//Erőt demonstrálva üzen Kijevnek Moszkva
„Annak ellenére, hogy a média szinte kizárólag csupán az orosz átcsoportosításokról, csoporterősítésekről, gyakorlatokról beszélt, közben Kijev sem volt tétlen” Ukrán páncélosok Luhanszk közelében 2021. április 7-én #moszkvater

Erőt demonstrálva üzen Kijevnek Moszkva

MEGOSZTÁS

Az elmúlt hetek első számú külpolitikai témájává lépett elő az orosz csapatok ukrán határ közeli tevékenységének híre. Nem meglepő módon a nyugati és hazai média jelentős része kapva az alkalmon, szinte azonnal Ukrajna orosz lerohanásának rémképét festette a falra. A kijevi hatóságok, valamint támogatói nagy örömére. Viszont az eseményeket higgadtabb fejjel nézve rájöhetünk, hogy a helyzet ettől jócskán eltérő. Mi folyik egyáltalán Oroszországban, mik Moszkva céljai, és mi várható a jövőben?

„Annak ellenére, hogy a média szinte kizárólag csupán az orosz átcsoportosításokról, csoporterősítésekről, gyakorlatokról beszélt, közben Kijev sem volt tétlen” Ukrán páncélosok Luhanszk közelében 2021. április 7-én #moszkvater
„Annak ellenére, hogy a média szinte kizárólag csupán az orosz átcsoportosításokról, csoporterősítésekről, gyakorlatokról beszélt, közben Kijev sem volt tétlen” Ukrán páncélosok Luhanszk közelében 2021. április 7-én
Fotó:EUROPRESS/STR/AFP

Donbasszban a helyzet jelenlegi eszkalációja nem mostanában kezdődött. Ahogy azt korábbi cikkünkben bemutattuk, Kijev már lényegében február óta koncentrálja erőit a frontvonal környezetében, miközben újra tüzérségi párbajoktól hangos a régió. Mégis mintha az az oroszországi fejleményekkel szemben a nyugati narratíva ingerküszöbét a számára kellemetlen ukrán erősítések, és a frontvonal mentén kibontakozó harcok híre eddig nem ütötte volna meg. Pedig a mostani lépések csak ennek a folyamatnak a folytatásai.

„Az orosz csapatösszevonások, illetve csapatmozgások ténye tagadhatatlan, ezt maga Moszkva is elismeri, ám a háttérben meghúzódó okok erősen árnyalják a most a nyugati médiában sugallt képet”

Az orosz hadsereg felépítésében, működésében, eljárásai során számos olyan tényező van, amelyekből a kevésbé járatos szerző véletlen – vagy ne adj’ Isten szándékosan – fals következtetéseket von le. Tavasszal egyáltalán nem meglepő látvány a megnövekedett számú haditechnika az orosz utakon. Révén a kiképzési időszakokat, hadgyakorlatokat és általában véve a haderő békeidei működését szabályozó naptár nem esik egybe polgári társával. Míg az általánosan elfogadott óév a civil szférában szilveszterrel zárul, addig mindez a hadsereg esetében októberrel. Maga az év több részre osztódik. Elsőként egy téli kiképzési időszakra november és április között, majd egy nyárira júniustól októberig. Mindkét periódust a kiképzés során elsajátított képességeket felmérő hadgyakorlatok zárják, amelyek teljesítését követően az egységek megkapják az adott időszakra vonatkozó minősítésüket.

„Ezzel meg is érkeztünk a jelenbe, az időjárási viszonyok javulásával fokozatosan megkezdődött a csapatok kitelepülése”

Szergej Sojgu védelmi miniszter a napokban rendelte el április 30-ig a teljes haderő harcképességét ellenőrizendő, előre nem bejelentett hadgyakorlat megtartását. Ezen időszak alatt az ország összes katonai körzetében – beleérve az Északi Flottát, valamint a Kuril-szigeteket – 4048 alkalommal, 101 lőtéren és 520 egyéb helyszínen zajlanak minősítő gyakorlatok. Ezek többsége az Urál vidékét, Szibériát, illetve a Távol-Keletet magába foglaló Központi és Keleti Katonai Körzetben zajlik, ellentétes irányban az Ukrajna ellen feltételezett offenzíva útvonalával. Az előre nem bejelentett váratlan ellenőrzések lényege éppen jellegükben rejlik, mivel az egységek nem tudnak azokra felkészülni, így idegen környezetbe átvezényelve közelebbi képet tudnak adni azok valós képességeiről.

Az Oroszország-szerte április folyamán tartandó hadgyakorlatokat bemutató riport. Érdemes 4:00-nál megfigyelni kiemelt helyszíneket, mint látszik a Voronyezsi terület is csak egy a többi mellett, amelyet kifejezetten a híradós egységek számára jelöltek ki.

A gyakorlat során az év végi szervezeti átszervezések hatását ellenőrizendő, kiemelt szerepet jut a légvédelem, és egységeinek ellenőrzésére, amely már nevéből adódóan sem egy kifejezetten offenzív fegyvernem. A védelmi minisztériumból érkező információk szerint a mostani gyakorlatok léptéke nem lépi túl a Kavkaz-2020 80 ezres, illetve a Centr-2019 128 ezres létszámát, ám a stratégiai hadgyakorlatokkal szemben ez a szám egy helyett öt katonai körzetben osztódik szét. Viktor Murahovszkij elemző az Izvesztyijának adott nyilatkozatában kifejtette, hogy

„a harckészültség felmérése, és az ezzel együtt járó csapatmozgás nem tér el az elmúlt évek átlagától, legfeljebb bizonyos helyszínek változhatnak”

Bár ismét az inváziós félelmeket erősítené a Kaszpi Flottilla tíz egységének áthajózása a Fekete-tengerre, az ilyen jellegű gyakorlat egyáltalán nem váratlan. Tavaly nyáron már öt kisebb hajó hasonló módon, az orosz belföldi vízi utakat használva kelt át a Kaszpi-tengerről a Balti-tengerre, majd onnan vissza. Köszönhetően a Volga-Don-csatornának és az egységes orosz mélyvízi rendszernek (UDWS), a Kaszpi Flottilla könnyedén képes az áttelepülésre egyfajta tartalékot képezve a Fekete-tengeri, valamint Balti Flottának. Regionális konfliktus esetén a Kaszpi-tengeren állomásozó Kalibr cirkáló rakétákkal felszerelt úgynevezett kis rakétás hajók – MRK – malij roketnij korabl – akár biztonságos távolságból, akár harctéren támogatást tudnak nyújtani. Zárt víztömeg révén az a veszély sem áll fenn, hogy hirtelen idegen haditengerészet jelenjen meg a kaszpi vizeken, jelentős stratégiai előnyhöz juttatva Oroszországot.

A korábbi évekhez képest a változás a gyakorlat logisztikájában nyilvánul meg. Idén Moszkva a csapatmozgásokat a Nyugati és Déli Katonai Körzetekben demonstratív módon, önmagához képest jóval nyíltabban hajtja végre, erőteljes jelzést adva ukrajnai és nyugati partnereinek.

„Az üzenet egyértelmű, Oroszország rajta tartja szemét Donbasszon, és erődemonstrációjával tudtára adja az ukrán vezetésnek, hogy jobban jár, ha nem kezd meggondolatlan lépésekbe”

Egy harckocsizó ezred állománya 95 tankot számlál, míg egy hadosztály 300 darabnyi páncélos technikát vonultat fel. Ennél fogva az ezredszintű csapatmozgások is látványos logisztikai műveletekkel járnak, főképp közép-európai szemmel nézve.

Viszont a csapatmozgások és összevonások egyáltalán nem determinálják az Ukrajna elleni offenzíva tényét. Szuverén államként saját területén Moszkva úgy telepíthet át egységeket, vagy rendelhet el csapatösszevonást, ahogy kedve tartja, a külső szereplőknek ebbe nincs beleszólása. Ráadásul Ukrajnával szemben Oroszországban háború sincs. Természetesen ez a tradicionális diplomáciai eszköztáron jócskán túlnyúló külpolitikai lépés, de az orosz-ukrán kapcsolatok degradálódásával a helyzet olyan mélyre süllyedt, hogy csak ez maradt meg az egyetlen hatékony eszközként.

„Ám már az egységek mozgásának jellege egyből elárulja az avatott szemnek Moszkva szándékát. Ha tényleg meg akarná támadni Ukrajnát nem fényes nappal, a világ szeme előtt mozgatná haditechnikáját nagy forgalmú köz- és vasutakon, autópályákon vagy a Kercsi-hídon keresztül”

Nem szibériai és távol-keleti központtal tartana nyílt hadgyakorlatokat. Ha tényleg beavatkozás lenne a cél éjjel, sokadrendű utakon, vagy kifejezett hadiutakon haladnának a katonai konvojok, maximális álcázással, hogy a legkevésbé se tűnjenek fel a külső szemlélőnek. Mint ahogy a Krímben bebizonyosodott, Moszkvának mindez csupán bemelegítő ujjgyakorlat lenne, de nem ez a célja.

„A cél ezen erődemonstrációval elvenni az ukrán kormányzat kedvét a kelet-ukrajnai konfliktus további élezésétől”

Önmagában a Déli Katonai Körzet rendelkezik annyi eszközzel és személyzettel, amellyel képes lenne felvenni a harcot a 200 ezresre becsült ukrán haderővel szemben, még akkor is, ha az kiegészülne a Nemzeti Gárda 50 ezer tagjával.

Érthető okoknál fogva az orosz védelmi minisztérium egyelőre nem közölt adatokat a mozgósítások regionális léptékéről, értve itt az Ukrajnával határos körzeteket. Dmitrij Litovkin orosz katonai elemző szerint a normál esetben a félszigeten állomásozó egységekkel együtt a Krímben jelenleg 32 ezer katona tartózkodik 600 tank, illetve egyéb páncélozott jármű, 160 tüzérségi eszköz, 100 harci repülőgép, 60 helikopter, 16 partvédelmi komplexum, 34 hadihajó és hat tengeralattjáró kíséretében. Finoman szólva megfelelően nyomatékos utalás Kijev irányába. Viszont ahogy több nyugati elemző is – többek közt az elismert Jane’s Information Group szakértője Thomas Bullock – elismerte, hogy

„az Ukrajnával határos katonai körzetekben az orosz csapatok mozgása és formációi nem utalnak támadó szándékra”

A jelen helyzet további élezése főképp az Egyesült Államok számára lenne pozitív. Mivel a nyílt harcok kitörésekor – függetlenül a kezdeményező kilététől – Washington borítékolhatóan olyan súlyos szankciókkal sújtaná Moszkvát, amely a még megmaradt nyugati kapcsolatrendszert Néró Rómájához hasonlatosan égetné fel. Úgymond teljessé válna Oroszország Iránhoz hasonló elszigetelése, bár kérdés, hogy ez nem éppen ellentétes hatást vált-e ki Moszkvából. Oroszország nem akarja lerohanni Ukrajnát, választási évben végképp nem akar háborúba keveredni, és mint minden más országnak a jelen környezetben, Oroszországnak is megvannak a saját problémái. Mégis geopolitikai és nagyhatalmi környezete mintha szándékosan akarná háborúba kényszeríteni. Az nem kérdés, hogyha az események eszkalációja odáig süllyed, hogy az opció elkerülhetetlenné válik, akkor meg fog történni. De nem Moszkva fogja megtenni az első lépést. Hiába várja, és sugallja Kijev az orosz provokációt és támadást, sokkal inkább maga lehet az, aki a harcok esetleges újraindításával mindezt kirobbanthatja.

„Annak ellenére, hogy a média szinte kizárólag csupán az orosz átcsoportosításokról, csoporterősítésekről, gyakorlatokról beszélt, közben Kijev sem volt tétlen”

Az elmúlt időszakban az ukrán kormányzat ugyanúgy folytatta erőinek áttelepítését a donbasszi front mentén. Csak március utolsó hetében 51 újabb nehéztechnika érkezett a frontvonal közelébe, köztük T-64 harckocsik, gyalogsági harcjárművek vagy éppen Sztrela-10 légvédelmi egységek. Donyecki jelentések szerint egyedül szerda este folyamán 21 alkalommal lőtte az ukrán fél a várost és annak külvárosait 120 milliméteres aknavetőkkel, majd a válaszcsapások következtében kiterjedt tüzérségi tűzharc bontakozott ki.

„Hasonlóan Oroszország többi határa mentén sem enyhül a feszültség. Április első hetében 50 amerikai, illetve NATO tagországhoz tartozó felderítő repülőgépet azonosított az orosz légvédelem, de a Donbasszhoz közeli ukrán területeken sem számítanak már váratlan vendégnek az amerikai felderítő drónok”

Ukrán BMP-2 gyalogsági harcjárművek szállítása Donbasszba.

De tegyük fel a kérdést, mi van, ha mégis a legrosszabb forgatókönyv lép életbe, és kitörne az orosz-ukrán háború? Nos, akkor az lényegében a 2008-as grúziai harcok ismétlése lenne modernizált köntösben. Rövid, intenzív harcok, átkaroló hadműveletek, bekerítések, majd a stratégiai pontok gyors elfoglalásával az orosz fél olyan gyorsan hatolna be, hogy Ukrajna csak korlátozott mértékben tudna reagálni, ha egyáltalán képes lesz rá. Ahogy a krími események során híressé vált pszkovi deszantosok kapcsán terjedő anekdota mondja, reggeli indulással ebédre már Kijevben lennének.

„Szaakasvilihez hasonlóan Zelenszkij mintha túlságosan is szó szerint venné a nyugati országok, de főképp az Egyesült Államok nyilatkozatait. Az Ukrajna támogatásáról szóló formális diplomáciai sablonszövegeket egyértelmű segítségnyújtásként értelmezve Kijev saját magát áltatja hiú reményekkel”

Akármi hangzott el Zelenszkij és Biden, valamint védelmi minisztereik közt, nyílt katonai segítségnyújtást nem fog se Európa, se a NATO, se az Egyesült Államok biztosítani Ukrajnának. Nem véletlenül emlegette az orosz politikai élet több szereplője az ukrán államiság végét, hiszen egy ilyen háború mindenképp egyenértékű lenne a ma ismert Ukrajna megszűnésével. Míg a békülékenység jeleként Szaakasvili a helyén maradhatott, addig az egy kategóriával nagyobb és Washingtonnal finoman szólva is szorosabb kapcsolatban álló kijevi vezetés esetében ez elképzelhetetlen.

„Természetesen egy ilyen horderejű eseményt sem kerülhetik el a dezinformációs kísérletek, mégpedig oldaltól függetlenül. Szinte a semmiből tűnt fel a Conflict Intelligence Group (CIT) neve a híradásokban egy Voronyezs környéki orosz katonai táborról <lerántva a leplet>”

Igaz 170 kilométerre az ukrán határtól, és 320 kilométerre Donbassztól aligha ezen egységek adták volna az Ukrajnába behatoló orosz haderő ékét. Noha a média „független orosz bloggerek csoportjaként” azonosította az oldalt, kis utánajárással hamar kiderül, hogy a helyzet nem éppen az, mint aminek elsőre látszik A kelet-ukrajnai harcok kitörésekor alakult szervezet bár kifejezetten az Oroszországgal kapcsolatos konfliktusokkal foglalkozik, azt felettébb érdekes módon teszi. Magukat konfliktus elemzőknek beállítva a csoport szinte alig foglalkozott azzal a Karabahhal, ami hónapokig lázba hozta az internetet és a posztszovjet közvéleményt.

„Az oldal többszöri hibernációjából mindig az orosz vezetés számára kellemetlen témákkal tér vissza bizonyos ideig, hogy ezt követően ismét elmerüljön az internet homályában. Jelenleg ezt az alapot a Navalnij-ügy ellenzéki tálalása, illetve a jelenlegi határ menti fenyegető orosz egységek bemutatása szolgáltatta”

Mint kiderült a projekt mögött egy bizonyos Ruszlan Levijev áll, akit a csoporttal együtt közeli szálak fűzik Mihail Hodorkovszkij „Nyílt Oroszország” alapítványához, a Deutsche Welle orosz nyelvű adásához, illetve a brit titkosszolgálattal szorosan együttműködő, magát oknyomozó oldalnak nevező hírhedt Bellingcathez. Maga Hodorkovszkij oldala is úgy mutatja be a csoportot, mint „akik a Kreml katonai tevékenységét monitorozva jelentősen megnehezítik a rezsim propagandagépezetének életét”. Úgy vélem, ezek után többet nem is kell mondjak, a helyzet egyértelmű. Az említett tábort bemutató műholdképekre rátérve, legfeljebb pár zászlóaljnyi haditechnikát lehet rajtuk azonosítani, melyek azon túl, hogy a szomszédos Pogonovo gyakorlótérre tartottak, nem számítanak sem nagy erőkoncentrációnak, sem kiemelkedő veszélyforrásnak Ukrajnával szemben.

A Voronyezs melletti orosz katonai táborról készült műholdkép. Mint látható a páncélos technika létszáma nem tesz ki a fentebb említett 95 darabos ezred szintjét. Továbbá a képen szereplő eszközök többsége katonai teherautó vagy csapatszállító #moszkvater
A Voronyezs melletti orosz katonai táborról készült műholdkép. Mint látható a páncélos technika létszáma nem tesz ki a fentebb említett 95 darabos ezred szintjét. Továbbá a képen szereplő eszközök többsége katonai teherautó vagy csapatszállító
Forrás:Christiaan Triebert Twitter

„Úgy tűnik, a mozgósításra alapuló orosz taktika megtette a hatását. Ugyanis a frontvonalon tett látogatását követően Zelenszkij már egy új tűzszünet szükségességéről beszélt, míg mindezzel párhuzamosan Ruszlan Homcsak vezérkari főnök Donbassz katonai erővel történő visszafoglalásának elfogadhatatlanságát emlegette”

Homcsak szerint az említett keleti területek „felszabadítása” elfogadhatatlanul magas katonai és civil áldozatokkal járna, mely árat az ukrán fél nem kívánja felvállalni.

Bár az is kérdés egyáltalán, hogy megvannak-e a szükséges képességei. Noha a felkelőkkel szemben az ukrán oldal könnyen többszörös létszámfölénybe kerülhet, ez a harcteret figyelembe véve nem elég egy kellő offenzíva megindításához. Mint azt az iraki vagy a szíriai háborúk tapasztalatai mutatták, a frontvonalon fekvő sűrűn beépített városi környezet – például Donyeck vagy Gorlovka – elfoglalása csak rendkívül nagy véráldozatok árán lehetséges, amely közben a nemzetközi közösség, de főképp Oroszország sem fog tétlenül figyelni.

„Vélhetően Ukrajna jelenlegi célja inkább a donbasszi konfliktus rendezésére létrehozott minszki keretrendszer maradék részének felrúgása, hogy immár számukra kedvező politikai hátszél mellett Washington támogatásával ossza újra a lapokat”

Noha Washington Ukrajnára inkább Oroszország elleni műveleti területként, semmint egyenrangú szövetségesként tekint, ez nem zavarja a kijevi vezetést, miközben Moszkva ragaszkodik a 2015-ben kialakított szisztémához, és legkevésbe sem érdeke az Egyesült Államoknak, mint tárgyalópartnernek a megjelenése.

Végső soron elmondható, hogy a jelenlegi események nem többek egyszerű orosz erődemonstrációnál, amelyek részben szándékosan egybeesnek a harcképességet vizsgáló tavaszi hadgyakorlatokkal. Alapvetően Oroszországnak a helyzet deeszkalációja állna érdekében, ám a jelenlegi kijevi és washingtoni retorika mellett erre aligha kerül sor.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.