Egy régi beszélgetés alapján felidézzük az egykori szovjet disszidensből lett izraeli politikus, a kalandos sorsú Natan Saranszkij életútját

Megjárta a Gulagot, majd a 2000-es években már az amerikai elnök bizalmi emberének számított. A Szovjetunióból az elsők között Izraelbe kivándorló, és ezzel sokak előtt az utat megnyitó disszidens 1996-ban az izraeli kormány minisztereként tért vissza Moszkvába. Hosszú ideig majd mindegyik izraeli kormányban miniszteri posztot töltött be. Egyesek szerint elárulta minden egykori ideálját, mások szerint mai messiás. Ő Natan Saranszkij, akinek a szabadságért folytatott küzdelme az izraeli identitás részévé vált. A napokban az antiszemitizmust és a globális politikát kutató intézet elnökeként írt cikket a Washington Postban a még áprilisban egy moszkvai repülőtéren kábítószer birtoklása miatt lefogott, majd 7,5 év börtönre ítélt 26 éves amerikai-izraeli állampolgár Naama Issachar ügye kapcsán. A hölgy szabadon bocsátását már Benjamin Netanjahu is kérte Vlagyimir Putyintól, és Saranszkij is kiáll mellette. Mégpedig úgy, hogy cikkében párhuzamot von a szovjet rendszer és a mai orosz berendezkedés között. Erről jutott eszembe egy vele még 2005-ben folytatott budapesti beszélgetés. Idézzük fel e cikkel Natan Saranszkij kalandos életét!

„Egy sakktábla, a Nobel-békedíjas szovjet másként gondolkodó, Andrej Szaharov képe és egy Jeruzsálemről készült felvétel díszíti Natan Saranszkij jeruzsálemi irodáját. E három tárgy köré csoportosítható a híres szovjet disszidensből lett ismert izraeli politikus és közéleti személyiség élete”

A sakkozói múlt, az intellektuális igényesség az első pillanattól érződik Saranszkij gondolkodásán. Megfogni nehéz, és stratégiai pontossággal, céltudatossággal építi fel mondatait. Nem lenne meglepő, ha a kis Natan – akkor még Anatolij – egykor nagy sakksikerekről álmodott volna! Egy szimultán partin legyőzte Garri Kaszparovot, 15 éves korábban pedig Donyeck bajnoka volt.

– Tíz-tizenkét éves koromban valóban arról álmodoztam, hogy sakkvilágbajnok leszek. Botvinnik és Tal volt akkor a példaképem, faltam a játszmáikat, és úgy gondoltam, egyszer a nyomdokaikba léphetek. Tizenhat-tizenhét éves koromban aztán megértettem, hogy világbajnok már nem leszek, így matematikával és fizikával kezdtem foglalkozni, s informatikusként kiváló eredménnyel vizsgáztam az e téren annak idején legelismertebb Moszkvai Fizikai és Műszaki Intézetben. Miután kiderült, hogy a világ legjobb fizikusa sem válhat belőlem, politikai másként gondolkodó lettem. Gondoltam, ebben legalább a legjobb lehetek – viccel bemutatkozásként Saranszkij.

A motivációk sorához még hozzátehetjük, hogy zsidó származása akkortájt nem volt a legjobb ajánlólevél az előmenetelhez. Különösebb vallásos neveltetésben nem részesült, amint önéletírásában megvallja, lényegében az antiszemitizmus miatt vált zsidóvá, s emiatt lett polgárjogi harcos is. Tüntetéseket szervezett, s 1973-ban útlevelet kért, hogy elhagyhassa az országot. Jegyesét kiengedték, őt azonban nem.

„Két év múlva szovjetellenes propaganda miatt elveszítette állását, s megkezdődött a vesszőfutása. Először a KGB hírhedt börtönébe, Lefortovóba került, majd a Gulagra, egy Perm környéki munkatáborba”

– A sakktól persze sohasem távolodtam el, s például a börtönévek alatt is jól jött ez a szerelem. A hideg, sötét magánzárkában éhesen sakkozással ütöttem agyon az időt, s ami a legfontosabb, így kicselezve őrzőim szándékát, intellektuálisan karbantartottam magamat. Ezer és ezer partit játszottam le fejben, és mindegyiket megnyertem – meséli.

Mindezeket hallva sokak számára meglepő, amilyen részvétlenséget tanúsít a palesztinok polgárjogainak sérülése iránt. Sőt keményvonalasként egyenesen úgy véli, az Arafatot követő átmeneti kormány bármely jelöltjét el lehet utasítani „terrorgyanú” miatt.

– Ma már könnyebb minderről beszélnem, hiszen az egész világ kezdi elfogadni azt, amit én már 15 évvel ezelőtt is hangoztattam, hogy a legnagyobb veszélyt életünkre az antidemokratikus rezsimek jelentik. Néhány hónappal ezelőtt megjelent könyvem fő gondolata is ez. Úgy vélem, hogy minden népnek jogában áll szabadon élni, a mi biztonságunk pedig nagymértékben attól függ, hogy mily mértékben szabadok a környezetünkben lévő országok. Nem lehet a világ biztonságát a diktátorok támogatására építeni. Én azért harcolok, hogy a palesztinoknak mindenhez joguk legyen. Ez alól egyetlen dolog kivétel: nincs joguk ahhoz, hogy engem elpusztítsanak. Ez pedig azt jelenti, a mi érdekünk az, hogy a körülöttünk formálódó államok szabadok legyenek, és ne a terrorizmusra alapuljanak. A baloldaliak és a liberálisok ezt nem értik, mivel úgy gondolkoznak, hogy az arab államok soha nem voltak és nem is lesznek demokratikusak. Ezért aztán elfogadhatónak, sőt jónak tartották, hogy Arafat ne demokrata, hanem diktátor legyen. Nekem ezek a körök ne féltsék a palesztinok emberi jogait, hiszen ezzel csak a diktátorokat erősítik, és súlyosbítják a nép szenvedését! Annak örülök, hogy végre megértette valaki a gondolkodásomat! – vallja büszkén az amerikai elnökre utalva Saranszkij.

„Ez a fajta gondolkodás látszik George W. Bush minden lépésén. Az amerikai elnök szinte alapműnek tekinti barátja, Saranszkij munkáját a diktatórikus rendszerek ellen folytatott harcában”

Az amerikai elnök barátságáig azonban hosszú volt az út. Saranszkij helyzete csak Gorbacsov hivatalba lépésével kezd javulni. Egy megegyezés alapján 1986. február 10-én repülőgépre ültetik, és egy „kémcsere” keretében kitoloncolják. Nyugat-Berlinben Reagan személyes ajándékaként egy bilincset kap, amelybe belevésték az elnök nevét.

– A győztesek érzésével hagytam el a Szovjetuniót. Az emberi jogokért harcolva elértem, hogy Izraelben telepedhessek le. Előtte 13 éven át üldöztek, kilenc évet töltöttem börtönökben. Négy KGB-s kísért a repülőgépen Berlinig, s a fedélzeten közölték velem, hogy magatartásom miatt megfosztottak szovjet állampolgárságomtól, amely döntés ellen fellebbezhetek. Mire én ezt a lehetőséget elhárítva azt válaszoltam: azt kívánom a Szovjetunió 200 millió állampolgárának, hogy olyan szabadok legyenek valamennyien, mint én. Ez persze nem jelenti azt, hogy elutasítom az orosz kultúrát. Sőt azt mondanám, hogy ezek a tradíciók támogattak a KGB elleni harcomban.

Ennek ellenére furcsa érzés lehetett izraeli miniszterként visszatérni az alaposan megváltozott Oroszországba. Putyinnal találkozva gesztusként átvehetett egy válogatást a 23 kötetes személyi anyagából.

– Lényegében 1996-tól, tehát amikor kereskedelmi miniszter lettem, találkozom rendszeresen az orosz vezetőkkel. Egyértelmű pozitívum, hogy az oroszországi zsidók szabadon kivándorolhatnak, vagy tarthatnak fenn kapcsolatot a külföldi zsidó közösségekkel. Ami általában az emberi jogok kérdését illeti, az utóbbi években e téren érezhető a visszalépés – fogalmaz diplomatikusan.

„Logikusan következik Natan Saranszkij életútjából, hogy 1995-ben – akkor még elsősorban a mintegy egymilliós orosz ajkú közösségre gondolva – megalapítja bevándorlókat képviselő pártját, az Israel B’Aliját, amely rögtön a mérleg nyelvévé válik a parlamentben”

Abban az országban, ahol minden hatodik állampolgár orosz ajkú, ezzel a közösséggel egyébként is számolni kell. Ez a választási kampányok idején is meglátszik. Pártokkal, saját lapokkal, televízióval rendelkeznek, helyzetük azonban ennek ellenére sem túl rózsás, és sok kivándorló csalódott, mivel másodrendű polgárnak érzi magát.

– Először is meg kell érteni, hogy Izrael nagyon sajátos ország. Azért hozták létre, hogy a zsidóknak kétezer év után legyen végre saját államuk. Izrael tehát nemcsak azoké, akik ott laknak, hanem az összes zsidóé. Ez a nagyarányú bevándorlás azonban természetes problémákkal is jár. Ezért hoztuk létre Izrael történetében először a bevándorlók pártját. Nem volt egyszerű, hiszen sokan úgy gondolták, hogy ez az oroszok gettósodásához vezet, s csak nehezen értették meg, hogy éppen ellenkezőleg, az integráció segítése a cél. Még 1998-ban kijelentettem, hogy ha e feladatot öt év alatt teljesítjük, s miután minden orosz ajkú teljes értékű állampolgárrá válik, e pártra már nem lesz szükség. Ezért most ez az erő betagozódik a Likudba – hárítja el a kritikát Saranszkij.

Ettől azonban még tény, hogy az orosz közösség komoly szociális, nyelvi és vallási nehézségekkel küszködik. Közöttük a lapok szerint nagyobb a szegénység, jobban érinti őket az alkoholizmus, s konfliktusokhoz vezet az is, hogy a vallási vezetők megkérdőjelezik sokuk zsidóságát.

– Kijelenthetem, hogy a hasonló méretű bevándorlással magukat szemben találó országokhoz viszonyítva Izraelben nagyságrendekkel jobb a helyzet, mint másutt. Elsősorban azért, mert az izraeliek akarják, támogatják az aliját. A panaszokról pedig csak annyit, hogy a bevándorlók átlagjövedelme ma magasabb a többiekénél, az informatikában dolgozók harmada például orosz ajkú – vág vissza Saranszkij