Belarusz, Karabah, Kirgizisztán. Az egyik helyen az etnikai szembenállás váltott át ismét háborúba, míg a másik kettőn a választások élezték ki a feszültséget. Belső feszültségektől és ezekre rátelepülő külső beavatkozási kísérletektől vibrál Oroszország körül a posztszovjet térség. Nemsokára kiderül, hogy Kirgizisztánban ezúttal mivel van dolgunk.

Tízezrek tüntetnek a vasárnap tartott parlamenti választások eredményeinek megsemmisítését és új választások kiírását követelve Kirgizisztán nagyobb városaiban. A kis közép-ázsiai ország fővárosában, Biskekben a főtéren gyülekezett még hétfőn reggel a tömeg. Itt található az elnöki palota, a kormány épülete és a parlament is. Az utcára azok a pártok – köztük az előző elnök fia, Szejitbek Atambajev vezette Kirgizisztán Szociáldemokratái – szólították a híveiket, amelyek nem kerültek be a törvényhozásba.

„A vesztes pártok minden idők legpiszkosabb szavazásáról beszélnek, szerintük a választásokat elcsalták, a választókat megvették. Az oroszbarátnak tartott Szooronbaj Dzseenbekov államfő távozását követelik”

A teret körülvevő rendőrök a kora esti órákig nem avatkoztak be, ekkor azonban távozásra szólították fel a tüntetőket. A tiltakozó ezt megtagadták, és azzal fenyegetőztek, hogy „jurtavárost” építenek a téren, és addig maradnak, amíg új választásokat nem írnak ki. Miután a hatóságok megkezdték a kiszorításukat, elszabadult a pokol. A tüntetők barikádokat építettek, kövekkel támadták a rendőröket, majd megrohamozták az elnöki palotát. A rendvédelmi szervek az oszlatás során könnygázt, vízágyút, gumilövedékeket és villanógránátokat vetettek be. A zavargások kiterjedtek a teljes fővárosra, és egész éjjel folytak. Mint az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ tudósítója a helyszínről jelentette, a tüntetők ostromolták a kormányzati épületeket, a kormány székhelyét elfoglalták, az elnöki palotában tűz ütött ki, és elérték a börtönben ülő előző elnök, Almazbek Atambajev kiszabadítását. Szooronbaj Dzseenbekov államfő közben a parlamenti pártokkal tárgyalva elébe ment a helyzet további romlásának, és előbb bejelentette, hogy visszaverték az éjszakai hatalomátvételi kísérletet, majd ezt követően a kirgiz központi választási bizottság érvénytelenítette a parlamenti választás eredményeit.Aztán lemondott a belügyminiszter és a kormányfő is. Az ellenzék a „forradalom” győzelméről beszél, míg a láthatatlanná vált hatalom arról, hogy visszaverte a puccskísérletet.

„A választásokon az elnököt támogató három párt a szavazatok összesen 55 százalékát szerezte meg. Ezek az erők szorosabbra vonnák a kapcsolatokat Oroszországgal, és mélyítenék Kirgizisztán integrációját az Eurázsiai Gazdasági Unióval”

A választásokat az újonnan alapított, Egység (Birimdik) nevű szocialista párt nyerte a szavazatok közel 25 százalékával, amelynek soraiban indult az államfő testvére, a törvényhozást 2011 és 2015 között elnöklő Aszilbek Dzseenbekov, több rokona és a jelenlegi parlament több befolyásos képviselője is. Szorosan követi a szintén új erőként indult, liberálisként meghatározott, ám inkább oligarchikus,az elnök rokona, a szürkegazdaságban komoly hálózatot kiépítő Raima Matraimova vezette Hazám, Kirgizisztán (Mekenim Kirgizstan) követ. Megugrotta a 7 százalékos bejutási küszöböt két inkább nemzeti érzelmű erő, a Kirgizisztán nevű párt és az ellenzéki Egységes Kirgizisztán (Butun Kirgizstan). A választásokon indult többi 12 párt nem jutott be a parlamentbe.

„A választás érdekessége, hogy az előző parlament egyetlen pártja sem jutott be a törvényhozásba, miközben a megválasztott képviselők mintegy kétharmada régi motoros”

Mindez az előző hatalmi párt, a szociáldemokraták szétesésével, a korrupció miatt 11 évi börtönre ítélt, ezt megelőzően tavaly zavargásokat kirobbantó korábbi államfő, Almazbek Atambajev megtörése után a politikai paletta átrendeződésével magyarázható. A kirgiz politikai kultúráról sokat elmond, hogy a győztes Birimdikbe tagozódott be a vezetőjük, Atambajev letartóztatása után szétesett szociáldemokraták többsége. A választás érdekessége még, hogy a parlamentbe jutott pártok kizárólag az ország északi részét képviselik, és a dél képviselet nélkül maradása még komoly feszültségek forrása lehet. Mert a zavargások mögött most is felsejlik az ország északi és déli része közötti mély szakadék, a klánok közötti ellentét.

„Hát így néz ki a parlamentarizmus kirgiz módra”

Talán nem csoda, hogy nem igazán beszélhetünk politikai folytonosságról. Azt meg-megszakítják „tulipános forradalmak”, puccsok és hatalomátvételi kísérletek. A független Kirgizisztán történetében előbb 2005-ben Aszkar Akajev elnök, majd öt évvel később az őt követő Kurmanbek Bakijev rendszerét döntötték meg utcai zavargásokkal. Hamarosan eldől, hogy egy újabb sikeres „forradalomnak” vagyunk-e tanúi, avagy Szooronbaj Dzseenbekov okosabb az elődeinél. De ha nem is, akkor legalább erősebb. Mint ahogy az is kiderül, hogy e zavargások mennyi közük van az Oroszország körül hirtelen megnövekedett geopolitikai nyomáshoz.