Nem tud megállapodni az új moldovai vezetés a Gazprommal a gáz szerződés meghosszabbításáról. A legfőbb baja ugyanis, hogy ez a gáz orosz, és nincs ingyen. Chisinau még ott tart, hogy nem fizeti meg a felhalmozott adósságot, elszakad az orosz gáztól, és majd nyugati irányból importál. Úgy tűnik, Maia Sandu és csapata még mindig hisz abban, hogy a piac majd mindent megold. Európa már tudja, hogy ennek milyen ára van. Mint ahogy kezdi megérteni Ukrajna is. De alighanem hamar megtudja ezt Moldova is. (De mintha kezdené megérteni, hiszen az utolsó pillanatban megszületett a megállapodás, öt évre meghosszabbították a szállítási szerződést.)

A gáz válságra hivatkozva időlegesen kikapcsolták Chisinauban második világháborúban harcoló szovjet katonák dicsőségét hirdető és az elesettek emlékét őrző öröklángot. A Gazprom és a moldovai kormány vitáját nézve akár szimbolikus is lehetne ez a lépés. Főképp annak fényében, hogy a szállítások egyelőre még nem álltak le.

Annak ellenére, hogy a gázszállításról még 2006-ban kötött hosszú távú szerződés szeptember 30-án lejárt. Ez alapján Moldova tavaly még 150-200 dollárért kapta ezer köbméterenként a gázt, ami a jelenlegi 2000 dollár körüli piaci árakhoz képest már-már nevetségesen olcsó.

„Chisinau azonban a jelenlegi energia válsághoz vezető európai utat követve húzódozik a hosszú távú szerződés meghosszabbításától. Még úgy is, hogy a jelenlegi spot árakat nem tudja megfizetni”

Így a Gazprommal nagyjából egy éve húzódó tárgyalások a szerződés kifutásáig semmire sem vezettek. Csupán annyit sikerült elérni, hogy november 1-ig egy időleges megállapodás alapján meghosszabbították a szállításokat. A Gazprom azonban 550-ről 790 dollárra emelte a tarifát, ami a piaci árnak még mindig csak a harmada. A mintegy egymilliárdos költségvetési hiánnyal küszködő moldáv büdzsé azonban ezt már nem bírta ki. Öt nap múltán a Moldovagaz bejelentette, hogy a fogyasztás meghaladja a beérkező mennyiséget, ezért problémák lehetnek az áramellátással. Aztán október 22-én a moldovai parlament egy hónapra rendkívüli helyzetet hirdetett.

„Moldova újabb hónapos hosszabbítást kért, amelyre a Gazprom kész is, ha addig kifizetik a szeptemberi és októberi számlát. Ellenkező esetben november 1. után leállhat az orosz gázszállítás Moldovába.”

Moldova éves gázfogyasztása jelenleg mintegy 3 milliárd köbméter. Ebből 1,2 milliárd jut magára Moldovára, míg 1,8 milliárd az el nem ismert Dnyeszteren túli Köztársaságra. Ezt a mennyiséget eddig Ukrajnán át teljes mértékben orosz importból fedezte Chisinau. A tárgyalások jelen állása szerint a Gazprom a piaci árhoz képest 25 százalékos engedményt tenne Moldovának, emellett a szállítás feltétele még, hogy három év alatt Chisinau törlessze a felhalmozódott, a Dnyeszteren túli terület fogyasztása nélkül 450 millió, a kamatokkal együtt 700 millió dolláros adósságot. Moldova ezt nem ismeri el, mert szerin te ez a Dnyeszteren túli terület „sara”,nincs is pénze a kifizetésére, és 50 százalékos árengedményt kér. Közben úgy kér piacon kívüli kedvezményeket Moszkvától, hogy a kimondottan a Gazprommal szemben készült, a piacot liberalizáló EU harmadik energia csomagja mögé bújva leckéztetné a az orosz gáztrösztöt. A Financial Times szerint azonban a Gazprom nemcsak azt kéri a kedvezményért cserébe, hogy Chisinau ne csatlakozzon e szabályozási kerethez, hanem általában az Európai Unióval kötendő szabadpiaci megállapodás helyett az Eurázsiai gazdasági Unió felé fordulást is. A furcsa ebben az, hogy a chisinaui tárgyalók erről egy szót sem szóltak, miközben kígyót-békát kiabáltak az orosz félre. Az FT tehát még mindig a „gáz fegyver” teóriánál tart. Csak azt nem értjük, hogy ezt miért nem látta meg Amerika vagy Kijev egyes lépései esetében.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Chisinau az ukrán példát követve arra játszik, hogy a vita a Stockholmi Bíróság elé kerül, és az ezt az adósságot is semmisnek nyilvánítja. Közben pedig sikerül alternatív forrásokból biztosítani a gáz szükségletetet”

Maia Sandu államfő és csapata az adósság eltörlésért akár még el is érheti, hiszen a Gazprom a döntés után kifizetett Kijevnek 2,9 milliárd dollárt. Azt azonban már elfelejtik, hogy Ukrajna ezután lényegében elveszítette a tranzitot, így ezzel pedig évente ugyanekkora összeget veszít. Ukrajna ma már ott tart, hogy 50 százalékos kedvezményt ajánlott a tranzitra az „agresszornak”, csak hogy legyen valamennyi bevétele. No és persze működhessen a reverz.

Az orosz gáz pótlására ráadásul Moldovának rövid távon még kevesebb az esélye, mint Ukrajnának. Mert Kijev ugyan azonnal felajánlott hvi 15 millió köbméter gázt, s ez évente 180 millió köbméter, a moldáv fogyasztás 10 százaléka. Chisinau tehát ezzel nincs ki a vízből. Elkerüli a Török Áramlat balkáni meghosszabbítása is, hiszen az a román határtól is 250 kilométerre halad. Marad alternatívaként a román irány, amelyről még 2014-ben úgy beszéltek Chisinauban, hogy 2020-ra kiválthatja az orosz importot.

„Ehhez képest már 2021-et írunk, ám Sandu a nyáron arról beszélt, hogy majd csak 5-6 év múlva kaphatnak gázt Romániától”

Moldova ugyan már most is több mint egymillió köbméter földgázt vásárol Romániától a Iasi és Ungheni között uniós támogatással, és ezt kiegészítve román pénzből épült, tavaly átadott  42 kilométeres gázvezetéken, ennek a kapacitása azonban egyelőre szűk. Közben már folynak a tárgyalások Bukaresttel, hogy az infrastruktúra bővítésével már jövőre bővíthessék az európai irányból érkező moldovai importot. A román vezetők több ízben hangsúlyozták, hogy enyhíteni akarják Moldova Oroszországgal szembeni energetikai kiszolgáltatottságát, román-moldovai gázvezeték maximális áteresztő kapacitása elérheti az évi másfél milliárd köbmétert, így akár Moldova teljes földgáz-szükségletét fedezheti román importból. Valamikor.

„A tél azonban közeledik, az alternatíva pedig még messze van”

Persze, az ukrán vezeték ott van, ezt azonban alternatív szállításra Moldova eddig sem használta, hiszen az orosz gázt jóval olcsóbban kapta. Pedig akkor még nem szöktek az egekbe az árak, mint most. Chisinaunak tehát ki is kellene fizetnie valahogy a gázt.

Most nagy dérrel beharangozták, hogy a moldáv állami Energocom cég 1 millió köbméter gáz vásárlásáról egyezett meg a lengyel PGNiG konszernnel. De hát a fentiekből már látszik, hogy ez is csak csepp a tengerben. Még akkor is, ha Moldova esetében ez a tenger inkább csak egy tó. No, de a büdzsé is! Kért segítséget, pontosabban gázt Chisinau az Európai Uniótól is, közben pedig hangosan panaszolja, hogy Oroszország a tavalyihoz képest ötszörösére emelte a gáz árát. No, ezt Sanduék jó helyen mondják, hiszen az EU-ban háromszor drágábban veszik a piacról azt a gázt, amit Moldova most emelt áron kap.

„Persze értjük, hogy akinek nincs pénze, annak minden drága, de hát ez a piac! Moldova ezt akarta, nem?”

S hogy miért kell a gáz akár drágábban is, csak ne orosz legyen? Ugyanazért, mint a Chisinauban most példának tekintett Ukrajnának. S ha az írás elején még feltételes módban neveztük szimbolikusnak az örökláng lekapcsolását, akkor ezt akár már kijelentő módba is tehetjük. Moldovában most más idők járnak. Jól mutatja ezt, hogy a minap a chisinaui román nagykövetség nagy csinnadrattával avatta fel a második világháborúban a németek oldalán harcoló román katonák emlékművét. Mégpedig mărășești-i csata – a román és az orosz csapatok harcoltak itt a németek ellen – 20. évfordulóján, 1937-ben emelt emlékmű helyén. Az új emlékművön az áll, hogy a Besszarábiát és Észak-Bukovinát 80 évvel ezelőtt felszabadító román hadsereg tiszteletére. Hogy érthetőbb legyen, azoknak a német és román katonáknak az emlékére, akik 1941-ben megtámadták a Szovjetuniót, és behatoltak a területére.

A szimbolika így teljes. Azt azonban Moldova még nem tudja, hogy a nacionalista lelkesedéssel télen nem lehet fűteni. Ezt az ukránok már tudják. Mint ahogy azt is, hogy a Nyugat sem segít ingyen. Románia sem a moldovai érdekeket fogja követni, hanem a sajátjait.