//Az alkohol és a zeneszerzők
Muszorgszkij Repin festményén #moszkvater

Az alkohol és a zeneszerzők

MEGOSZTÁS

Két zeneszerző megy el a kocsma előtt… Ezt a kissé cinikus, szarkasztikus állítást minden foglalkozást űzőre illeszthetjük, de valóban több alkoholt fogyasztottak a zeneszerzők, mint illett volna?

Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára

Muszorgszkij Repin festményén #moszkvater
Muszorgszkij Repin festményén
Fotó:EUROPRESS/Valery Rojdestvensky/Sputnik/AFP

Az alkoholizmus, a nagyivás nemcsak napjainkban létezik. Az emberek mindig is kedvelték a mámort hozó szereket. Az ősemberek az erjedt gyümölcstől és a gombáktól várták a módosult tudatállapotot, az ókorban a görögöknél Dionüszosz, a rómaiaknál Bacchus, az etruszkoknál Fufluns istenek a bor élvezetének megtestesítői. A középkorban állítólag az emberek gyakran helyettesítették a vízivást más (szeszes) italokkal. Ezt erősíti meg Aelfric Párbeszéd című, 10. századi művének egy mondata: „Sört, ha van, vagy vizet, ha nincs söröm”. A következő korszakokban sem vetették meg az italt – társadalmi helyzetre való tekintet nélkül – az emberek.

„Az ismert, nagy zeneszerzők közül számos nagyivó volt. Képzeletbeli listánk „futottak még” kategóriáját Johann Sebastian Bachhal (Eisenach, 1685. március 31. – Lipcse, 1750. július 28.) kezdjük”

Fennmaradt egy számla Bach hallei tartózkodásáról, amelynek tanúsága szerint a négy nap alatt 31 liter sör és mellette pálinka fogyott el. Azt már nem lehet kideríteni, hogy Bach a barátainak is rendelt-e sört. Bach a bort sem utasította el. Handel szintén kedvelte az alkoholt.

„Meg kell jegyezni, hogy akkoriban a nagymértékű ivás teljesen általános volt. A sör inkább az alsóbb néposztályok italaként szolgált”

A bohém Mozart (teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart; Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) is a sör, a bor és a pálinka kedvelője, de Beethoven (Bonn, 1770. december 16. – Bécs, 1827. március 26.) sem maradt ki a sorból. Ludwig van Beethoven apja alkoholista volt, de maga a morózus, a higiéniát nem túlzottan becsülő szerző sem mondott le az italról.

„A zene az érzékek bora: inspirál és felszabadít, és én vagyok Bacchus, aki elhozom ezt az emberiségnek, és ezzel a csodálatos itallal részeggé teszem a lelküket

– írta Beethoven. Liszt Ferenc (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1882. július 31.) rengeteget dolgozott. Koncertezett, komponált, vezényelt, átiratokat készített kortársai műveiből, a mai értelemben vett mesterkurzusok szervezésére, megtartására, a fiatal művészek, zeneszerzők mentorálására (honorárium nélkül) is talált időt.

„Liszt napi egy üveg konyakot – és néha két üveg bort – ivott”

 – olvasható egy feljegyzésben. A romantikában alkotó zeneszerzők közül Schumannról, Brahmsról és Csajkovszkijról tudható, hogy rendszeresen ittak alkoholos italokat. Franz Schubert (Bécs, 1797. január 31. – Bécs, 1828. november 19.) és barátainak összejövetelét, amelyek szinte összművészeti alkalmak voltak versolvasással, zenéléssel, Schubertiádáknak nevezték már akkor, és nem valószínű, hogy a szörpből fogyott volna a legtöbb a találkozókon.

„Képzeletbeli listánk második helyét Mogyeszt Muszorgszkij (Karevo, 1839. március 21. – Szentpétervár, 1881. március 28.) érdemelte ki”

A katonaiskolába járó fiatalnak hamar el kellett döntenie, hogy katonaként vagy zenészként szeretne érvényesülni. Mivel már 19 éves korára az egészségi állapota megromlott, és az alkoholizmus tünetei is jelentkeztek, ezért felhagyott a katonai hivatással. Lelkiállapotára az is hatással lehetett a későbbiekben, hogy a megélhetése bizonytalanná vált, majd édesanyja halála után újra az alkoholban keresett menedéket. Nem hanyagolható el az a tény sem, hogy az orosz műzene tulajdonképpen akkoriban erősödött meg, zenei intézményeket alapítottak, amelyekhez képzett tanárokra volt szükség.

 

Muszorgszkij zenetörténeti szerepe meghatározó, művei közül az Egy éj a kopár hegyen, az Egy kiállítás képei (eredetileg zongoraszvit), vagy a Borisz Godunov a koncerttermek és operaházak műsorán rendszeresen szerepel. Halála előtt nem sokkal kórházba került, itt festette meg Ilja Repin a szerző portréját, amelyen egyértelmű, hogy Muszorgszkij az alkohol rabja volt.

„Az első hely egy skandináv szerzőé”

Jean Sibelius (Hämeenlinna, 1865. december 8.– Järvenpää, 1957. szeptember 20.) szülei az Orosz Birodalomban élő finnországi svédek. A család otthon svédül beszélt, Jean csak nyolcévesen kezdett finnül tanulni. Sibelius is azokhoz a zeneszerzőkhöz tartozott, akik jogi tanulmányokat végeztek a biztos jövedelem reményében.

„Az első hely egy skandináv szerzőé, Jean Sibeliusé” #moszkvater
„Az első hely egy skandináv szerzőé, Jean Sibeliusé”
Fotó:EUROPRESS/AFP

A kis Janne (svédül) első darabja egy hegedű-zongoramű, Esőcseppek címmel – mindkét hangszeren jól játszott. 1885-ben iratkozott be a Helsinki Zenei Intézetbe, később Berlinben is tanult. Az első sikeres műve a Kullervo, azonban ezt a szerző később nem engedte előadni. A nemzetközi siker sem váratott magára. Finlandia című szimfonikus költeményének egyik dallama a második finn nemzeti dallam. 1908-ban gégedaganatot állapítottak meg az orvosok, 1914-ben díszdoktori címet vehetett át a Yale-től. Sibelius olyannyira elismert volt, hogy 50. születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánították (azóta is az). 1920-ban írta meg utolsó művét, a Tapiola-t.

 

„Ha figyelmesen olvasta Ön eddig az írást, biztosan észrevette, hogy Sibelius közel 30 évig, 1920-tól haláláig nem komponált egyetlen művet sem. Ennek oka az, hogy Sibelius szenvedélyesen és megállíthatatlanul ivott”

Bár egyes vélemények szerint Sibelius nem akart a XX. századi kompozíciós technikával készült, a romantikus zenétől eltérő hangzásvilágú műveket írni, ez aligha lehet magyarázat a szerző hallgatására. (Például Richard Strauss vagy Mahler sem követte az új irányzatot, mégis komponáltak.) Sibelius maga választotta ezt az utat.

MEGOSZTÁS