Az elmúlt napokban új szakaszába lépett az amúgy is felmelegedő periódusát élő kelet-ukrajnai konfliktus. Kijev első alkalommal vetette be a Törökországtól beszerzett Bayraktar TB2 támadó drónjait a szakadár népköztársaságok állásai ellen. Noha egyesek már a tavalyi hegyi-karabahi események, sőt az 1995-ös horvátországi Vihar Hadművelet megismétlésének képeit látják maguk előtt, a jelenlegi helyzet merőben eltérő. Mi zajlik pontosan Kelet-Ukrajnában?

Bár Kelet-Ukrajna esetében teljes fegyvernyugvásról gyakorlatilag a harcok 2014-es kitörése óta nem beszélhetünk, mégis az elmúlt hetekben mintha a konfliktus újabb kiolvadása lenne megfigyelhető. Többek között ismét rendszeressé váltak a tüzérségi párbajok Főképp a Donyecki Népköztársaságot – azon belül is Donyecket, Gorlovkát – érintő frontszakaszokon, ám egyelőre szerencsére azok intenzitása nem éri el az idén tavasszal tapasztaltakét.

„A tüzérség alkalmazása mellett pedig a legtöbb harcérintkezés diverzáns- és szabotázsakciók keretében, a senki földjének tekintett, úgynevezett szürke zónában történik”

A 2014-ben elfogadott első minszki megállapodás értelmében a hivatalosan 15-15 kilométer széles sávnak a feladata lenne a harcoló feleket elszeparálni egymástól, ám mint ahogy az az elmúlt években tapasztalható volt, eredményessége finoman szólva is megkérdőjelezhető. Ráadásul a még Petro Porosenko elnöksége alatt kialakult ukrán taktika lényegében ignorálja a zóna semleges mivoltát, amelynek egyes, stratégiailag fontosabb részeit az ukrán hadsereg fokozatosan elfoglalta, nem egyszer pusztán demonstratív célzattal.

Hasonló eseménysorozat bontakozott ki október 26-án is az alapvetően csendesnek számító déli, Sztaromarjevka falu környéki frontvonalon. A Kalmiusz folyó és környezete ezen területen egyfajta természetes határt képez az ukrán és szakadár erők közt, ahol a folyó partjai mentén fekvő magaslatokon néznek egymással szembe a harcoló felek. Maga a kétszáz fős falu a folyóval együtt egy mélyebb területen, a már említett szürke zónában található, ám közigazgatásilag a Donyecki Népköztársasághoz tartozik.

„Bár Sztaromarjevka stratégiai jelentősége elhelyezkedése folytán minimális – miután könnyen belőhető –, mégis az ukrán 93. gépesített dandár egységei a keddi napon elfoglalták azt”

Az elmúlt éveken nem látott intenzitású tüzérségi előkészítést követően az ukrán csapatok az éjszaka folyamán sikeresen létesítettek hídfőállást a folyó túlpartján, majd ezt követően azon átkelve a nemzeti színű zászló elmaradhatatlan kitűzésével együtt – nem véletlenül nevezi a köznyelv ezeket a műveleteket „Instagram hadműveletnek” – elfoglalták a települést. Miután a szakadár erők a kedvezőtlen terepadottságok miatt közvetlenül nem látnak rá Sztaromarjevkára, az akcióra válaszként tüzérségi tüzet nyitottak a támadó csapatokra.

Utóbbihoz kapcsolódóan tűnik fel a képben az ukrán haderőben már-már koronaékszerként kezelt Bayraktar. Ugyanis a hivatalos közlemény szerint válaszul a szakadár erők tüzérségi csapásaira, az ukrán haderő főparancsnoka, Valerij Zaluzsij személyesen engedélyezte az addig csak felderítésre használt eszközök bevetését a szakadár állások ellen. Mint ahogy az a kijevi oldalról nyilvánosságra hozott videón is megfigyelhető, a Bayraktar egy MAM-C lézer vezérelt félaktív önirányítású úgynevezett „mikrolőszert” indítva semmisített meg egy 122 milliméteres D-30 tarackot.

Az ukrán fél által közzétett videó a támadásról.

Ám az alapvetően pszichológiai hadviselésre kihegyezett tudósítások mellett érdemes egy rövid pillantást vetni magára a támadásra is. Az ukrán fél által alkalmazott muníció a gyártó Roketsan által megadott adatok szerint mindössze 6,5 kilogramm össztömegű – ennek töredéke maga a robbanóanyag – és a közzétett képek alapján a kijelölt célhoz képest 5-10 méterrel távolabb csapódott be. Noha ez még így is elegendő volt a D-30 semlegesítéséhez – bár a pontos sérülések nem látszanak, így nem kizárt, hogy maga a tarack javítható –, a személyzet szerencséjére időben a földre vetve magát túlélte az esetet.

„Ráadásként a bevetés olyan frontszakaszon történt, ami majdnem tökéletes kísérleti terepnek számít a drónok számára”

A szakadár területek korlátozott légvédelmi ernyője nem terjed – és soha nem is terjedt – ki Sztaromarjevka, illetve a támadott szomszédos Granyitnoje térségére. Továbbá maga a terület alapvetően sztyeppe jellegű, sem a sűrűbb növényzet, sem egyéb természeti vagy terepakadály nem biztosít természetes fedezéket a légi támadásokkal szemben. Tehát a küldetés viszonylag kontrollált környezetben, a lehetséges ellentevékenység minimális veszélye mellett zajlott.

„De miért épp most vetette be Kijev a Bayraktart? A válasz leginkább PR okokra vezethető vissza, ugyanis az őszi-téli hónapok bizonytalan energiaellátása, a fokozódó járványhelyzet és az Északi Áramlat sikertelen megtorpedózása mind-mind negatívumként csapódtak le Zelenszkij, illetve kormánya népszerűségén”

Az elkövetkező még bizonytalanabb időszak fényében pedig mi sem egyszerűbb, mint a már bevált recepthez nyúlni, avagy a donbasszi konfliktust némi módon felmelegíteni. Hiszen a Bayraktarok sikeres alkalmazása a népszerűség növelése mellett erődemonstrációként is szolgál a kül- és belföld számára egyaránt. Bár igaz, hogy az ukrán hadsereg 2014-es önmagához képest jelentős mértékben fejlődött, a kelet-ukrajnai frontvonalak gyakorlatilag évek óta változatlanok, és Kijev csak szóban fenyegetőzik a területek „felszabadításával”.

„Ám az ukrán hadisikerek rövid életűnek bizonyultak. Sőt, a várthoz képest ellenkező külpolitikai hatást elérve Kijevnek lényegében sikerült vele saját magát lábon lőnie”

A „normandiai négyes” két oszlopos tagja, Franciaország és Németország egyaránt közleményben ítélte el az ukrán akciót, a minszki, illetve azt követő kiegészítő megállapodások megsértésének értékelve azt. Ugyanis a Minszk kiegészítéseként szolgáló 2020. július 27-i tűzszüneti megállapodás világosan kimondja, hogy a frontvonal 30 kilométeres térségében az EBESZ megfigyelői kivételével egyik fél sem alkalmazhat repülőtechnikát, legyen szó felderítésről vagy támadásról. Ez vonatkozik mind a merev, mind a forgószárnyas technikákra, mind pedig a drónokra.

Bár Ukrajna tagadja, hogy a támadás során az általa alkalmazott Bayraktar behatolt volna a tiltott légtérbe, ezt a fennálló bizonyítékok alapján rövid úton cáfolni lehet. Egyik oldalt a korábban már említett MAM-C mikro lőszer maximális hatótávolsága szintén a gyártó Roketsan adatai szerint 8 kilométer, azaz effektív módon nem indítható csakis a tiltott zóna feletti légtérből. Másik oldalt a nyilvánosságra hozott videót megvizsgálva látható, hogy a lőszer szinte függőlegesen csapódott be a célpontba, azaz az indításra nem is az ukrán, hanem a szakadár területek légterében került sor. Mégis az olyan elhanyagolható tényezők, mint a valóság, mintha nem zavarnák Kijevet. Sőt, a korábban az ukrán atomfegyver szükségességét bizonygató Andrij Melnyik berlini nagykövet szerint Németországnak inkább a szakadár erők által alkalmazott tiltott haditechnikával kéne foglalkoznia.

„Minderre még az Egyesült Államok is rákontrázott, amely ismét arra kéri – vagy inkább nyomatékosítja – a szövetségi rendszerébe tartozó államokat, hogy oldják fel az Ukrajnával szembeni halálos fegyverekkel kapcsolatos korlátozásaikat. Ez megint csak leginkább Németországot érinti, amely a szigorú fegyver exportra vonatkozó szabályozásai által eddig nem szállított fegyvert Kijevnek”

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Sztaromarjevka falu feletti kontroll csupán átmenetinek volt tekinthető, miután az azt elfoglaló ukrán egységek hamar visszavonultak a kezdeti állásaikba, lényegében helyreállítva a korábbi status quo-t. Ahogy a 93. gépesített dandár tagjai által készített videóban elhangzik, a harcoló alakulatok, bár megkezdték a védelmi létesítmények kiépítését a faluban, illetve a folyó mentén, az elszenvedett súlyos veszteségek végül visszavonulásra kényszerítették őket. Ráadásul a beígért erősítés sem érkezett végül meg, ami tovább nehezítette az amúgy sem egyszerű helyzetüket.

„Összességében tehát Zelenszkij ezen lépésével éppen saját magára mért kettős csapást. Sem a várt nyugati támogatást nem kapta meg, a hadi helyzet pedig érdemben nem változott”

A 93. gépesített dandár által állítólag Sztaromarjevkában készített felvétel.

Viszont az eseményeknek még mindig nincs vége, ugyanis az akció a vártnál is nagyobb negatív következményekkel járt Ukrajna számára. Ugyanis a folyamatok alakulását a szomszédos Oroszország sem nézte tétlenül, sőt! Bár a Bayraktarok bevetése az erőfitogtatás mellett egyfajta provokációként is értelmezhető, hogy hátha ezzel végre sikerül Donyeck és Moszkva ingerküszöbét átlépni, épp az ellenkezője történt. Ukrajna elítélésében meglepő módon Berlin, Párizs és Moszkva ismét egy oldalra került, a harcok beszüntetését, és a politikai rendezés fontosságát hangsúlyozva. Kijev minden igyekezete ellenére az Északi Áramlat projekt megvalósul, sőt épp Ukrajna az, aki minden áron kapálózik a tranzit ország státuszának a megtartásáért.

„A helyzet igazi pikantériája pedig pont abban rejlik, hogy az az Ukrajna, amely évek óta folyamatosan az orosz agresszió rémképével próbál releváns maradni Európa térképén, épp az általa megszállónak tartott Moszkva segítségét kéri energiaügyben”

Ugyanis az állami Ukrenergo vállalat novemberre vonatkozó aukciója alapján Kijev az elkövetkező hónapban mintegy 2200 MWh villamos energiát tervez importálni Oroszországból, míg 900 MWh-t Belaruszból. Bár egészen október végéig az Ukrenergo fenntartotta az orosz és belarusz áramra vonatkozó importtilalmat, a lassan kritikussá váló fűtőanyag hiány átírta Kijev eredeti számításait.

Moszkva minden esetre sajátos módon válaszolt Ukrajna számára a Bayraktarok alkalmazása, illetve a harcok kiújulása tekintetében. Egyik oldalt az április folyamán már hatásosnak bizonyuló haderő átcsoportosításával és csapat összevonással. Főképp a Déli és Nyugati Katonai Körzetek területén voltak megfigyelhetőek csapatmozgások a harckocsiktól kezdve az egyéb lánctalpas technikán át egészen az Iszkander rakéta komplexumokig. Természetesen, ahogy tavasszal, úgy most sem áll Moszkvának érdekében Ukrajna lerohanása, ám mégis erőteljes és hatásos figyelmeztetés mindez az ukrán fél számára.

Iszkanderek mozgása Brjanszk térségében.

„Mégis Kijev oldaláról Oroszország másik lépése sokkal fájdalmasabb. Ugyanis november 1-jével Moszkva felfüggeszti az energetikai szénszállításokat az ukrajnai hőerőművekbe”

Noha a döntés hivatalos indoklása szerint Moszkva a megnövekedett hazai kereslet kielégítése miatt szünetelteti az ukrajnai exportot – ami mögött alapvetően van is ráció a világszerte tapasztalható energiakrízis fényében –, de nem nehéz belátni, hogy ezen aszimmetrikus lépés megint csak kritikus üzenet Kijevnek Donbassz kérdésében. Miután pedig az ukrán szénbányászat lényegében a keleti területek feletti kontroll elvesztésével minimálisra csökkent, az ország nagyban támaszkodik a nyersanyag importjára. Ám Ukrajnában már az energiahordozók árának drasztikus emelkedését megelőzően, lényegében az év elejétől állandósult az ellátási probléma. Ez pedig az össz energiatermelés 35 százalékát kitevő szénerőművek esetében vezet ahhoz, hogy részleges teljesítménnyel képesek csupán operálni, további bizonytalanságot okozva a problémáktól terhelt energetikai szektorban.

„Végül érdemes röviden áttekinteni valójában mekkora veszélyt jelentenek a szakadár régiókra Ukrajna Bayraktar drónjai, és miképp alakíthatják át a harcok menetét?”

Nos, a Karabahhoz hasonló szcenáriót vízionálók számára a válasz eléggé lelombozóként hathat. Ugyanis az olyan elsőre alapvetőnek tűnő hasonlóságok mellett, mint a tüzérség kiemelt jelentősége vagy éppen a légierő hiánya, a két konfliktus alapvetően különbözik. Bár igaz, hogy a népköztársasági erők arzenáljában szereplő eszközök önmagukban nem elégségesek a Bayraktar drónok által jelentett fenyegetés elhárítására, ám a hírszerzéssel történő együttműködés, és a lehetséges célpontok listázása révén jelentősen csökkenthető a lehetséges veszteségek mértéke.

„Mindezek ellenére tény, hogy a támadó drónok megjelenése átalakítja kelet-ukrajnai konfliktust, de nem olyan mértékben, mint azt egyesek elképzelik”

Sőt, igazából az október 26-i incidens követően inkább a bizonytalanság növekedett. Kijev jelenleg 12 példánnyal rendelkezik a típusból, amelyek számát a jövőben 50-re kívánja növelni. Míg ukrán elemzők szerint a mostani szám nem elegendő egy esetleges Donbassz elleni offenzíva megindításához, a véglegesnek szánt létszám már alkalmas lehet a feladatra. Érdemes megjegyezni, hogy ezen eszközök bevetésének leghatékonyabb módja, ha az egyes célpontokat rajban támadják a légvédelem teljes hiányában. Ahogy Viktor Murahovszkij katonai szakértő az Izvesztyijának elmondta, Kijev ezeket a drónokat lényegében repülő tüzérségként alkalmazza, a földi társaiknál jelentősen nagyobb pontossággal. Ám a szíriai orosz tapasztalatokra utalva Murahovszkij megjegyzi, hogy a drónok csakis addig használhatóak eredményesen, amíg azt az ellenfél engedi. Az alacsony manőverező képességű török vagy épp az ukrán haderőn belül kisipari módszerrel készült drónoknak a legnagyobb ellenfele továbbra is a megfelelően kiépített légvédelem lesz.

Ha pedig esetleg a konfliktus mégis forróbb szakaszába lépne a török drónok aktív részvételével, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy hirtelen a korábbiaknál hatékonyabb légvédelem eszközei jelennének meg a szakadás erők arzenáljában. Ne feledjük, a zavaró berendezések és elektronikai hadviselés terén Oroszország a vezető hatalom, és nem is kell feltétlen átlépnie saját határait ahhoz, hogy effektív módon tudja befolyásolni az ukrán drónok lehetséges alkalmazását. Másik oldalról egy darabonként mintegy 5 millió dolláros eszközről van szó, amelynek esetleges elvesztése immár nemcsak pénzügyileg, de morálisan is felettébb negatívan érintené az ukrán fegyveres erőket. Ukrajna nem Azerbajdzsán, Kijev mögött nincsen ott nagy testvérként Törökország, hogy saját készletéből, szinte azonnal pótolja a veszteségeket.

„Kijev összességében a figyelemelterelő PR akciónak szánt drón támadással egyáltalán nem érte el a kívánt hatást, helyette rávilágított politikai mozgásterének korlátaira”Noha a hangos nyilatkozatok és erő demonstrációk papíron jól mutatnak, mit sem segítenek az egész országot érintő gáz- és szén krízisen, vagy épp a dinamikusan emelkedő fertőzési adatokon. Bár a mostanihoz hasonló esetek megismétlődése nem elképzelhetetlen, vélhetően a jövőben Kijev sokkal körültekintőbben fogja megválogatni, pontosan mikor, hogyan és milyen módon kívánja drónjait bevetni. Zelenszkij megtépázott népszerűségén pedig legfeljebb minimális mértékben segíthet a védelmi miniszter és a vezérkari főnök november elejére belebegtetett távozása.