Ukrajna már évek óta elsősorban a kelet-ukrajnai konfliktus és a gáztranzit kérdése miatt kerül a nemzetközi érdeklődés középpontjába – Magyarország számára ez kiegészül a nemzeti kisebbségek helyzetének kérdésével –, azonban az ország belpolitikai tendenciái is érdemesek a figyelemre. Volodimir Zelenszkij, a színész-humoristából lett elnök felforgatta az ukrán politikai állóvizet, bár nem egészen úgy, ahogyan azt választói várták volna. Bár elnökké választása előtt azt ígérte szavazóinak, hogy csupán egyetlen ciklust kíván hivatalában tölteni, a jelenlegi megbízatása feléhez érve azonban már szinte egyértelműnek tűnik, hogy ismét megméretteti magát a választásokon. Sőt, potenciális ellenfeleit félreállítva, és a hatalmi ágakat közvetlen ellenőrzése alá vonva azokra igyekszik jó előre felkészülni.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Volodimir Zelenszkij elnökségének eddigi két és fél évét gyakorlatilag három szakaszra bonthatjuk. Az első időszakot a kezdeti lelkesedés jellemezte, a frissesség lendülete egyedüli többséghez juttatta az elnök pártját a Legfelsőbb Tanácsban, azonban a parlamenti választások után eljött a csalódások időszaka. A „nép szolgái” botrányt botrányra halmoztak, és az elnök kénytelen volt néhány hónap alatt leválta(t)ni az általa hozott emberek jelentős részét, beleértve a kormányfőt, a főügyészt és az Elnöki Iroda vezetőjét is. Ez sem segített azonban, az elnök népszerűsége egyre csökkent, a frakció széthullóban volt, és természetesen a koronavírus járvány sem segített a helyzeten, amivel a kormány nehezen – és botrányoktól és bakiktól szintén nem mentesen – tudott csak megbirkózni.

„A tavalyi év végére már teljesen gyenge vezető képét mutatta Zelenszkij, akit korrupt környezete manipulál, aki saját pártját sem képes koordinálni, és akit már szinte nyíltan ugráltatnak a külföldi államok nagykövetei. Idén év elején azonban az Elnöki Iroda megtalálta a közelgő bukását megakadályozni képes „csodafegyvert”, egy alapvetően tanácsadói hatáskörrel bíró szerv, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (Rada nacionalnoji bezbeki i oboroni Ukrajini, RNBO) képében”

Az RNBO javasolhatja ugyanis az elnöknek szankciók kivetését különböző természetes és jogi személyekkel szemben, Zelenszkij és környezete pedig úgy döntött, hogy az ukrán törvényeket némiképp sajátosan értelmezve saját állampolgáraik ellen is kivethetik ezeket a szankciókat.

Ettől kezdve pedig az elnök kettős előnyszerzésre kezdte használni az RNBO-t. Egyrészt keménykezű, a „nép ellenségeire” lesújtó elnökként léphetett fel, aki végre konkrét lépéseket tesz az „oroszbarát” erők, vagy akár a csempészek és maffiafőnökök ellen. Másrészt pedig olyan eszközhöz jutott így, amellyel nemcsak ellenségeit, de szövetségeseit is sakkban tudja tartani.

„Kevesen mernek szembeszállni egy olyan vezető döntéseivel, aki indoklás és persze bírósági döntés nélkül képes vagyonokat zárolni, televízió csatornákat megszüntetni, cégeket államosítani vagy hírportálokat blokkolni”

Zelenszkij ugyanis ezeket mind meglépte, és bár a kampány során még az ultranacionalista retorikájú Petro Porosenko elnök „ítéletének” nevezte magát, végül elsősorban ellenzékének azon szegmensével szemben lépett fel, amelyeket hagyományosan „oroszbarátként” aposztrofál az ukrán sajtó. Így elsők között sújtották a szankciók Viktor Medvedcsukot és képviselőtársát, Tarasz Kozakot, valamint kettejük párjait. Medvedcsuk az Ellenzéki Platform – Az Életért (OPZZS) párt egyik vezetője, amely párt tavaly év végén több közvélemény-kutatásban már megelőzni látszott a kormánypártot. A szankciók sújtották a Kozak tulajdonában lévő, Medvedcsuk által ellenőrzött NewsOne, ZIK és 112-es csatornákat is. A három tévécsatorna újságírói által alapított Persij nezalezsnij csatornát indulása napján szintén letiltották. Szankciós listára került a népszerű ellenzéki hírportál, a Sztrana, és annak főszerkesztője, Ihor Huzsva, valamint Anatolij Sarij videóblogger-politikus és felesége, Oljha Sarij, akik videóikkal és Sarij Pártja nevű szervezetükkel számos kellemetlenséget okoztak az elnöknek és környezetének. A szankciók általában az érintettek rokonait is sújtották.

Érintették még az elrendelt intézkedések azokat is, akiknek valami közük volt a Biden elleni ukrajnai bizonyítékgyűjtéshez, és segítettek Rudy Giulianinak és az OAN amerikai tévécsatornának ezek prezentálásában. Elsősorban a Biden–Porosenko beszélgetések hangfelvételeit nyilvánosságra hozó Andrij Derkacs képviselőt kell megemlíteni, a szankciós listáról azonban lemaradt az egész leleplezési hullám mögött sejtett, az amerikai hatóságokkal hadilábon álló, és Washington szankciói által sújtott oligarcha, Ihor Kolomojszkij.

„Pedig Zelenszkij „hadat üzent” az oligarcháknak is, ez a harc azonban eddig elég félszegre sikerült. Talán nem véletlenül”

Az elnök által benyújtott törvényjavaslatot, amely listázná az oligarchákat és különféle szankciókat helyez kilátásba velük szemben – például nem finanszírozhatnak pártokat, és nem vehetnek részt az állami nagyvállalatok privatizációjában – ugyan elfogadták, azonban a nagy sietségben számos kisebb-nagyobb szabálytalanságot és adminisztratív hibát követtek el, amelyek jelenleg gátolják a törvény hatályba lépését. Ezek a „figyelmetlenségek” akár szándékosak is lehettek, hiszen Zelenszkijnek retorikája ellenére nem feltétlenül fűződik érdeke az oligarchákkal való konfrontációra, hiszen azokkal relatíve kiegyensúlyozott kapcsolatot ápol, és rendszeresen szüksége van az oligarchikus érdekeltségbe tartozó frakciók és képviselők támogató szavazataira.

Így például nem sikerült volna leváltani Dmitro Razumkov házelnököt sem két oligarchikus frakció, az elsősorban agrároligarchákhoz köthető Bizalom (Dovira) és a Kolomojszkij által befolyásolt Jövőért (Za Majbutnye) nélkül.

„Razumkov a kapkodó és egyre agresszívebb retorikájú elnöki csapattal szemben már régóta a józanság és a törvények tiszteletének hangja volt az állami vezetők között”

Bár Razumkov az elnökválasztás idején Zelenszkij közvetlen környezetének tagja volt, és ő vezette a Nép Szolgáját a parlamentbe, már közvetlenül a 2019-es parlamenti választások után akadályozta az Elnöki Iroda akkori vezetője, Andrij Bohdan által erőltetett „turbóüzemmódot” a törvények elfogadásánál. Bohdan utódjával, Andrij Jermakkal azonban még feszültebbé vált a viszonya, miután eltávolíttatta maga mellől az elnöki „megfigyelőnek” szánt házelnöki titkárságvezetőt. Razumkov az elnök és az alkotmánybíróság közötti tavalyi konfliktusban sem támogatta az elnököt, az oligarchaellenes törvényt is megküldte a Velencei Bizottságnak értékelésre, és az RNBO tagjaként a fentebb említett szankciókat sem szavazta meg. Régóta pedzegetik, hogy a házelnök saját politikai karrierjét építi, és akár Zelenszkij kihívója is lehet a 2024-es elnökválasztáson. Az Elnöki Iroda számára most vált túlzottan kellemetlenné az önállóskodó házelnök, akit a megbízhatóbb helyettesére, Ruszlan Sztefancsukra cseréltek.

„Az ukrán belpolitikai élet aggasztó fejleményei közé tartozik, hogy egyre több gyanús haláleset történik a politikusok soraiban”

Augusztusban az elnök szülővárosának, Krivij Rihnek az ellenzéki polgármestere, Kosztyantin Pavlov hunyt el tisztázatlan körülmények között, a napokban pedig holtan találták a polgármester öccsét, Andrijt is. A polgármesterrel mellkas lövés, öccsével alkohol túladagolás végzett. A hatóságok az első esetben öngyilkosságra, utóbbiban pedig alkoholizmusból fakadó túladagolásra gyanakszanak, az elhunytak környezete azonban nem fogadja el ezeket a lehetőségeket és gyilkosságra gyanakszik.

Szintén gyanús körülmények között halt meg nemrégiben Anton Poljakov parlamenti képviselő. Poljakov a Nép Szolgája tagjaként jutott a parlamentbe, azonban a kormányzati politikát érintő bírálatai miatt kizárták a frakcióból, és rövidesen a Jövőért frakcióhoz csatlakozott. Október 8-án éjszaka hazafelé tartott, amikor a taxiban rosszul lett, és már a kiérkező mentők sem tudtak segíteni rajta. A hatóságok itt is mérgezést állapítottak meg. Poljakov szervezetében a nagyjából két deci elfogyasztott tömény italnak megfelelő alkohol mellett metadont találtak, amelyet általában drogfüggők használnak súlyosabb szerekről történő leszokás során. A képviselő környezete azonban itt is cáfolja Poljakov esetleges függőségét, az ellenzéki sajtóban gyilkosságra gyanakodnak, az említett Anatolij Sarij pedig egyenesen Zelenszkijt vádolja annak megrendelésével.

„Az elnök környezetének is kijutott a gyanús incidensekből, néhány hete az egyik tanácsadójára, Szerhij Sefirre lőttek rá Kijev közelében”

A tanácsadó nem sérült meg, a sofőrje is csak könnyebben, a merényletet a kormányzat az elnök elleni személyes támadásként értékelte, amely a határozott orosz- és oligarchaellenes politikájától kívánja eltántorítani Zelenszkijt. Az ellenzék itt is kritikusabb volt, egyesek megrendezett színjátéknak tartják az esetet, mások pedig az elnöki csapaton belüli konfliktusokra világítottak rá.

És mindez még mindig csak a jéghegy csúcsa, az ukrán közélet minden szinten feszültségekkel teli. Az elmúlt hónapokban vádat emeltek Hennagyij Truhanov odesszai polgármester ellen, letartóztatták a szélsőséges nacionalista Nemzeti Hadtest nevű párt több tagját Harkivban, a Medvedcsuk elleni legújabb hazaárulási vádak kapcsán pedig felmerült a vele összejátszó Porosenko exelnök neve is.

„Zelenszkij tehát többfrontos harcot vív, miközben az elnök és környezete a fenti eseteknél jóval közvetlenebbül is érintett egyes botrányokban”

A Pandora Papers nemzetközi offshore-leleplező riportjában Zelenszkij és környezete is hangsúlyos szerepet kapott, esete a nemzetközi sajtó célkeresztjébe került, hiszen mind az ő, mind az általa pozícióba emelt személyek nevén több ilyen cég volt, amelyek ráadásul Kolomojszkijtól kaptak jelentős összegeket, újabb árnyékot vetve az elnök oligarchaellenes harcára.

De a gázhelyzet miatt is fájhat a feje az elnöknek, hiszen az Ukrajna által az elmúlt években követett energetikai politika teljes kudarcot vallott. Kijev nem volt képes megakadályozni, hogy az oroszok által épített, az országot elkerülő vezetékek elkészüljenek. Ezek közül a déli, Török, illetve Balkáni Áramlat már üzembe is lett helyezve, az Északi Áramlat 2 pedig szintén megépült, és az európai hatóságok általi engedélyeztetését várja. Ez nem csupán az Ukrajnán áthaladó gáztranzitból származó jövedelmek kiesését jelentheti, hanem – mivel Kijev nem vásárol közvetlenül gázt Oroszországtól, hanem úgynevezett virtuális reverz módszerrel jut hozzá az orosz gázhoz európai közvetítők segítségével – saját gázellátása is veszélybe kerülhet.

„Ez már az idei fűtési szezonban kiütközhet, a nemzetközi piacokon elszabadult, és az állam által központilag lenyomni próbált gázárak, valamint az alacsony telítettségű ukrán gáztározók miatt már így is késlekedik az állami és önkormányzati intézmények távfűtésének beindítása”

Az Oroszországtól való függés csökkentésére irányuló politika tehát olyan helyzetbe sodorhatja Kijevet, hogy az kénytelen lesz közvetlenül Moszkvához fordulni energetikai problémáinak megoldása érdekében. Már az is kényelmetlen lehet, hogy Ukrajna Belarusztól készül elektromos áramot vásárolni, miközben az elmúlt hónapokban mondhatni élen járt a Lukasenka-rendszerrel szembeni nemzetközi kardcsörtetésben, és nem ismeri el a minszki vezetés legitimitását. Az oroszokkal való alkukényszer azonban még kellemetlenebb lehet, és végső soron elvághatja Zelenszkij útját az általa megnyerni kívánt nacionalista szavazótábor felé, miközben eddigi lépései az oroszajkú választók jelentős részének szimpátiájától fosztották meg. Az elnök így többfrontos harca során ugyan megszerezheti a kontrollt a hatalmi ágak fölött, ellenségekkel körülvéve és a választók támogatása nélkül azonban megtartani azt már jóval nehezebb lesz.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)