//Az „ötödik hadoszlop” és a „nemzetárulók”
„Az igazán befolyásos személyek közül eddig csak páran szólaltak fel a háború ellen, ők is meglehetősen óvatosan, és inkább a nyugati jólétet féltve, semmint elvi alapon” #moszkvater

Az „ötödik hadoszlop” és a „nemzetárulók”

MEGOSZTÁS

Miközben Ukrajnában a területekért folyik a harc, és a politikai célokat katonai eszközökkel igyekszik Moszkva kikényszeríteni, addig az orosz hátországban a társadalom és az elit támogatásának megtartásáért, illetve gyengítéséért feszülnek egymásnak a felek. Az egyik fronton oroszok és ukránok néznek egymással farkasszemet, míg a másikon a Kreml és a Nyugat. Utóbbi a szankciókkal és az információs háború csúcsra járatásával döntené meg, vagy legalábbis gyengítené Vlagyimir Putyin rendszerét, amely mögött a kiélezett helyzetben egyelőre a társadalom és az elit is összezár.

„Az igazán befolyásos személyek közül eddig csak páran szólaltak fel a háború ellen, ők is meglehetősen óvatosan, és inkább a nyugati jólétet féltve, semmint elvi alapon” #moszkvater
„Az igazán befolyásos személyek közül eddig csak páran szólaltak fel a háború ellen, ők is meglehetősen óvatosan, és inkább a nyugati jólétet féltve, semmint elvi alapon”
Fotó:EUROPRESS/AFP

A háborút az oroszok sem szeretik, és szeretik azt hangsúlyozni, hogy azokat ők nem elkezdeni, hanem befejezni szokták. Ezúttal azonban nehéz lenne megmagyarázni, hogy nem az orosz csapatok támadták meg Ukrajnát. A hatalom ezért ezt egy huszárvágással nem is háborúnak, hanem „különleges műveleteknek” nevezi. Aki háborút emleget, azt börtönbüntetés fenyegeti, és a nagyvárosok központjában általában hétvégenként tartott tiltakozások résztvevőit is begyűjtik. Ezeket a hangokat, a háborúellenességnek különösen az értelmiség körében egyre gyakoribb megnyilvánulásait erősíti fel a nyugati média is, miközben a felmérések szerint a társadalom többsége, ha nem is jó szívvel, de elfogadja a „különleges műveleteket”, és kiáll a hatalom mellett.

„Ilyen kiélezett helyzetekben a félelem természetes módon tereli az embereket az erő védőernyője alá, és sorakoznak fel adott esetben a hatalom mögött. Ki jobb híján, és a helyzet mielőbbi normalizálódásában reménykedve, ki pedig a hazafias lelkesedéstől fűtve”

Mert a Krím „hazatérésének” évfordulóján a Luzsnyikiban összegyűlt mintegy 200 ezres tömegben is rengeteg volt a csillogó szempár, és persze bőven voltak olyanok is, akik nem tehették meg, hogy ne legyenek ott a nagygyűlésen. De a háború támogatottságát jelzi az elnök 75 százalék köré emelkedő bizalmi indexét mutató felmérések mellett a tankokra festett Z betű jegyében a szociális médiában és a valós életben is éppen a külföldi nyomás hatására kibontakozó patrióta hullám. Ezt kiállást próbálja megtörni a Nyugat a minden eddiginél keményebb szankciókkal, és igyekszik szembe fordítani a társadalmat a rendszerrel.

A büntető intézkedések kiemelten célozzák meg a hatalmi elitet, abban bízva, hogy az üzletmenet működésének megakasztásával, a külföldi számlák zárolásával, az ingatlanok és ingóságok, így a luxus jachtok lefoglalásával, egyszóval a nyugati világból száműzve sikerül majd leválasztani ezeket az oligarchákat a hatalomról.

„Ez a kör azonban egyelőre lojális a Kremlhez. Az igazán befolyásos személyek közül eddig csak páran szólaltak fel a háború ellen, ők is meglehetősen óvatosan, és inkább a nyugati jólétet féltve, semmint elvi alapon”

A szankciók alá eső, 14 milliárdos vagyonával a Putyin-rendszer kedvezményezettjei közé tartozó bankár, Mihail Fridman előbb az egyik befektetési cégének munkatársaihoz írt, és a Financial Times által megszellőztetett levelében emlegette, hogy „ez a válság életekbe fog kerülni, és két testvér népet sebez meg”. „Azok közé tartozom – igyekezett óvatosan elhatárolódni az orosz hatalomtól -, akiknek leghőbb vágya, hogy véget érjen a vérontás.” Majd a Bloombergnek Londonban nyilatkozva úgy magyarázkodott, hogy „öngyilkos lépés lenne, ha valaki a háború megállítására próbálná rávenni Vlagyimir Putyint”. Az Ukrajna nyugati részén született Fridman szerint a britek és az Európai Unió mellényúltak a milliárdosokra kivetett szankciókkal – az orosz társadalmat sújtó intézkedések láthatóan nem nagyon érdekelték -, mert ennek a körnek semmilyen hatása nincs a hatalom döntéseire.

A belarusz származású Oleg Gyeripaszka, a Bazovij element pénzügyi-ipari csoport elnöke, a RUSZAL vállalaton keresztül az oroszországi fémfeldolgozó ipar egyik meghatározó szereplője Telegram csatornáján üzent, és szólított fel a békére. Őrültségnek nevezte a béketárgyalások elhúzását, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a lekonzervált Csernobillal, és 15 erőmű blokkjával Ukrajna már atom hatalom, és ha ezeket az objektumokat bármi éri, kétszáz év múlva is átkokat szór Oroszországra Európa. A milliárdos ezután váratlanul megosztotta Alekszej Navalnijék által közzétett, az ukrán háború vontatottsága miatt a hatalmon belüli vitákat, az FSZB tábornokaival szembeni fellépést feszegető film linkjét. Gyeripaszka a napokban ismét jelentkezett, és csupán egy szót posztolt: béke. Komoly visszhangot keltett a Dmitrij Medvegyev köréhez tartozó egykori miniszterelnök-helyettesnek, ma a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) elnökének nyilatkozata is. Arkagyij Dvorkovics a Mother Jonesnak arról beszélt, hogy a „háború a legrosszabb dolog az életben”, és félreérthetetlenül utalt arra, hogy ezt Ukrajna megtámadására is érti. Dvorkovics ellen ezután kikelt a hatalmi párt, az Egységes Oroszország egyik vezető politikusa, a volt miniszter pedig ezt követően lemondott a Szkolkovói Innovációs Alap elnöki posztjáról.

„E megszólalások mellett még néhány ismert tévés felmondása, Andrej Panovnak, az Aeroflot igazgató-helyettesének, és néhány népszerű celebnek, és a nagy túlélő, az orosz liberálisok inonikus figurájának, Anatolij Csubajsznak a lemondása és pánikszerű külföldre menekülése borzolta a kedélyeket”

Minderre válaszul a minap az orosz elnök is hosszasan ecsetelte, hogy a Nyugat miképp próbálja meggyengíteni Oroszországot, és ebben „nemzetárulók” segítik. „Az úgynevezett kollektív Nyugatnak nincs szüksége erős Oroszországra, ezért támogatta annak idején a szeparatizmust, a terrorizmust, bátorította a terroristákat és banditákat az Észak-Kaukázusban. Persze, ismét megpróbálnak majd fogadni az úgynevezett ötödik hadoszlopra, a nemzetárulókra, azokra, akik itt, nálunk keresik meg a pénzt, de ott élnek. És nem is a szó földrajzi értelmében, hanem a gondolataik, a rabszolgatudatuk szerint” – fogalmazott Vlagyimir Putyin, hozzátéve, hogy

„az orosz nép meg tudja különböztetni az igazi hazafiakat a gazemberektől és az árulóktól, és egyszerűen kiköpi őket, mint a véletlenül bekapott muslincát, és a társadalom ilyen természetes és szükséges öntisztulása csak erősíti az országot”

Az orosz elnök tehát egyértelművé tette, hogy nem enged a külföldi nyomásnak, és kitart az elképzelései mellett. Ez határozott válasz volt a megdöntését célzó nyugati törekvésekre, és kemény üzenet az orosz elit esetleg megingó tagjainak.

(A Demokrata című hetilapban megjelent teljes cikket itt olvashatja el.)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.