Érezhetően megnőtt az ukrán határ menti orosz megyékben a tömény szeszek fogyasztása. Szakértők ezt a társadalomban a háború miatt növekvő szorongással magyarázzák. Ugyanakkor azért ez nem jelenti azt, hogy a háborúnak vagy a hatalomnak a támogatottsága az orosz társadalomban gyengülne. Azt azonban ez mindenképp megmagyarázza, hogy a Kreml miért kíséri oly nagy figyelemmel a társadalom hangulatának alakulását. Ha kell, kisebbik rosszként még az egyébként kínos visszavonulást is vállalja ennek érdekében.

A közelmúltban már Vlagyimir Putyin is foglalkozott az orosz társadalomban újra növekvő alkohol fogyasztással. Mint fogalmazott, a tiltás nem igazán járható út, ám a kiemelt figyelem nemcsak a probléma következményeinek, hanem feltehetően okainak is köszönhető. Az alkoholizmus ugyanis nem újkeletű problémája az orosz társadalomnak, ám az elmúlt évtized látható eredményei után, az elmúlt hónapokban ismét érezhetően meglódult a fogyasztás. S e trend és a háború időbeli egybeesése talán nem véletlen. Mint ahogy az sem, hogy tömény szeszek, mindenek előtt az olcsóbb vodka fogyasztása éppen a „különleges katonai műveletek” közelében fekvő megyékben növekedett meg. Így Belgorod megyében 20, míg Kurszk megyében 16 százalékkal, de a szakértők attól tartanak, hogy ez a tendencia kiterjed majd az egész orosz társadalomra.

„Emlékeztetnek arra is, hogy az oroszok az 1990-es években is a megnövekedett stressz miatt nyúltak a megszokottnál is többet a pohárhoz, és az alkohol több halálos áldozatot követelt, mint a két csecsen háború együttesen”

A stressz, a szorongás az elmúlt hónapokban érezhetően megnövekedett az orosz társadalomban. Az Ukrajna ellen indított invázió ugyan felkavarta a lelkeket, ám ezt követően a tavasz és a nyár eleje viszonylagos nyugalomban telt el. A háborúval a legtöbb orosz csupán a televízión keresztül érintkezett, és a szankciók sem kavartak különösebb indulatokat. Egyrészt ezeket már megszokták, másrészt a többség ezt is a Nyugat számlájára írta, és úgy élte meg a bevezetésüket, hogy csak azért is kibírja ezt a helyzetet. S ezt megkönnyítette, hogy – még ha mesterségesen is – a rubel árfolyama helyre billent, az infláció nem nagyobb, mint Európában.

„Aztán a részleges mozgósítás a televíziókból a családokba hozta be a háborút, és megnövekedett a szorongás, a stressz a társadalomban. A háború absztrakt témából élet és halál kérdéséve vált. Így már megérthetjük azt is, hogy a politikai vezetés miért ódzkodott annyira e lépéstől”

A patriotizmus érzését így sokakban kissé hátrébb szorította a szorongás. A felmérések szerint ez az érzés a lakosság 60-70 százalékában dominál. A Maslow piramis alapját jelentő fiziológiai szükségletek egyikét, a biztonságérzetet érinti ugyanis az, hogy kézzel fogható közelségbe került Oroszországban is a háború. Az elmozdulás érezhető, ugyanakkor a határ menti régiókon kívül Oroszországot a katonai műveletek közvetlenül nem érintik. Ezért aztán a „különleges katonai műveletek” támogatottsága most is 70 százalék körüli, mint ahogy Vlagyimir Putyin mögött is ott áll az orosz társadalom döntő többsége, mintegy 80 százaléka. Sőt, a megkérdezettek 60 százaléka az elnök háborúval kapcsolatos bármely döntését elfogadná.

„A Putyin iránti bizalmat magyarázza, hogy a többség szemében továbbra is ő a sokat emlegetett biztonság, a stabilitás garantálója”

Ilyen társadalmi támogatottság mellett az is elképzelhetetlen, hogy Putyint a hatalom körein belülről állítsák félre. Egyrészt az úgynevezett békepárt és a háborús párt léte is teremt egyfajta egyensúlyt, ráadásul mindkét oldal a fölöttük álló elnöktől várja, hogy jobb helyzetbe kerüljön. Így aztán kimondhatjuk, hogy a szankciók nem érték el egyik fő céljukat, hogy szembe fordítsák a társadalmat és az elit egy részét a Kremllel. Ennek a lehetőségét az is tovább csökkentette, hogy előtt Ukrajna megtámadása után, majd a részleges mozgósításkor főképp a hatalommal szemben állók választották az emigrációt.

„A fent felvázolt trendek minden esetre óvatosságra, és az említett egyensúlyok fenntartására intik a Kremlt, amely figyel is arra, hogy a szorongás ne csapjon át félelembe, és ne váljon politikai tényezővé”

A legjobb orvosság persze minderre a siker, a győzelem az ukrán frontokon. Egyelőre azonban még az sem igazán világos, hogy mi is jelentheti a győzelmet, ki mit ért alatta. Ennek lebegtetése, a sokszor egymásnak ellentmondó lépések nem nyújtanak határozott jövőképet, növelik a bizonytalanságot. Kérdés, hogy erre a válasz a társadalom apátiába süllyedése, avagy inkább az lesz, hogy a szorongás átcsap félelembe, megnövekedik a feszültség a társadalomban. Az érzelmek ilyetén erősödése a béke vagy legalábbis a tűzszünet felé lökné a politikai vezetést. Az új kihívásokkal egyelőre inkább csak a helyi és regionális hatalom szembesül, és ugyanúgy, mint a pandémia kezelését, a Kreml erre a szintre delegálta. Így attól még nagyon messze vagyunk, hogy megbillenjen a hatalom és a társadalom között egyezség – ennek a lényege, hogy a rendszer hagyja az embereket élni -, ám a katonai helyzet kedvezőtlen alakulása azért veszélybe sodorhatná ezt a társadalmi szerződést.