Arcvonal, a #moszkvater heti jelentése az ukrajnai frontokról. Avagy mi történt az elmúlt időszakban Ukrajnában? Milyen mozgások jellemezték az adott szektorokat? Milyen kihívásokkal néznek szembe harcoló felek? Várható bármi változás karácsonykor?

Legutóbbi jelentésünk óta érdemi, drasztikus változások továbbra sem jellemezték az ukrajnai frontokat. Az elmúlt hét melegebb időjárása következtében a talaj ismét felengedett bizonyos részben, így a raszputyica sártengere is visszatért a frontokra, erősen megnehezítve mindkét oldal mozgását.

„A harctéri eseményeket illetően a kezdeményezés továbbra is Oroszország kezében van, amely a már megszokott bahmuti és avgyejevkai frontokra helyezi támadásai hangsúlyát”

A kupjanszki front esetében legutóbbi jelentésünk óta a front vonalában nagyobb változások nem következtek be. Az orosz csapatok továbbra is északról próbálják az északkelet-kupjanszki agglomeráció egyik fő bástyáját elfoglalni, ám az erődítménnyé alakított település elleni támadások jelentős ellenállásba ütköznek. Viszont Szinykovka nélkül nem lehetséges az ugródeszkaként szolgáló szomszédos közlekedési csomópont, Petropavlovka elfoglalása sem.

A kupjanszki fronttól délre fekvő Szvatovo-Kremennaja vonal mentén az elmúlt időszakot a korábban megszokott helyi jelentőségű pozícióharcok jellemezték, ahol bár az orosz csapatoknak Tyerni településnél sikerült megsemmisíteniük egy Strv 122 – Leopard 2A5 svéd változata – harckocsit, ám a frontok vonala mozdulatlan maradt.

„Bahmutnál folytatódik a nyugati irányú orosz offenzíva”

Az orosz csapatok már közvetlenül az északnyugati Bogdanovka előváros határánál tartózkodnak, míg a déli Klescsejevka esetében az ukrán erők már a település déli szektorába szorultak vissza. A kedvezőtlen pozíciók és az egyre nagyobb mértékben mutatkozó orosz tüzérségi fölény következtében nem kizárt, hogy az ukrán fél védelmét a Donyec-Donbassz csatorna mentén szervezi újra egy orosz áttörés esetén.

Az elsődleges orosz cél vélhetően a Hromovo mellett fekvő Krasznoje/Ivanovszkoje település elfoglalása, amely egyrészt egyfajta pufferzóna szerepet tölt be Csaszov Jar és Bahmut között, másrészt elhelyezkedésénél fogva blokkolhatóvá teszi a Bahmuttól délre vezető ukrán utánpótlási útvonalakat.

„Viszont Oroszország hosszú távon Csaszov Jar irányába tekint”

Pontosabban az orosz tervek vélhetően a magaslati, településszerkezet szempontjából széttagolt Csaszov Jar megkerülésével számolnak, egyszerre északi és déli irányból. Ha a jelenlegi orosz műveleteket nézzük, az pont az említett szárnyak mentén bontakoznak ki. Északon a Bogdanovka-Grigorovka – és részben Orehovo-Vasziljovka –, míg délen Krasznoje tengelyek mentén.

Orosz szempontból nem is véletlen Csaszov Jar megkerülése, mivel az elmúlt években – bizonyos részt még a háború kitörését megelőzően – a település egyfajta réskitöltő szerepet töltött be, keleti irányból biztosítva Konsztantyinovkát és bizonyos részben Druzskovkát. Amennyiben az orosz csapatoknak sikerülne Csaszov Jart megkerülni, úgy lényegében a két fenti település közti rést kihasználva úgy tudnák offenzívájukat kiterjeszteni, hogy közben nem fecsérlik el feleslegesen erőforrásaikat egy potenciálisan elhúzódó ostromra.

„A donyecki agglomerációban Avgyejevkához képest a műveletek fókusza erőteljesen Marjinkára tevődött át”

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Moszkva letett volna az avgyejevkai kokszkombinát elfoglalásáról, ám jelen helyzetben az orosz csapatok nagyobb sikereket élnek el Donyecktől délre. Avgyejevka esetében elsődlegesen még mindig a kettős bekerítés kialakítása a cél, ahol elsőként Szevernoje település felől, valamint keleti irányból a Himik negyed felé előrenyomulva lehetne a fő, Donyeck felé néző ukrán védelmet megkerülni.

Marjinka viszonylatában magának a településnek kevesebb, mint 1 százaléka maradt már csak ukrán ellenőrzés alatt, így lényegében elfoglaltnak tekinthető. Az orosz műveletek fókusza így Marjinkától délre helyeződött, a szomszédos Pobeda és Novomihajlovka irányába, ahol elsődlegesen a taktikai szempontból jelentős környező magaslatok elfoglalása szükséges a továbbhaladáshoz.

„A herszoni Krinki település térségében kialakított hídfőálláshoz kapcsolódóan az ukrán légvédelem egy sikeres rajtaütést hajtott végre a jobb parti területeket bombázó orosz Szu-34 vadászbombázók ellen”

Az incidenst az ukrán fél vélhetően a 2023 májusihoz hasonlóan Patriot légvédelmi rendszerekkel hajtotta végre, de a pontos gépveszteség számok nem ismertek. Kijev oldaláról három Szu-34 lelövését jelentették be, míg az orosz Telegram csatornák egynél több találatot kapott bombázóról számoltak be.

Vélhetően az orosz gép vagy gépek lelövése mögött több ok összessége húzódott meg. Egyrészt az ukrán parancsnokság az akciót hosszabb ideje készíthette elő a Patriot rendszer titokban történő áttelepítésével, ahol továbbá az indítóállásokat a radarállomáshoz képest a lehető legmesszebb telepítve igyekezett a túl korai detektálás lehetőségét minimalizálni. Másrészt orosz oldalról a mai napig nem teljesen megoldott az ellenséges légvédelem elleni harcászat és annak felszámolása – SEAD –, amely részben doktrinális okok miatt hiányzik.

„Avagy a szovjet időszakban felépített réteges légvédelemre alapozó harcászat nyugati analóg hiányában egyszerűen negligálta a kérdést”

Harmadrészt pedig a baráti tüzek elkerülése érdekében az orosz merevszárnyas technika sokszor hónapokig egy vagy több, ám előre leegyeztetett útvonalon hajtja végre a bevetéseit, amelyeket aztán az ukrán-nyugati felderítés is kiismert. Ezek tudtában pedig jóval könnyebb az ilyen, rajtaütésszerű akciót megtervezni.

Minden esetre amennyiben tényleg három Szu-34 vadászbombázó semmisült meg a rajtaütés során, azok pótlása megoldott és érdemben, de még helyi szinten sem igazán befolyásolják a harcok alakulását.