„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
Kínai DF-21 ,,hordozó gyilkos” ballisztikus rakéta
Fotó:EUROPRESS/ANDY WONG/POOL/AFP
A washingtoni stratégák és elemzők számára a legkomolyabb fejtörést a kínai rakéta arzenál képessége és nagysága adja, valamint az, hogy a kínai hadsereg előrébb tart a csúcstechnológiai eszközök fejlesztésében és alkalmazásában. A kínai rakéta arzenál annyira széles skálán mozog, a rövid hatótávolságútól az interkontinentálison és szubszonikuson át a műholdellenesig, hogy azt lehetetlen itt számba venni. Az amerikaiak különösen tartottak a földi indítású (Dong Feng) DF-21D típustól, amiről azt feltételezték, hogy a világ első ballisztikus hajó megsemmisítő rakétája, amely műhold- és rakétaelhárító képességgel bír. Az 5-10 Mach sebességűnek gondolt DF-21D ellen jelenleg egyedül az elektronikus ellenintézkedések számítanak. A DF-21-ből fejlesztették tovább a DF-26-ot, amelynek hatótávolsága már 5000 kilométer, az SC-19-et, amely a föld légkörén kívül képes ballisztikus rakétákat levadászni, valamint a KF-21-et, ami már légi indítású.
„A csendes-óceáni térségben egyre feszültebb a helyzet, legutóbb szeptember 25-én a kínai néphadsereg, az éves rutin eljárás részként interkontinentális ballisztikus rakétát lőtt ki az óceánba. Az amerikai média szerint viszont 44 éve nem került sor ilyesmire és aggódnak, hogy Kína már nem érzi magát <korlátozva>”
A felszíni hadihajók tehát veszélyeztetve vannak, hiszen az ellenség saját veszteségek kockáztatása nélkül képes azokat elpusztítani, vagy súlyosan megrongálni. A nagy és drága repülőgép hordozók kiváltását a tengeralattjárók jelenthetik, csakhogy Kína kifejlesztett egy sor kifinomult tengeralattjárót követő eszközt, mint például a Yaogan műhold konstelláció alkalmazást. Ez egy radar műhold, amelyet a kínaiak 2006 elején bocsátottak fel, majd 2009-ben elektronikus felderítő műholdakkal egészítettek ki, amivel alaposan meglepték a nyugati hírszerző szolgálatokat. Mivel ezek a műholdak képesek elfogni „a földről érkező rádiójeleket, és háromszögelésre és a tengeri hadihajók helyzetének nyomon követésére használják őket”. (Brandon J. Weichert: Amerika elveszíti a jövőt Kínával szemben. Asia Times, 2021.)
„Ez ugrásszerű fejlődésnek számít Kína növekvő haditengerészeti és űrbeli képességeiben, mert a Yaogan lehetővé teszi Kína gyorsan modernizálódó hadserege számára, hogy hatékonyan védje Kína partjait, mert képesek nyomon követni, és célba venni az amerikai haditengerészeti eszközöket”
Brandon Weichert szerint Kína legfontosabb stratégiai célja, hogy elrettentse az amerikai katonai beavatkozást az indiai-csendes-óceáni térségben. Ráadásul 2018-ban a kínaiak kisebb, úgynevezett koorbitális műholdakat is fölbocsátottak, amelyek békeidőben a nagy műholdakat képesek javítani, háborúban viszont űrfegyverekké alakíthatók, és képesek lehetnek az amerikai műhold ellenes (ASAT) támadások kivédésére. És bár az amerikai elemzők úgy vélik, hogy a kínai műholdak semlegesítése lehetséges, ezeknek a kis „űrvadászoknak” a puszta jelenléte azt jelzi, hogy a kínai űrtechnológia előnyre tett szert, és ezért nehéz lesz az elrettentést megoldani Washingtonból, véli a birodalmi szemléletű Weichert.
Yaogan műhold
Valójában az Egyesült Államok már 6. generációs hadviselésre készül, ahol mindent a rakéta technológia, a drónok és a kibertér védelme vagy fölénye fog eldönteni. Jól tudják ezt a kínaiak, akik már évek óta azon dolgoznak, hogy saját rakéta- és űrtechnológiájuk révén nehezen áthatolható védelmi buborékot hozzanak létre Kína partjai mentén, és ennek hatótávolságát egyre növeljék. Ennek a védelmi programnak a része az is, hogy a kínai műholdak száma elérte a 200-at, vagy már meg is haladta.
„Jelenleg egy technológiai fegyverkezési verseny zajlik a szemünk előtt, illetve az elől elrejtve, mert bár Amerika lemaradt a csúcstechnológiai fejlesztések (kvantum-számítástechnika, űrtechnológia, biotechnológia és mesterséges intelligencia) terén, de igyekszik behozni a hátrányát”
Ehhez viszont időre és rengeteg pénzre van szükség. A hidegháború nyertesének az Egyesült Államok számított, és ez önelégültté tette, miközben Putyin irányítása alatt Oroszország talpra állt, Kína pedig újabb és újabb nyitási politikát kezdett, főleg gazdasági téren. Mivel Kína előnyre tett szert a csúcstechnológiákban, ezzel könnyen az innovációs források középpontjává válhat. Ez pedig a kínai hadsereg fejlesztésére is hatással van, amivel Peking alapvető változásokat kényszeríthet ki az indiai-csendes-óceáni térségében.
„Márpedig ez azért veszélyes Washington számára, mert ha az Egyesült Államok kiszorul az indiai-csendes-óceáni térségből, azzal az amerikai elképzelések szerint a szuperhatalmi státusza megszűnik”
Éppen ezért, mielőtt Peking lesz a high-tech ipari forradalom központja, az Egyesült Államoknak vissza kell kapcsolnia a hidegháborús üzemmódra, és a Pentagon költségvetését a kutatás fejlesztés terén vissza kell állítani a korábbi szintre. Ezzel kapcsolatban Arthur Herman, a Hudson Intézet munkatársa így fogalmazott 2024. augusztus elején: a „…katonai-ipari komplexumnak több tízmilliárd dollárnyi pénzre lesz szüksége ahhoz, hogy megtalálja azt a versenyelőnyt, amelyre szükségünk lesz a ellenfelek elrettentéséhez és legyőzéséhez, a rakétavédelemtől és az irányított energiától az űrig.” (Herman: Három éljenzés a katonai ipari komplexumnak. National Interest, 2024.)
„Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy az ukrán-orosz háború pénzügyileg arra szolgál, hogy az amerikai hadiipar kutatás-fejlesztési támogatását finanszírozzák. Hiszen Anthony Blinken tavaly ősszel maga ismerte el, hogy az Ukrajnának fegyverekre folyósított milliárdok 90 százaléka az amerikai hadiiparba folyt be”
Az amerikai védelmi kiadások 2025-re hivatalosan 941 milliárd dollárra fognak rúgni, ennyit kért Biden a Kongresszustól, amiből 849.770.000 esik a Pentagonra, ami ,,csak” 0,9 százalékkal több, mint az előző évi, amit kiegészít további 118,3 milliárd Ukrajnának és Izraelnek. Az Egyesült Államok „védelmi” költségvetése így a közeljövőben el fogja érni az 1 billió dollárt, ami őrületes összeg, több kisebb-nagyobb állam éves költségvetése. És több mint Kína és Oroszországé együttvéve, ami felveti a kérdést, mitől „védelmi” költségvetés ez, ha a Pentagonban ellenséges stratégiát dolgoznak ki Oroszország megfenyítésére és Kína elrettentésére. Tekintetbe véve azt is, hogy az Egyesült Államokat katonai értelemben senki sem akarja megtámadni.
„Az Egyesült Államoknak tehát újra be kell indítania a katonai-hadiipari komplexumot, amit néhány évtizedre elhanyagoltak”
Ez azt jelentette, hogy az amerikai védelmi minisztérium kutatási és fejlesztési (R&D) részesedése a globális kutatás-fejlesztésből az 1960-as 36 százalékról 2019-re mindössze 3,1 százalékra zuhant. (Herman, 2024.) Miközben Kína kutatás-fejlesztési kiadásai 1991 és 2018 között harmincötszörösére nőttek, aminek az eredménye lett, hogy öt-hatszor gyorsabban tud beszerezni csúcstechnológiás fegyvereket. Ráadásul Kína szerszámgépek, félvezetők, és más alapvető berendezések biztosításával segíti Oroszországot védelmi ipari bázisának újjáépítésében. (Herman, 2024.)
Az amerikai légierő F-22 Raptor lopakodó vadászgépe az indonéziai I Gusti Ngurah nemzetközi repülőtéren
Fotó:USAF
A fokozódó feszültségnek több jele, összetevője van. Ilyen az is, hogy az amerikai tengerészgyalogság a II. világháború óta nem használt leszállópályákat kezd rendbe hozni, mint a Peleliu-szigeten találhatót, Okinavától 2250 kilométerre. A leszállópályát itt olyan erősen felújították, hogy a legnehezebb (Herkules, C-17 Globemaster) repülőgépeket is fogadni tudja, és a gyakori használatból fakadó hőterhelést is elviselje. De az űrhadviselésre fordított összegek megháromszorozását is tervbe vették, és olyan rendszer kidolgozására készülnek, amely támogatja a földi hadműveleteket.
Egy másik elemző, Zuri Linetsky szerint „az Egyesült Államok hadseregének minden ága azon dolgoznak, hogy szembe szálljanak Kína belépés- és területmegtagadási képességével – a hosszú és rövid hatótávolságú precíziós irányítású rakéták használatával, amelyek megakadályozzák, hogy a szembenálló hadseregek szabadon működjenek egy előre meghatározott buborékban Kína partvidéke körül”. Linetsky: Amerika csendes-óceáni háborúra készül Kínával, amit nem akar. Foreign Policy, 2023.)
„Az amerikaiak ugyanis két védelmi láncot állítottak fel Kína partvidékével szemben, amit viszont a kínai rakéták képesek elérni. Legalábbis az első szigetláncot, amely mintegy 800 mérföldre a kínai partoktól húzódik, érintve Japánt, Tajvant, a Fülöp-szigeteket és Malajziát. A rakéták hatótávolsága viszont egyre növekszik, hogy elérje a második szigetláncot is, azt a vonalat, amely összeköti a japán Bonin-szigeteket, a Mariana-szigeteket (beleértve Guamot), a Karoline-szigeteket és Nyugat-Új-Guineát, körülbelül 1800 mérföldre Kínától. És ez a legaggasztóbb az Egyesült Államok és szövetségesei számára, mivel ez Kína számára esernyő védelmet nyújt katonai erőinek”
Lenitsky szerint a kínai rakétaerő jelenleg képes megtámadni, és megsemmisíteni az Egyesült Államok japán légi bázisait, valamint a Guamon lévő bázisokat. Ahhoz, hogy a tengerészgyalogosok Kína közelébe kerüljenek és harcolhassanak, képesnek kell lenniük a kínai rakéták hatótávolságán belül működni. Ehhez bonyolult logisztikai láncot kellett megtervezni, amit Linetsky integrált elrettentésnek nevez, amely a szövetségesek (Anglia, Ausztrália stb.) egyre szorosabb bevonását is jelenti. Az amerikai elrettentési stratégia előkészületei és elsősorban költségei bármely államot megijesztenének, de mint Linetsky megjegyzi, lehetetlen megállapítani, hogy ez az előkészület és az ezzel járó költségek elriasztják-e Kínát, vagy végső soron konfliktust generálnak. A kérdés leginkább az, hogy hol és mikor lesz az a pont, amit Peking már elfogadhatatlan provokációnak fog tartani, és válaszcsapással fog reagálni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Tucker Carlson Putyinnal folytatott interjújában volt egy mondat ami meglepett. Carlson harmadiknak nevezte meg Kínát, mint feltörekvő nagyhatalmat, és Putyin csak mellékesen azt mondotta erre: Már régóta Kína áll az első helyen.