„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Dmitrijev pedig jó szolgálatokat tett a Kremlnek is, de azoknak is, akik az orosz vezetés támogatását keresték, összekötő kapoccsá válva a Kreml és a világ legkülönfélébb vállalkozói körök között”
Fotó:EUROPRESS/Maxim Shemetov/POOL/AFP
Az orosz-amerikai kapcsolatok az idei évben finoman szólva is hullámzóak. Az olykor már-már szívélyesnek tűnő viszonyt időről időre megszakítják Donald Trump közösségi médiabeli kirohanásai és sajtókommentárjai, amelyek harciassága olykor már-már Joe Bident idézik. Közben viszont a háttérben Moszkva és Washington óvatos közeledése is folytatódni látszik, az ukrajnai békével kapcsolatos tárgyalások mellett pedig ezen közeledés gazdasági vonzatai sem elhanyagolhatóak. Bár Washington és Moszkva viszonyának helyreállítása vélhetően még odébb van, és az ukrajnai háború valamilyen rendezéséig nem is valószínű, hogy sor kerülne erre, a jövőbeli gazdasági együttműködés lehetőségei már így is felmerültek a két ország tárgyalásain.
„Orosz részről pedig Kirill Dmitrijev révén olyan személy lett megbízva a tárgyalások folytatásával, akinek nagy tapasztalata van már a problémás kérdések megoldásában”
Dmitrijev nemrég azzal került a sajtó figyelmének középpontjába, hogy X-en két képet is posztolt nem sokkal egymás után. Az első kép Oroszországot, Kínát és Indiát szimbolizáló állatokat ábrázolt, amint egy asztal mellett ülnek – a második képre már az amerikai sas is felkerült, Dmitrijev pedig azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy „Imagine”, azaz képzeljük el. A két kép egyszerre utalt arra, hogy a megváltozott világrendben az Egyesült Államoknak is lehet helye a nagyok asztalánál, ha azonban továbbra is diktálni akar a többieknek, akkor azok jól ellesznek nélküle is.
„De ez a két kép utal arra is, hogy Dmitrijev továbbra is bízik abban, tető alá lehet hozni valamilyen magállapodást országa és az amerikaiak között”
Dmitrijev 1975-ben született Kijevben, iskolai tanulmányait követően, a rendszerváltoztatás éveiben pedig lehetőséget talált arra, hogy az amerikai Foothill College-ben tanuljon tovább, ahonnan – állítása szerint a kevés külföldi ösztöndíjas egyikeként – a Stanford felé vette az irányt. Közgazdász diplomája megszerzése után előbb a Goldman Sachsnál, majd a McKinsey tanácsadó cégnél dolgozott, utóbbi munkaadója pedig finanszírozta továbbtanulását is a Harvard Business School diákjaként.
„A Harvard mesterdiplomájával a zsebében pedig Dmitrijev úgy döntött, visszatér a volt Szovjetunió területére, Kijev helyett azonban Moszkva felé vette az irányt”
Előbb – mindössze 25 évesen – az IBS orosz IT-vállalat vezérigazgató-helyettese lett, két évvel később azonban már a Bill Clinton elnöksége idején létrehozott The U.S. Russia Investment Fund alá tartozó Delta Private Equity befektetési igazgatójává vált. Ez az alapítvány az Oroszországba irányuló amerikai befektetéseket és ezen keresztül a két ország közeledését volt hivatott elősegíteni. Mint végül kiderült, ez a cél nem valósult meg, olyannyira, hogy az alap utódját, a U.S. Russia Foundation-t végül 2015-ben nemkívánatos szervezetnek nyilvánították Oroszországban.
Dmitrijev számára azonban nem volt haszontalan az itt töltött öt év, hiszen építhette a kapcsolatait az orosz és az amerikai üzleti körökben, és így – miután rövid ideig egy ukrán oligarcha, Viktor Pincsuk befektetési alapjának munkatársa volt – 2011-ben rá esett a választás egy újonnan létrehozandó Orosz Közvetlen Befektetési Alap (RFPI) vezetőjének kiválasztásakor.
A rangos egyetemeken szerzett diplomákon és befektetői tapasztalatain túl azonban az is szerepet játszott a kiválasztásában, hogy ekkorra már jó kapcsolatokkal rendelkezett Vlagyimir Putyin környezetében. Felesége, Natalja Popova az orosz elnök lányának, Jekatyerina Tyihonovának a közeli barátnője és üzlettársa. Rajta – és akkori férjén, Kirill Samalovon – keresztül pedig Szergej Ivanovval, az elnöki adminisztráció akkori vezetőjével is megismerkedett. Dmitrijev jó kapcsolatai az elnök környezetében pedig nem szenvedték meg a Tyihonova-Samalov páros válását, ahogy azt sem, hogy Ivanov távozott a Kreml adminisztrációjának éléről. A kijevi származású szakember az elnöki hivatal jelenlegi vezetőjével, Anton Vajnoval is jó kapcsolatokat ápol.
„Dmitrijev pedig jó szolgálatokat tett a Kremlnek is, de azoknak is, akik az orosz vezetés támogatását keresték, összekötő kapoccsá válva a Kreml és a világ legkülönfélébb vállalkozói körök között”
Miután az ukrajnai konfliktus 2014-es kirobbanása óta Oroszország és a Nyugat kapcsolatai elmérgesedtek, az RFPI sikeresen irányította át tevékenységének a fókuszát Kelet felé, és jelentős befektetéseket tudott bevonzani az arab világból és Kínából is. Dmitrijev különösen jó kapcsolatokkal rendelkezik az olyan arab monarchiákban, mint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek, olyannyira, hogy a szíriai konfliktus kezdetekor a szaúdiak rajta keresztül szerették volna elérni azt, hogy Oroszország – jelentős pénzbeli ellentételezésért cserébe – álljon el Bassár el-Aszad szír elnök és a vele szövetséges Irán támogatásától. Mint ismert, ezt az ajánlatot Putyin elnök elutasította, hiszen a gazdasági szempontokon kívül más érdekek is szerepet játszanak, ez azonban nem ártott Dmitrijev jó arab kapcsolatainak. Az idei, Szaúd-Arábiában rendezett orosz-amerikai tárgyalások, amelyeken ő is részt vett, legalábbis erre utalnak. A híres-hírhedt Mueller-jelentés szerint Dmitrijev már 2016-ban kereste a kapcsolatot Trump környezetével, és vélhetően meg is találta, felbukkanása az idei tárgyalásokon így emiatt sem véletlen.
„Az RFPI vezetője nem tartozik az orosz közélet legpublikusabb alakjai közé, befolyása azonban jócskán meghaladja ismertségét”
Ő volt az egyike azoknak, akikkel Putyin a COVID szigorú karanténkorlátozásainak időszakában is tartotta a személyes kapcsolatot, és éppen ő lett az orosz Szputnyik vakcina egyik szószólója is. Ilyen minőségében élesen kritizálta a Szputnyikhoz hasonló alapelven működő AstraZeneca vakcinát, majd együttműködésre törekedett annak gyártójával. Aktivitása ellenére azonban az amerikai és kínai vakcinák mellett a Szputnyik nem tudott igazi nemzetközi sikertörténetté válni, ebben azonban az Oroszország körül kialakult politikai helyzet is jelentős szerepet játszott.
„Dmitrijev tevékenységét természetesen a nyugati államok is <jutalmazták>, hiszen majd mindegyikük szankciókat vezetett be ellene 2022-ben, amelyeket az idei tárgyalások során ideiglenesen fel is kellett függeszteni”
Maguk a tárgyalások eddig nem tűnnek igazán sikeresnek, akár a háborúra, akár a gazdaságra gondolunk. Igaz, az oroszok engedélyezték néhány amerikai tőkealapnak, hogy eladják oroszországi érdekeltségeiket, és úgy tűnik, a közeljövőben – vagy talán pontosabb, ha azt mondjuk, egyszer, valamikor – az ExxonMobile is visszakaphatja szahalini érdekeltségeit. Jelen állás szerint azonban nem zárható ki az sem, hogy a közeledés helyett további elhidegülésre kerül majd sor, tekintettel az amerikaiak azon törekvésére, hogy eltántorítsák az orosz energiahordozók vásárlóit.
„Dmitrijevnek tehát lesz dolga, közösségi oldalain pedig igyekszik fenntartani az amerikai-orosz barátság lehetőségét”
Oroszország számára kedvezően próbálja értelmezni Trump kilengéseit, felkarolja az amerikai és nyugati jobboldal számára fontos ügyeket – a migrációtól a Pfizer-beszerzésekig –, és még Charlie Kirk emlékezetének megőrzése érdekében is közben járt az orosz ortodox egyháznál, a meggyilkolt aktivista kereszténységért tett erőfeszítéseit hangsúlyozva. Ez persze önmagában kevés, Oroszország és Amerika viszonya túlmutat Dmitrijev jó kapcsolatain, sőt még talán Donald Trump és Vlagyimir Putyin személyes kapcsolatán is. Az viszont biztos, hogy a Kreml Ukrajnához, Amerikához és Oroszországhoz is szorosan kötődő „mindenese” mindent meg fog tenni azért, hogy ne rajta múljon Washington és Moszkva történelmi kibékülése.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
De most nézem, Kosztur András 1992-ben született – még akkor is születtek emberek?? Hihetetlen! Mondjuk én se 1939-es évjárat vagyok, így az előbbieket nem az akkori Pravdából szedtem, különösen hogy azt nem írták meg, ahogy a New York Times sem a mostani eseményeket, viszont ugyanúgy pofátlanul hazudnak, ezért nem irigylem a fiatalokat!
brüsszelita says:
Érdekes életrajz, az viszont kimaradt belőle, hogy a szülei pártkáderek voltak-e, és milyen nyugati bekötöttséggel rendelkeztek. Hiszen még 1989-ben, tehát a Szovjetunió fennállása alatt 14 évesen (!) cserediákként került ki egy családhoz az USA-ba New Hapshire-be úgy, hogy angolul alig tudott. Hisz ahogy a többiek, ő is bőszen taposta a szovjet általános iskolai osztályokat, és akkor nem volt divat, hogy lurkók nyugatra járjanak, vagy Kijevben angol nyelvű iskolákban tanuljanak, de ilyenről nem is írnak.
Egy évre rá, tehát 1990-ben Dmitrijevet a szülei Kaliforniába küldték – gondolom Gorbacsovval megbeszélték – ott is kupálódott egy keveset, majd a Stanfordon és a Harvardon szerzett diplomát és tudományos fokozatot. Hol máshol, mert azok a legolcsóbbak, szovjet pártkáderek gyerekeinek tartják fenn őket, a nyugati elitek csemetéi a közelébe se férhetnek, így ott kapcsolatokat se építhetett, beszervezni meg végképp nem lehetett.
2010-ben a Schwab féle World Economic Fórum “Young Global Leader” három éves kurzusát végezte el, nem is tudnám felsorolni, hány globalista elnök és miniszter került ki onnan, nem férnének el egész Svájcban. Az egy libsi politikus keltető, ahonnan egyenes út vezet a hatalomba, a hónuk alá nyúlnak és beejtőernyőzik őket a megfelelő pozícióba. Olyan nagy durranás azért mégsem lehet, mert Anneléna Baerbock is ott végzett, aki német külügyminiszterként nem az eszéről volt híres, ennek ellenére később megtették ENSZ közgyűlési elnöknek, mert aki azt az iskolát elvégzi, lefelé többet nem bukhat.
Dmitrijev utána visszatért Oroszországba, de azt követően is a világot járta, nem győzném idekarmolni hány banknál és befektetési alapnál dolgozott, inkább bemásolom az angol nyelvű Wikipédiából, mert én is onnan vagyok ilyen okos:
“Dmitriev worked as an investment banker at Goldman Sachs in New York and a consultant at McKinsey & Company in Los Angeles, Moscow, and Prague. In 2000, he returned to Russia. He was an associate at private equity fund Delta Private Equity Partners from 2002 to 2007, while also working for The U.S. Russia Investment Fund. In 2004, Dmitriev worked on the sale of DeltaBank to General Electric, and in 2005 DeltaCredit Bank to Société Générale … Dmitriev was the president of Icon Private Equity from 2007 to 2010. Dmitriev sold CTC Media shares to Fidelity Investments, National Cable Networks to Basic Element, CompuLink to three investment funds, TV3 to Prof-Media, and NTC to Bank Rossiya. … Dmitriev was Chairman of the Russian Venture Capital and Private Equity Association from 2005 to 2006.”
Itt kifogyott a tollam, pedig 2010 után is volt jónéhány multicég, bank és befektetési alap zsíros beosztásában. Mindenesetre nekem az az érzésem, hogy most Moszkvában ő a dzsolidzsóker, a kijáró ember, az angolszász magasságos elit, – értsd háttérhatalom – moszkvai helytartója, az ottani libsi ötödik hadoszlop igazgatója, Anatolij Csubajsz korábbi szerepkörét átvéve, aki nem tudja ki az, nézzen utána. Ily módon érinthetetlen és bukásra képtelen, habár Csubajszot és félreállította Putyin, de megszégyeníteni vagy pláne bántani nem merte.
Ahogy Sztálin a külügyminiszterét, Maxim Litvinovot sem, aki 1930-tól 1939-ig volt pozícióban angol feleséggel (!) és teljesen nyilvános brit bekötöttséggel. Még az illegalitásban szervezték be Londonban, ahol fegyverrel bizniszelt a bolsevik forradalom érdekében, ő volt az egyedüli, aki Sztálinnak visszaszólni mert, abszolut flegma volt vele. A leváltásához egy egész katonai zászlóaljat vezényeltek a külügy épületébe, majd a dácsáján vették luxus őrizetbe, mielőtt washingtoni nagykövetnek kinevezték volna, ahol Roosevelt járt hozzá vacsora vendégségbe. Mondom hozzá (!), nem pedig az amerikai elnökhöz ő ment ebédre. Ágyban, párnák közt halt meg az ötvenes években Moszkvában, ahogy Csubajsz is úgy fog, csak ő Izraelben, és valószínűleg Dmitrijev is megkapja a kellő tiszteletet, miután megválnak tőle, de ez még a jövő zenéje.