//Beteges russzofóbia
#moszkvater

Beteges russzofóbia

MEGOSZTÁS

A The Times már orosz propagandát lát a gyerekeknek szóló animációs sorozatban, a Mása és a medvében is

#moszkvaterMegőrült a világ! A The Times komoly írást szentelt annak, hogy miért orosz propaganda a gyerekeknek szóló animációs sorozat, a Mása és a medve. A négy éves rosszcsont Másában a gonosz Vlagyimir Putyint véli felfedezni, a jóságos medvében pedig a hibrid háború részeként tisztára mosott, s mindenkit megtévesztve pozitívan beállított Oroszországot. Külön kiemelik azt a jelenetet, amikor Mása szovjet határőr egyenruhában őrzi a medve veteményesét, nehogy a nyúl megegye a répát. A Buckingham Egyetem egyik, a cikkben megszólaltatott professzora szerint ezzel a rajzfilmen keresztül a Kreml azt üzeni a Nyugatnak, hogy megvédi Oroszországot.

„Erről az agymenésről egy rossz emlékű kor jut az eszembe, amikor a náci Németország 1936-ban betiltotta a Disney filmek egyik legismertebb figuráját Mickey egeret”

Hitler ugyanis Walt Disney-t zsidónak tartotta, rajzfilmjeit pedig a „degenerált művészet” megtestesítőinek. Ráadásul a Führert rendkívül felidegesítette, hogy az egyik epizódban Mickey porosz tiszti egyenruhában jelenik meg. De nem szerette az „amerikai imperializmus propagandistájának tartott” Mickey egeret a szocialista NDK vezetése sem.

A Mása és a medve (Маша и Медведь) 2009 óta futó számítógépes animációs sorozat, amely a címszereplő kislányról és mackóbarátjáról szól. A történet szerint egy nap Mása egy pillangót követve betéved a medve barlangjába, aki épp halászni indult. Játék közben óriási felfordulást okoz a medve otthonában. A medve először meg akar szabadulni a bajkeverő Másától, de meglágyul a szíve, és hamarosan barátok lesznek. A szüzsé alapja egy az erdőben eltévedt kislányról és az őt megtaláló, majd a háztartás vezetésére kényszerítő medvéről, végül a gyerek szökéséről szóló orosz népmese. A nyughatatlan Mása és a medve elképesztő kalandok sorába keveredik. A mese fő üzenete, hogy mennyire fontos a barátság, a gondoskodás, a kreativitás és a szabadság. A sorozat tele van felnőttek számára is humoros részekkel, ami abból adódik, hogy a Mása által elkövetett huncutságokat a legtöbb kisgyerek elkövetné. A medvében pedig magukra ismerhetnek a szülők. A sorozat komikus formában mutatja be a gyerekek és a felnőttek viszonyát.

A sorozat rendkívül népszerű Oroszországon kívül is, 120 országban forgalmazzák és 25 nyelvre fordították le. Az amerikai változatban Mása hangja a hollywoodi tinisztár Elsie Fisher. Az angol nyelvű YouTube csatornán már több mint 4 millió követője van, míg a sorozatot összesen több mint 40 milliárdan látták. Ez a 6. legnagyobb nézettség a YouTube történetében, de a jogokat megvette a Netflix is. A meséből online, és normál játékok is készültek, többek között a Simba készítette el a szereplőket. Az Epee pedig a Lego Duploval kompatibilis építőjátékot dobott a piacra. Az animációs sorozat írója és producere Oleg Kuzovkov. A gyártó és forgalmazó Animaccord Animation Studios a legújabb technológiákkal dolgozik, s nem véletlenül kapta meg 2015-ben a legjobb animációért járó díjat. Az orosz cégnek ma már több mint száz munkatársa, 70 animátora van és irodát nyitott Kaliforniában.

Azt már megszokhattuk, hogy az ukránok vagy a balti országok mindenbe belekötnek és propagandának tartanak, ami orosz. Ezért aztán senki sem lepődött meg igazán azon, amikor a litvániai jogalkotók javasolták, hogy tiltsák be a helyi állami tévén futó Mása és a medvét, mivel a sorozat szerintük az orosz agresszió jelképe. De nemzetbiztonsági kockázatot láttak benne a lettek és az észtek is. Közben egyre több európai lap írt a Mása és a medve világsikeréről, s a cikkek között tavaly már megjelent több olyan is, amely veszélyt látott a sorozatban. A finn Helsingin Sanomat már a hibrid háború kontextusában emlegette, az olasz Il Foglio pedig a putyini „puha erő” legnagyobb sikereként beszélt a filmről.

Most ebbe a hisztériába beszálltak a britek is, s a The Times nemcsak felidézi a Mása és a medvével kapcsolatban eddig felmerült összes vádat, de meg is fejeli azokat. Az írást azzal alapozza meg, hogy megismétli a Helsingin Sanomatnak nyilatkozó tallinni egyetem kutatójának szavait. Priit Hõbemägi Észtország szempontjából nemzetbiztonsági kockázatnak látja, hogy a gyerekben pozitív kép rögzül Oroszországról. A kommunikációs szakértő úgy véli, a mesében jóságos medvéről ugyanis Oroszország jut eszébe Kelet-Európában mindenkinek. Az oktató külön elemzi azt a részt, amikor Mása a sárgarépát védi szovjet tányérsapkában a nyúltól, azaz a „betolakodó idegenektől”. A Timesnak ez a „szakvélemény” azonban nem elég, megszólaltatja a Buckingham Egyetem egyik, titkosszolgálatokkal foglalkozó professzorát. Anthony Glees észt kollégájánál is tovább megy, amikor párhuzamot von a főszereplő kislány és az orosz elnök személyisége között. Mint fogalmaz, Mása ellenszenves bajkeverő, ugyanakkor rendkívül merészen túlszárnyalja a lehetőségeit, így szerinte túlzás nélkül állítható, hogy úgy viselkedik, mint Putyin.

Az orosz sajtó azonnal ráugrott a témára, s a politikusokkal karöltve teszi nevetségessé az „elemzéseket”. A londoni orosz nagykövetség például azzal az epés megjegyzéssel posztolta a Times cikkét, hogy ezek után a Nyugat indíthatna egy rajzfilmközpontot az Oroszországgal szomszédos Baltikumban vagy uniós szankciókat vethetnének ki az animáció készítőkre. Az irónia azonban ez esetben megalapozott. Még a Kremlhez egyáltalán nem szimpátiával viszonyuló elemzők és újságírók is feladott labdának nevezik a Times cikkét. Az álhírek kiszűrésére alapított egyik nyugati projektet vezető Alekszej Kovaljov például logikusnak nevezi a reakciókat, s nem csodálkozik azon, hogy az orosz hatalom röhög a Timeson. A korábban a BBC-nél dolgozó Leonyid Rogozin szerint azt megszokhattuk, hogy a dumában egyesek még a Harry Pottert is valamiféle titkos összeesküvés részének látják, de elég baj, ha már a brit sajtó is itt tart. Az angol nyelvű sajtóban előszeretettel megszólaltatott szakértő, Marc Galeotti idegesen csak annyit mondott, hogy

„a Mása és a medve senkit nem fog elfoglalni, s hülyeség mindent a hibrid háború eszközei közé sorolni”

Ez így van, de sajnos, már itt tartunk. Az információs háború őrülete mintha járványként terjedne. Előbb csak a Baltikumban és Ukrajnában kapcsolták le az orosz nyelvű csatornákat, s próbáltak meg kitiltani mindent, ami orosz. Köztük a klasszikusokat is. Aztán jöttek a britek. Előbb csak a hidegháborúban már megszokott módon, aztán egyre durvábban. A russzofóbia terjed, mint a kolera. S aki abban reménykedik, hogy lejjebb már nincs, az téved. Ukrajna például már ott tart, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője már azt javasolta, hogy tekintsenek el a március 8. megünneplésétől. Volodimir Vjatrovics szerint nem lehet ugyanis az agresszorral egy ritmusban élni, és bizonyos hagyományok párhuzamos megőrzése, dátumok megünneplése gyengíti Ukrajnát. S mi lesz a karácsonnyal? Azt se ünneplik? Őrület! Egész Európának azonban talán nem kellene megbolondulnia!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.