokra jelenleg nincs gyorsan alkalmazható alternatíva.
„A bolgár Kozloduj Atomerőmű 6-os blokkjánál az elmúlt hónapokban jelentkező ismétlődő üzemzavarok különösen élesen és világosan mutatták meg, milyen veszélyes következményei lehetnek annak, ha a nukleáris iparban a politikailag motivált helyettesítési kísérletek megelőzik a műszaki racionalitást és súlyos üzemeltetési problémákhoz és leállásokhoz is vezethetnek”
A blokkot a 2025 végi nagyjavítást követően több alkalommal is le kellett állítani ugyanazon gőzfejlesztői szeparátor membránok meghibásodása miatt. A bolgár szakmai és politikai viták középpontjába gyorsan bekerült az a kérdés is, hogy a problémák összefüggésben állhatnak-e az eredeti orosz alkatrészek hiányával és a helyettesítő komponensek alkalmazásával. Bár a meghibásodások a szekunder körben történtek, tehát közvetlen nukleáris biztonsági eseményről nem beszélhetünk, az ügy mégis rendkívül súlyos figyelmeztetés. A nukleáris iparban ugyanis minden egyes gyártási technológia, komponens és beszállító hosszú engedélyezési, minősítési és üzemi tapasztalati folyamatokon keresztül válik a rendszer részévé. A Kozlodujban történtek éppen ezért kijózanító módon mutatták meg, hogy a nukleáris biztonság, az üzembiztonság és a hosszú távú megbízható működés szigorú műszaki és fizikai törvényszerűségek rendszere és nincs helye politikai vagy ideológiai alapú döntéseknek.
A problémák ráadásul nemcsak műszaki és nukleáris biztonsági kérdéseket vetettek fel, hanem jelentős gazdasági károkat is okoztak. Bolgár szakértői becslések szerint csak idén február közepéig a kényszerleállások és a csökkentett teljesítményű üzemelés miatt a veszteségek – konzervatív becslések szerint – már legalább 60 millió euróra rúghattak, miközben legalább 600 GWh villamosenergia-termelés eshetett ki a rendszerből.
„Ez az egész történet fontos figyelmeztetés Európa számára, mert az atomenergia nem az ideológia játszótere, hanem a modern ipari társadalom egyik legösszetettebb és legnagyobb felelősséggel járó technológiai rendszere. A nukleáris biztonság összeegyeztethetetlen a politikai aktivizmussal, kampányszerű nyomásgyakorlással vagy mesterséges piacátrendezési kísérletekkel”
Különösen érdekes, hogy miközben Európában egyes politikai szereplők megpróbálják ideológiai alapon kiszorítani a Roszatomot a nemzetközi atomenergia piacáról, addig a valóságban a világ nukleáris iparának jelentős része továbbra is az orosz vállalat technológiai és ipari kapacitásaira épül. Ez nem politikai vélemény kérdése, hanem objektív iparági realitás. A Roszatom jelenleg a világ egyik legnagyobb nukleáris üzemanyag szállítója, meghatározó szereplője a dúsítási piacnak, valamint a legtöbb atomerőmű építési megrendeléssel rendelkező vállalata. Az orosz állami vállalat külföldi megrendelésállománya 41 atomerőművi egység 11 országban, több mint az összes nyugati vetélytársé együttvéve. Az orosz atomenergetikai konszern gyakorlatilag az egyetlen olyan vállalat, amely egyszerre képes – többek között – nagy teljesítményű blokkok, gyorsneutronos egységek, a zárt üzemanyagciklus megvalósításához szükséges technológiák, balesetálló üzemanyagok, valamint úszó atomerőművek, atomjégtörők és kis moduláris egységek megvalósítására.
„A fentiek fényében különösen figyelemre méltó, hogy miközben Bulgária az Oroszországról való energetikai leválásként kommunikálja az amerikai Westinghouse – a tulajdonosi háttér ma már kanadai pénzügyi és nyersanyagipari szereplőkhöz kötődik – AP1000 technológiára épülő új blokkok megvalósítását, addig a projekt körül ismétlődnek azok a problémák, csúszások és félelmek, amelyek az elmúlt években a Westinghouse projektjeit kísérték”
Emlékeztetőül, a Georgia állambeli Vogtle atomerőmű két új blokkjának átadásával jelentősen túllépve az eredeti költségkeretet összességében mintegy 8 évet csúszott a cég. Nem véletlen, hogy maga a bolgár energiaügyi miniszter is úgy fogalmazott, Bulgáriának el kell kerülnie a más országokban tapasztalt „traumatikus” nukleáris beruházási tapasztalatokat, a határidő és költségtúllépéseket. Már most kérdés, hogy ez sikerül-e? A rendelkezésre álló információk alapján ugyanis a két új bolgár blokk költsége jelenleg 17–18 milliárd eurónál tart, miközben a projekt körül egyre több finanszírozási és ütemezési bizonytalanság tapasztalható. Becslések szerint azonban a valós beruházási költség ennek az összegnek akár kétszerese is lehet.
„A két AP1000 blokk összesített teljesítménye egyébként körülbelül 2300 MW lenne, vagyis a jelenlegi becslések alapján a beruházás drágább, mint a 2400 MW teljesítményű Paks II. Atomerőmű”
Az új blokkok építéséhez ráadásul Bulgária nem is amerikai, hanem dél-koreai kivitelezőt vesz igénybe. Ez önmagában is sokat elárul a mai globális atomenergia-ipar valós erőviszonyairól.
Miközben tehát Bulgária az Oroszországról való energetikai leválás mintaprojektjeként kommunikálja az AP1000 beruházást, addig a projekt végső költsége nem ismert, a szerződéseket már hosszabbítani kellett, a kivitelezési tapasztalatot a dél-koreai Hyundai biztosítja, miközben a jelenlegi VVER-blokkok működéséhez továbbra is sürgősségi derogációkra van szükség az orosz alkatrészek miatt, hogy azok biztonságosan működhessenek. A bolgár példa is világosan mutatja, hogy az atomenergetikában nincs helye a mellébeszélésnek. A megbízható referencia, a valódi ipari és kivitelezési tapasztalat, a stabil finanszírozás, a megbízható beszállítói háttér, valamint a hosszú távon is működőképes műszaki és üzemeltetési koncepció számít és a valóság hamar kijózanítja a politikusokat.
(A cikk eredetileg az atombiztos.org portálon jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
