//Az üzbég gyapot átka
Gyapot betakarítása a Lenin kolhozban, Üzbegisztán Fergana régiójában a 60-as évek végén #moszkvater

Az üzbég gyapot átka

MEGOSZTÁS

A közép-ázsiai köztársaságban a terv teljesítésének kényszere hizlalta óriásira az állami maffiát

Gyapot betakarítása a Lenin kolhozban, Üzbegisztán Fergana régiójában a 60-as évek végén #moszkvater
Gyapot betakarítása a Lenin kolhozban, Üzbegisztán Fergana régiójában a 60-as évek végén
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Moszkvában 1976-ban megnyílt a Szovjetunió Kommunista Párt XV. kongresszusa, ahol meghatározták a következő négy évre a népgazdaság fejlődési irányát. Ezen a kongresszuson Saraf Rasidov az üzbég Központi Bizottságának első titkára elmondta, hogy az évi négymillió tonnás gyapottermesztést öt és félmillióra növelik. Ezzel a mondatával gyakorlatilag rabságba taszította Üzbegisztán lakosságát.

A ’70-es években az Üzbég Szocialista Köztársaság Közép-Ázsia legfejlettebb régiója volt. Nem voltak etnikai nézeteltérések, a városi lakosság nagy része felsőfokú végzettséggel rendelkezett. A köztársaság vezetőjét Saraf Rasidov nagy tisztelet övezte a Kremlben is. Ekkorra már majdnem 25 éve vezette a köztársaságot. Rendkívül jó kapcsolata volt az ország első titkárával, Leonyid Brezsnyevvel. A Központi Bizottság és az ázsiai tagköztársaságok között volt egy hallgatólagos megállapodás.

„Ti lojálisak vagytok a Szovjetunióhoz, őrzitek a köztársaságotokat a hangulatkeltéstől, mi pedig cserébe elnézzük a feudális viszonyaitokat, és nem piszkálunk benneteket”.

Ahmadzson Adilov mítikus személyisége volt Üzbegisztánnak, és nem mellesleg az ország mezőgazdaságának teljhatalmú ura. A realitásérzékét rég elvesztő Adilov gyakorlatilag a kiskirálya volt a köztársaságnak. A munkásainak külön börtönt épített, és a vélt vagy valós függelemsértéseket könyörtelenül megtorolta. A komplett igazságszolgáltatást ő irányította. A rendőröket, ügyészeket, bírókat ő nevezte ki, és váltotta le szükség szerint.

„Az ’50-es évek végéig Üzbegisztán a gyümölcs termesztéséről volt híres, de a gyümölcsök helye kellett a gyapotnak”

Nemcsak a vatta vagy a szövetgyártáshoz, hanem a hadiiparnak is. Ugyanis a különböző robbanószerek lőporának egyik alkotóeleme a gyapot. A gyapot nemzeti üggyé vált. A Kreml még azt is elnézte, hogy a gyerekek télig nem jártak iskolába, a betakarításhoz kellettek a gyerekkezek is. Az üzbég vezetők pedig sorra kapták a kitüntetéseket a gyapottermesztés sikereiért. Mert 1975-ben például négymillió tonna gyapot termett, Rasidov pedig azonnal megígérte Brezsnyevnek, hogy a következő évben ötmillióra növelik a termelékenységet, és 1983-ra ezt feltornázzák hatmillióra.

„Pedig Rasidov tisztában volt vele, hogy ez lehetetlen küldetés. 1977-től a termelékenység folyamatosan növekszik. De csak papíron. Akinek köze volt a gyapothoz, az mind kimutatást gyártott”

Adilov közben a munkásoknak felemelte a teljesítési normát. Most már nemcsak a gyerekekre, hanem a terhes nőkre is szükségük volt, tehát őket is kihajtották a gyapotföldekre. Mindennapossá váltak a vetélések és a koraszülések. A gyapot lassan Üzbegisztán átkává vált.

Adilov nem volt szégyenlős. Miután tudta, hogy az ígéretei teljesíthetetlenek, a bevagonírozott gyapotot „kibélelték” némi vassal, betonnal, hogy az előírt súly meglegyen. Az így keletkezett „felesleget” pedig szépen eladták. Brezsnyevet kielégítették mind az eredmények, mind a kapott ajándékok.

Rasidov 1976-ban megkapta a Szocialista Munka Hőse címet. Üzbegisztán hatalmas pénzeket kap a gyapot eladásából. Némi szépséghiba, hogy nemcsak a ténylegesen megtermelt, hanem a csak papíron létező után is. Ebből a pénzből jutott minden vezetőnek, de a legtöbb Adilovnak és Rasidovnak.

„1982. november 10-én meghalt Brezsnyev. Rögtön a főtitkár temetése után összeomlott Rasidov alatt a trón”

Az a Jurij Andropov lett a főtitkár, aki már KGB vezérként gyűjtötte a bizonyítékokat az üzbég vezetők ellen, de Brezsnyev alatt ezzel nem tudott semmit kezdeni. Aztán 1983. október 31-én megcsörrent Rasidov telefonja, a vonal másik végén Andropov volt. Szolidan érdeklődni kezdett, hogy mire számíthat a kormány a gyapottermelésből. Rasidov elmondta, hogy minden a terv szerint megy, meglesz a hatmillió tonnás termés. Andropov csak annyit kérdezett vissza, hogy a valós vagy a kozmetikázott?

„A beszélgetés további részét jótékony homály fedi, mindenesetre a telefonbeszélgetés után Rasidov szíve leállt. De beszélték azt is, hogy mérget ivott”

Az állam 1979 és 1985 között kifizetett valamivel több mint hárommilliárd rubel (akkoriban egy rubel 17 forintot ért), amiből 1,4 milliárd a vezetők zsebében landolt. Kinek mennyi, érdemei és beosztása szerint. Az 1989-ig tartó nyomozás során kiderült, hogy Adilov és Rasidov Moszkváig korrumpálta a megfelelő embereket. Egymást követték a letartóztatások, fejek hullottak nemcsak Üzbegisztánban, hanem Moszkvában is. Az üzbég ipari minisztert, V. Uszmanovot és a termelésért felelős vezetőt, A. Muzafarovot halálra ítélték, és kivégezték. Brezsnyev veje, Jurij Csurbanov öt év börtönbüntetést kapott.

Adilovot két testvérével együtt letartóztatták, majd még az ítélethozatal előtt kiadták Üzbegisztánnak,ahol szabadlábra helyezték, ám 1993-ban újra letartóztatták őket. Az 1925-ben született Adilov hazaérkezése után nem nagyon volt szabadlábon. A ’93-as letartóztatása után kapott négy évet, amiből alig ült le egyet, mikor hozzátoldottak még tízet a szovjet időkben elkövetett bűncselekményekért. 2008-ig szinte nem volt szabadlábon, mindig találtak okot a letartóztatáshoz abban a pillanatban, ahogy letelt a büntetése. Rá nem vonatkozott sem kedvezmény, sem amnesztia. 2017-ben bekövetkezett haláláig több mint 16 évet töltött börtönben.

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.