//Bitangok
Bitangok #moszkvater

Bitangok

MEGOSZTÁS

A Győzelem napja alkalmából a nagy háborúról szóló újabb filmek közül a Bitangokat (Сволочи) ajánljuk olvasóink figyelmébe. Tartsanak velünk, és nézzék meg Alekszandr Ataneszjan 2006-ban készült, az alaptörténet bizonyítatlansága miatt botrányt kavart filmjét!

Bitangok #moszkvater
A filmet a képre kattintva tekintheti meg

A piszkos tizenkettő, Becstelen brigantik. Ezek olyan filmek, ahol halálra ítéltek vagy önkéntesek hajtanak végre küldetéseket a fronton, illetve az ellenség hátországában. Erre a feladatra vállalkozott Alekszandr Ataneszjan rendező, amikor leforgatta a Bitangok (Сволочи)című filmjét 2006-ban.

„Azzal a különbséggel, hogy itt a főszereplők árva gyerekek, akiket a rablásokért, gyilkosságokért halálra ítéltek”

Fiatalkorúakat halálra ítélni? Igen. A háború kitörése után gyerekek ezrei maradtak árván, akik bandákba tömörülve raboltak, fosztogattak, néha a gyilkosságtól sem visszariadva. Ezért a háború alatt a 14. életévüket betöltött személyek a sztálini törvények értelmében felnőttnek számítottak, így büntethetők halálbüntetéssel is.

„A film Vlagyimir Kunyin azonos című, önéletrajzi regényéből készült”

Kunyin még Feinberg néven 1927-ben született Szentpéterváron. Állítása szerint anyja a leningrádi blokád első napjaiban meghalt, őt pedig elvitték egy közép-ázsiai gyermekotthonba ahonnan megszökött és csatlakozott egy gyerekekről álló bandához.

A szovjet belügyminisztérium Kunyin állítása szerint ezekből a fiatalokból szedett össze ötvenet, hogy pár hónapig tartó deszantos kiképzés után bevessék őket egy, az Alpokban lévő német üzemanyag raktár felrobbantásához.

„Ataneszjan két és fél millió dollárból forgatta le a filmet, és hogy a nézők elégedettek voltak a látottakkal, azt bizonyítja a tízmillió dolláros forgalmazás”

A botrányok a film bemutatása után kezdődtek. Miután az orosz belügyi szervek azt állították, hogy nem voltak a Szovjetunióban ilyen és ehhez hasonló táborok, ahol gyermekeket képeztek ki és vetettek be. Kunyin a film bemutatása előtt minden interjújában elmondta, hogy a könyve valóságon alapul, személyesen élte át. Miután egyetlen állítását sem tudta bizonyítani, azt állította, hogy Ataneszjan az elsőtől az utolsó betűig átírta a forgatókönyvet.

Ataneszjan ezt tagadta. A forgatókönyvíró-rendező állítása szerint fel sem merült benne a gondolat, hogy Kunyin könyve hazugság. Talán a filmbemutató előtti reklámkampánynak vagy az azutáni történések miatt a film a titkosszolgálatok figyelmét is felkeltette.

„Az FSZB munkatársai feltúrták az archívumokat, megkeresték a kazah biztonsági szolgálatot, mindkét cég állította, hogy nem voltak ilyen kiképzőtáborok”

Csak arra találtak bizonyítékokat, hogy voltak a partizánok között fiatalkorúak, gyermekek, de ők a harcokban nem vettek részt, „csak” felderítő munkát végeztek. Megtalálták viszont Kunyin katonai kartonját, amin ez áll: „Feinberg Vlagyimir Vlagyimirovics, született 1927-ben, besorozva 1944 decemberében. Zsidó származású, lakcíme, Alma-Ata, Kalinyin utca 63. 1945 szeptemberétől áthelyezve a 2. Cskalovi felderítő repülőgéppilóta iskolába, ahonnan 1946 júniusban elégtelen tanulmányi eredményei miatt eltávolították.”

Maga a film 2007-ben megkapta az év legjobb filmjének járó díjat, ahol az élő közvetítés nézői újabb cirkuszt láthattak, ugyanis a díjátadó a neves színész Vlagyimir Menysov a következőt mondta:

„ez a film szégyent hozott a hazámra, ezért ezt a díjat adja át Pamela Anderson, én nem fogom!”

A film főbb szerepeit Andrej Panyin, Andrej Kraszko, Alekszandr Golovin és Szergej Ricsenkov alakítja.

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.