„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
Az MQ-25 Stingray légi utántöltési szerepben2021 augusztusában
Forrás:Boeing
A háborús készülődést jól érzékelő, és ellene tiltakozó amerikai értelmiség hangját elnyomják, pedig egyre több olyan internetes folyóirat, fórum létezik (Consortium News, Antiwar.com stb.), amelyek világosan látják, hogy az Egyesült Államok globalista és liberális körei mire készülnek. Az antiglobalista Chris Hedges író-újságíró írja, hogy
„a járványok és a klíma vészhelyzet utólagos gondolatok. A háború minden, ami számít. Ez a kollektív öngyilkosság receptje
(Hedges: Nincs kiút, csak háború. Consortium News, 2022.) Hedges úgy véli, hogy a birodalmi gondolkodás állandó háborúk örvényébe sodorta Amerikát, ami viszont folyamatosan rombolja a társadalmat. Mint írja, „az állandó háború kannibalizálta az országot. Társadalmi, politikai és gazdasági mocskot hozott létre. Minden újabb katonai összeomlás egy újabb szög a Pax Americana koporsójában.” (Hedges, 2022) Utalva itt arra, hogy miközben az Egyesült Államok csúcstechnológiás háborúra készül, azalatt lepusztul az infrastruktúra, több amerikai nagyvárosban az emberek már utcán, sátrakban élnek. A leszakadó rétegekre láthatóan nem csak pénz nincs, de már figyelem sem! Hedges elemzése szerint az Egyesült Államok gazdasági fejlődési üteme 2022-ben 2 százalék alá esett – azóta valamelyest emelkedett -, míg Kínáé 8 százalékra nőtt, és ezt kell katonai agresszióval helyreállítani.
„Mert az elemző szerint a háborús fenyegetés célja, hogy megbuktassák a kínai kommunista pártot, és ezt követően hozzáférjenek a kínai piacokhoz. De a legfontosabb cél talán a kínai gazdasági előretörés megállítása, amely Hedges szerint 2028-ra megelőzi az Egyesült Államokét”
Az amerikaiak tehát nagy dobásra készülnek, és ehhez egyre erősíteniük kell a szövetségesi rendszerüket, és minél több országot fölvenni a NATO-ba, mint Japánt, és várhatóan Dél-Korea is szakít semlegességi politikájával.
Már az első világháború tengeri ütközetei megmutatták, hogy a nagy hadihajók rendkívül sebezhetővé váltak, gondoljunk a Szent István csatahajó sorsára. Emiatt jelentek meg a repülőgép hordozók, amelyek hosszú távon biztosították a haditengerészet és Amerika nagyhatalmi fölényét. Most újabb változás várható, mint Brandon J. Weichert geopolitikai elemző írja, „a nagy felszíni hadihajók, különösen a repülőgép hordozók, mint a haditengerészeti erőkivetítés elsődleges eszközeinek korszaka jelentős kihívásokkal néz szembe a behatolás-ellenes/területvédő (A2/AD) képességek növekedése miatt, különösen Kínából”. (A nagy amerikai haditengerészeti hadihajóinak korszaka véget ért. National Interest, 2024. augusztus.)
„A hordozóknak a fenntartása egyre drágább, évente többszáz millió dollár, miközben mégis egyre sebezhetőbbek az olcsóbb, kifinomultabb rakéta rendszerekkel szemben, mint például a kínai Dong-Feng 26B”
Elég a közelmúlt eseményére gondolni, amikor az orosz Fekete-tengeri flotta zászlóshajóját, a Moszkvát 2022 áprilisában egy-két ukrán drón és rakéta elsüllyesztette. A nagyfokú sebezhetőség miatt – véli Weichert – az amerikai haditengerészetnek a tengeralattjáró flotta bővítésére, valamint pilóta nélküli drónok és hiperszonikus fegyverek fejlesztésére kell összpontosítania, hogy hatékonyan ellensúlyozza Kína A2/AD stratégiáit, ahelyett, hogy folytatná a hagyományos rendszerekbe történő jelentős beruházásokat.
Az Egyesült Államok számára Kína közvetlen katonai megtámadása több nehézséget jelent, amelyeket mostanság gőzerővel igyekeznek leküzdeni. Az egyik legnagyobb kihívás az indiai-csendes-óceáni színtér mérete. Zuri Linetsky az Institute for Global Affairs munkatársa szerint ahhoz, hogy az Egyesült Államok ebben a hatalmas térségben működhessen, és felkészüljön a versenytársakkal való esetleges konfliktusra, az amerikai hadseregnek ravasz megoldásokra van szüksége a tér és az idő összetett logisztikai rejtvényeihez. (https://foreignpolicy.com/2023/09/16/us-china-marines-f-35-pacific-strategy-taiwan)
„Ennek a stratégiának az első lépése a Biden-kormányzat azon célkitűzése volt, hogy biztosítsa az indiai-csendes-óceáni régió blokádoktól mentes nyitottságát, azt feltételezve, hogy Kína majd ezt akadályozni fogja”
Ezzel igyekszik megvédeni a tengerjogot, fenntartani a nyílt tengeri utakat, és a tengeri kereskedelem szabad áramlását, valamint ellenállni a Tajvannal szembeni kényszernek. Ennek érdekében az Egyesült Államok azon dolgozik, hogy katonai kapacitásait össze lehessen keverni a helyi szövetségesekkel és partnerekkel az „integrált elrettentésben”. Ehhez az Egyesült Államoktól több ezer mérföldre lévő erők fenntartására van szüksége, amelyek a bonyolult ellátási láncok végén ülnek, amelyeket Kína elsőként fog összetörni háború esetén.
Az Amerika vezette nyugati szövetségesek (főleg Anglia, Ausztrália) egyre fokozódó készültségét mutatja, hogy létrehozták az AUKUS nevű katonai-technológiai szövetséget. Az AUKUS alapján közös vadászgépeket, drónokat fognak gyártani és használni, közös szoftverek alapján egyetlen nagy integrált rendszerbe szervezik a különböző vadászgépek működését. Mert ez az összecsapás alapvetően légiharc jellegű lesz, ahol a felszíni hajók, mint a repülőgép hordozók, vagy a tengeralattjárók már inkább csak fontos kiegészítők lesznek.
„Minden a levegőben fog eldőlni, ugyanis Kína a partjai mentén nagyon komoly, nehezen áthatolható védelmi buborékot hozott létre (ezt jelenti a kínai „behatolás-ellenes/területvédő (A2/AD)” stratégia), elsősorban közepes- és nagy hatótávolságú rakéta arzenálból”
Ennek a buboréknak az áttöréséhez sok száz harci drónra lesz szükség, és ennek megoldása több problémát is felvet a szövetségesek részéről. Az amerikai haditengerészetnél úgy tervezik, hogy az új hordozó alapú drón az MQ-25 Stingray lesz, amelyet elsősorban légi utántöltő platformnak terveztek, de már többcélú feladatok ellátására képes.
Az amerikai légierő titkára, Frank Kendall 2023 elején egy szakmai körben első alkalommal ismertette tervüket, amely szerint 1000 darab fejlett drónból és 200 Következő Generációs Légi Fölényű (NGAD), vagyis 6. generációs harci gépből álló flottát szándékoznak kiépíteni. https://www.twz.com/200-ngad-fighters-1000-advanced-drones-in-usafs-future-plans
Ennek megfelelő pályázatot írtak ki a nagy repülő- és drón gyártók, mint a Boeing, a Lockheed Martin és a Northrop Grumman és mások számára. Az új flotta gépeinek már a legmagasabb szinten autonómnak és együttműködőnek (CCA) kell lenniük, egyben képesnek a hatótávolság növelésre, felhasználva a mesterséges intelligenciát és a lopakodó üzemmódot. Van, aki azt feltételezi, hogy mostani vadászgépek és drónok lesznek az utolsók, amelyeket ember fejleszt ki. A korábbi alapgépeket, mint az F-22 Raptort pedig fokozatosan kivonják a hadrendből.
„Egy ilyen drón hadsereg a jelenlegi amerikai vadászgép állománynál háromszor nagyobb. A magas elvárás komoly és széleskörű haderőszerkezeti és infrastrukturális változást idézett elő a légierőnél. Ez a fejlett drónokkal kombinált légierő, azok egyszerre történő bevetése az élő személyzet veszélyeztetését csökkentené, a hatékonyság növelése mellett”
A program folyamatban van, sok kérdés azonban még megválaszolatlan, és mint Kendall megjegyezte, számos aspektusa erősen titkosított lesz, de a cél a leghatékonyabb konfiguráció alkalmazása. A 6. generációs NGAD alapú vadászgépek darabja 300 millió dollárra rúg, és előreláthatóan 2030-ra fognak hadrendbe állni. Egyelőre a viták középpontjában a magas költségek leszorítása áll, amely miatt akár csúszás is lehet a programban, de a gyorsan fejlődő technológia is erősen befolyásolja a döntési mechanizmust.
2024 nyarán jelentették be, hogy George W. H. Bush repülőgép-hordozón üzembe helyezték az első teljesen Pilóta Nélküli Légi Hadviselés Központot (UAWC). Az új irányítóterem a jövőbeli drónok, köztük a MQ-25 Stingray-ek, és a többi integrált harci gépek irányításának az ideg központja lesz. A haditengerészet azt tervezi, hogy végül UAWC-ket telepít minden Nimitz és Ford osztályú hordozójához.
„Ez azt jelenti, hogy az amerikai haditengerészet egy nagy, integrált rendszerbe szervezi a jövőbeli drónok irányítását, vagyis egy tömeges drón hadsereget fognak létrehozni”
Ennek egyik fontos típusa az MQ-25 Stringray nevű drón, miközben már nyugdíjazzák az MQ-9 (Predator) típust. Gőzerővel folyik a Stringray fejlesztése, azonban még mindig nem érte el a kezdeti műveleti képességet, egyelőre teszt állapotban van, a várható hadrendbe állítása 2026-ra fog megtörténni.
Azonban 2024 nyarán más is történt, hírek érkeztek arról, hogy ejtik az NGAD programot, de Kendall ezt határozottan nem cáfolta. A bizonytalanság pénzügyi okait említettük, de abban a novemberben várható politikai változás is szerepet játszhat.
Ugyanakkor a légierő elöregedő utántöltő KC-135-ös gépeit is fejlesztik, de már a következő generációs, lopakodó és autonóm vezérlőrendszerű típusokon gondolkodnak, amelyek már személyzet nélküliek lesznek. Ezekre is azért lesz szükség, mert a Csendes-óceán óriási térségében szétszórtan fognak nagyszámban légi egységek tevékenykedni, és ez bonyolult logisztikai kérdések sorát hozza elő. Egy-egy drón elvesztése nem mérhető a gondosan, éveken át tartó kiképzésen átesett pilótákéval. Kína ugyanúgy ezekkel a kérdésekkel szembesül, és a két nagy kínai drón gyártó, a Tengden és az állami AVIC már tesztelték a személyzet nélküli szállító gépüket.
„A nyugatiak is felismerték, hogy a légiharc természete megváltozott, és folyamatosan változik, a teljesítmény, az elektronika fejlődése vagy a mesterséges intelligencia bevonása miatt”
Figyelembe kellett venni, hogy a meglévő vadászgépek öregedését, beszerzésük és fenntartásuk fokozódó költségeit, szembesülve a pilóta hiánnyal, pontosabban az emberveszteség kiküszöbölésével, világossá vált, hogy a légiharc-üzletág régi módon már nem fenntartható. A megfelelő harci tömeg fenntartása viszont szükséges a légi dominancia megtartásához, ezért lesz szükség többszáz repülő drónra, amelyeknek viszont a költségeit drasztikusan csökkenteni törekszenek. Egy MQ-9 drón ára 32 millió dollár, de a tömeges bevetés érdekében igyekeznek 15 millióból, vagy még olcsóbban kihozni az újabb típust, és ott vannak még az egyszer használatos kamikáze drónok.
„Az, hogy a nyugati szövetségesi rendszerben korszakváltás kezdődött a légierő tekintetében, és megkezdődött a váltás az 5. generációs típusokra, azt jól mutatja, hogy 2024. szeptember végén a hollandok bejelentették, megszüntetik az F-16-os flottájukat. Az F-16-os egy korai 4. generációs többcélú vadászgép, és a hollandok most amerikai F-35-ös típusokat fognak beszerezni, ahogy a román légierőnél is ez fog történni”
Ha Trump győzni tud novemberben, akkor nagy esély van rá, hogy az ukrán-orosz háborút záros határidőn belül lezárja, viszont az már egyáltalán nem biztos, hogy azt a hatalmas méretű pénzügyi-hadiipari készülődést, ami megindult, és már évek óta tart, le tudja állítani. Ráadásul Trump viszonya a feltörekvő Kínához egyáltalán nem volt megengedő elnöksége idején.
Az előző részek itt olvashatók:
https://moszkvater.com/az-elrettentes-strategiaja-a-csendes-oceanon-i/
https://moszkvater.com/az-elrettentes-strategiaja-a-csendes-oceanon-ii/
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Egy nagyon sötét vízió gyötör. A jövő háborújában összecsap két automata, mesterséges intelligencia vezérelte hadsereg. Katonák már nincsenek, csak harci eszközök, gépek vívják élethalál harcukat. A bunkerekben lapuló emberek a csata elültével pokoli környezetszennyezéssel és sugárzással kénytelenek szembenézni. Városaik, otthonaik elpusztultak, kereshetnek lakható barlangot maguknak..
Van-e értelme ennek az egésznek? (A kérdés költői volt.)
Horváth Ervin László says:
Elolvastam kétszer mind a 3 részt tájékoztató és gondolatébresztő. Egyvalami feltűnt: az USA behemót katonai (és NEM “védelmi”) terveihez rengeteg “pénz” (vagyis emberi és anyagi erőforrás) kell. Ezek a tervek egy olyan feltételezésen alapulnak, amit sehol sem mondanak ki: azon, hogy az USA az egész világ erőforrásit képes megcsapolni a kamatos kamatos hiteldollár-szivattyún keresztül. Ez azonban mostanában változni látszik a BRICS kiterjedésével és a dollár használatának a visszaszorításával.
A háborút anyagi-gazdasági téren is vívják, és ennek az Európát elnyomorító szanciórendszer csak egy pici (bár számunkra a legfontosabb) része.
Képzeljük magunkat az USA döntéshozóinak a helyébe. Mit tehetnek, ha lassan kicsúszik alóluk a nagyratörő (magyarul: megőrült) fegyverkezési terveik anyagi alapja? Marad a lakosság fosztogatása. Ennek egyik következménye az USA infrastruktúrájának a romlása.
Csakhogy minden ország igyekszik kímélni a saját lakossát. Akkor mi marad? Igen: az úgynevezett “szövetségesek”, élen Európával.
Európa elszegényítése (a munkaerő árának a csökkentése!) folyamatban van. És ez a folyamat előrébb tart, mint az Usában.
Az európai munkaerő árának a csökkentésének folyamatába beleillenek a tapasztalható folyamatok: a dolgozó középosztályok életminőségének és életminőség-igényeinek az egyre drasztikusabb szétrohasztása. Az autóhasználat (csak a középosztály esetében) emeli a munkaerő árát, ez egy költséges eleme az életünknek (a bicikli olcsóbb), hát ezzel kezdik a csökkentést. De sorra kerül a többi eleme, része is az életünknek, a lakás, a fűtés, a melegvizes mosakodás lesz a következő.
Természetesen mindez csak a vezetők maximális lojalitásával működik, ezért az ő életminőségüket nem csökkentik. Észrevehető a növekvő különbség ember és ember között.
A munkaerő árának (elsősorban európai) csökkentésének (tervezett, de eddig nem bevált) eszköze a nagyon alacsony életszínvonalhoz szokott embertömeg beáramoltatása (migráció)
Azért, hogy a dolgozó középosztályt összezavarják, az életminőség más elemeit is el kell vonni: közbiztonságot (ld. bűnözővédelem és börötnkárpótlások, bűnözők emberijogai és elképesztően enyhe büntetések) az egészségügyet is rohasztják, elmebajos ideológiákkal árasztják el a “szövetséges” országok lakosságát, hogy azon rágódjanak, és ne a fegyverkezési versenyen.
És mindehhez a lakosságot végtelenül le kell fegyverezni és még azon túl is. (ez egy hosszabb témakör lenne)
Korábban felvetettem, amikor pl a budapesti felüljárók (élen a Nyugati térivel) lebontásáról volt szó, illetve a többi felüljáró lassú szétrohadásáról a karbantartás hiánya miatt: valamikor ezeket felépítették, a jelenlegi GDP negyeéből gazdálkodó országban, és most, a többszörös GDP mellett nincs pénz nemhogy újabbak építésére, de a régiek karbantartására se — hová lesz az a pénz? Hát most láthatjuk.