„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on
Korábban úgy gondolták, hogy egy NATO-orosz megnemtámadási paktum (NRNAP) az ukrajnai konfliktus lezárulásával válhat aktuálissá, ám ahhoz, hogy működjön, ki kellene terjednie az Arktiszra, a Balti-térségre, Közép- és Kelet-Európára, a Fekete-tengerre, valamint a Dél-Kaukázusra. De egy ilyen megállapodásban kulcsszerepe lehet Lengyelországnak is, mivel jelenleg a NATO harmadik legnagyobb hadseregével rendelkezik, és egyaránt határos Oroszországgal valamint Belarusszal.
„Svédország talán a leginkább adja magát Oroszország megfékezésére az Arktisz és a Balti -tenger régiójában, mivel mindkettő része, de ezt optimálisan a szintén mindkét régióhoz tartozó Finnországgal, és a csak balti térségben érintett felemelkedő szárazföldi hatalom Lengyelországgal ideális esetben háromoldalú partnerségben lehet elérni. A cél ezen a fronton, hogy Svédország felfegyverezze és megerősítse Finnország régióját, ezzel elterelje Oroszország szárazföldi erőinek egy részét Közép-Kelet-Európából, miközben elősegíti Lengyelország tengeri hatalmának felemelkedését”
E megközelítés célja, hogy Oroszországot a hosszú finn határ mentén lefogja, válság idején akadályozza a balti-tengeri hajózási szabadságát, és adott esetben blokád alá vonja Kalinyingrádot. A kalinyingrádi dimenzió átalakul a lengyel központú közép-kelet-európai fronttá, amely kiindulópontként szolgálhat a Belarusz elleni invázióhoz. Egyben felvonulási terepként is szolgálhat a szárazföldi erők átcsoportosításához a balti államokba, és Romániával együtt elősegítheti a NATO ukrajnai beavatkozását. Ahogy Lengyelország kettős feltartóztatási szerepet tölt be a Balti-tengeren és Közép-Kelet-Európában, úgy Románia is kettős szerepet tölt be Közép-Kelet-Európában és a Fekete-tengeren. A NATO legnagyobb európai bázisa ugyanis a konstancai kikötő közelében épül, a Krímhez közel. A Montreux-i Egyezmény által a régión kívüli államok fekete-tengeri haditengerészeti erőire vonatkozóan előírt korlátozások miatt a NATO-nak mind Romániára, mind pedig Törökországra támaszkodnia kell Oroszország ottani feltartóztatásában.
„Törökországnak kiemelt a szerepe Oroszország feltartóztatásában, hiszen befolyása a Fekete-tengertől a Dél-Kaukázuson és a Kaszpi-tengeren át Közép-Ázsiáig húzódik, az úgynevezett Trump folyosó (TRIPP) pedig összeköti ezeket a térségeket”
A TRIPP megkönnyíti a nyugati katonai felszerelések szállítását, hogy különös tekintettel Kazahsztánra, meghonosíthassák a NATO-szabványokat Oroszország régióbeli szövetségeseinél. Ezután következhet egy az ukrajnaihoz hasonló válság. Az a tudat, hogy a NATO milyen fenyegetéseket jelent ezeken a frontokon, valamint a munkamegosztás az öt legnagyobb állam – Finnország, Svédország, Lengyelország, Románia és Törökország – között, lehetővé teszi Oroszország számára, hogy a leghatékonyabb ellenintézkedéseket dolgozza ki, és a feszültségek kezelésére a legjobb módszereket javasolja egy lehetséges NATO-orosz megnemtámadási paktumon keresztül. „Ennek pontos részletei valószínűleg frontonként eltérőek lesznek, de valószínűleg mindegyikben közös lesz a vágy, hogy korlátozzák bizonyos erők határközeli telepítését, és biztosítsák a szabad tengeri hajózást”
E paktum nélkül ezek a fenyegetések kicsúszhatnak az irányítás alól, és egy újabb NATO-orosz válsághoz vezethetnek, amelyet akár az Egyesült Királyság is provokálhat, hogy tönkretegye az újjáéledő orosz-amerikai „új enyhülést”, vagy legalábbis Oroszországot és Nyugat-Európát – főleg Németországot – az újjáéledt „cordon sanitaire” révén elválassza. Ezért Oroszországnak és az Egyesült Államoknak érdekében áll, hogy haladéktalanul megkezdjék a tárgyalásokat a NATO-orosz megnemtámadási paktumról, Trump pedig kitalálja, miként kényszerítheti rá a kisebb partnereit a megállapodások betartására.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Egy NATO Oroszország háború esetén ezekre a szállítási utakra nem lesz szükség. A második nap már kapnak atomot és csend lesz.. Jó kérdés hogy marad-e valaki eltemetni a halottakat.
Tuco says:
Pontosan. A túlélők irigyelni fogják azokat, akik rögtön az elején meghaltak.
Nagy Imre says:
A helyes kérdés: fenyegeti-e Oroszországot az, hogy az emberi arcát mutatja? Nem, egyáltalán nem. És az ember hosszan elgondolkozik, hogy ilyen sorsot, ilyen véget kívánjon-e azoknak, és szeretteiknek akik ilyen nyíltan kiállnak ennek a szörnyállamnak a “jogaiért”. De nem, mi maradjunk emberek.
https://hvg.hu/vilag/20251211_oroszorszag-ukrajna-haboru-viktorija-roscsina-utolso-napjai
csakafidesz says:
A szörnyállam az a Szovjetunió volt. Nyomokban sajnos megmaradt még. Jó kérdés, hogy miért halnak meg foglyok és ilyen volt már az amerikai, északír, német börtönökben is, sőt nálunk is. Általában természetes oka van. A kínzás. hmm. ez elég komoly, de ilyesmi is gyakori, föleg ahol a cellatársak között vannak szadisták is.
Jó lenne a korrektség kedvéért az ukrán szadistákról is írni akik agyonverik az utcán elfogott és katonáknak elvitt járókelőket.
Tuco says:
Az áramütéssekkel történő kínzás nem éppen természetes ok, és nem a szadista rabtársak szokták csinálni. De biztosan megérdemelte a szerencsétlen nő a hosszúra nyújtott kínhalált, oh bocsánat, a “kezelést”, ahogy lejjebb egy álmoralizálással még véletlenül sem vádolható kommenttárs írja.
HandaBandy says:
A távolból egy ország népét ítéletekkel “boldoggá” akarni tenni, mert ebből a kommentből is ez illatozik kifelé. Ismerős, megint. Nos, láthatóan a részrehajlás más régióban is szedi az áldozatait.
Szintén nincs kedvem véralgebrásdit játszani, hogy vannak helyek ahol a sorozóbizottság veri halálra a (saját) polgárait, biztos ami biztos alapon. Már csak legyintek bosszúsan amikor a az X-ik jövevény polgártárs próbálja a vallások küzdelmét egy karácsonyi vásáron egy jól irányzott i tömegbehajtással dűlőre vinni, miközben az illetékes államhatalom ezt jobb esetben egy vállrándítással, rosszabb esetben az áldozatok elkövetővé történő transzformálásával intézi el. A gázai lakosok is biztos megértették, hogy 30.000 honfitársuk lebombázása csak a javukat szolgálta.
Mindazonáltal minden további nélkül elképzelhető, hogy az orosz állam nem sóval és kenyérrel várta a hölgyet és a “kezelése” is vet fel jócskán kérdéseket. Ettől független venném magamnak a bátorságot megkérdezni, hogy melyik ország, amelyik valamikor és valahol hadban áll(t) fog kesztyűs kézzel bánni egy, az ellenséges oldalról jövő s az ő titkait kiszaglászó “tényfeltáró” újságíróval. Vizslassuk meg csak szépen pl. a stabil Ny.-Európai nagy országokat!
Válaszokat a kiadóba “Bucsa” jeligére!
Köszönöm a türelmet.