//Átgázolt a Zöld Sólymokon a „szbornaja”
Artem Dzyuba (középen) öröme, miután Oroszország megszerezte harmadik gólját a szaúdi válogatott ellen a moszkvai Luzsnyiki stadionban 2018. június 14-én #moszkvater

Átgázolt a Zöld Sólymokon a „szbornaja”

MEGOSZTÁS

Nyolcmeccses nyeretlenségi sorozatát megszakítva a világbajnokság nyitómeccsére megemberelte magát az orosz válogatott és magabiztos játékkal 5-0-ra legyőzte Szaúd-Arábia harmatgyenge válogatottját. Nagy kérdés azonban, hogy mire lesz ez elég a csoport többi, a Zöld Sólymokénál nagyobb játékerőt képviselő csapata ellen?

Artem Dzyuba (középen) öröme, miután Oroszország megszerezte harmadik gólját a szaúdi válogatott ellen a moszkvai Luzsnyiki stadionban 2018. június 14-én #moszkvater
Artyom Dzjuba (középen) öröme, miután Oroszország megszerezte harmadik gólját a szaúdi válogatott ellen a moszkvai Luzsnyiki stadionban 2018. június 14-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexander NEMENOV

Erre az eredményre aztán kevesen számítottak! Oroszországban a mérkőzés előtt a legtöbben szoros mérkőzést vártak, s sokan még azt sem zárták ki, hogy a „szbornaja” vereséggel kezdi a menetelést. Mindez érthető, hiszen túl sok optimizmusra nem adott okot a Sztanyiszlav Csercseszov fiainak eddigi menetelése. A csapat nyolc meccse nem nyert, s ami ennél is elkeserítőbb, kiábrándítóan, ötlettelenül játszott. Nem véletlen, hogy a nyitómeccs előtt a vb-n résztvevő 32 együttes közül a FIFA ranglistáján elfoglalt 70. helyével a leggyengébb válogatottnak számított. Még a különösebb játékerőt nem képviselő szaúdiak is megelőzték három hellyel.

Aztán jött a nyitómeccs, s mindkét csapat alaposan rácáfolt a várakozásokra. A szaúdi azzal, hogy alulmúlta önmagát, míg az orosz épp ellenkezőleg, magára talált és végig uralta a mérkőzést. Az korábbi találkozókhoz képest frissebbek, összeszedettebbek, s kreatívabbak voltak. Láthatóan feküdt a felpörgött „szbornajának” az arabok stílusa, s nemcsak összeállt a csapat, de szerencséje is volt. A hat helyzetből ugyanis öt gól született, ami messze felülmúlja a nyitómeccsek átlagát. Csercseszovnak érezhetően sikerült a pszichikai felkészítés, hiszen a válogatott harapott, s korábbi önmagát felülmúlva nemcsak lendületesebben, de ötletesebben és bátrabban is játszott. S ez még akkor is igaz, ha az oroszoknak most tényleg minden bejött.

Erre a feltámadásra szükség is volt, hiszen a világbajnokság közeledtével nemcsak a szurkolók, de a szakértők is egyre kevesebb esélyt adta a „szbornajának” arra, hogy továbbjusson amúgy talán a leggyengébb csoportból. Ez a győzelem önbizalmat és további lendületet adhat a további mérkőzésekre, s fellélegezhet a kapitány is, akinek már egyre többen követelték a leváltását. „Mondassák le, amíg még nem késő! Ez talán felrázza a csapatot!” – fordult a futball szövetség vezetését a doppingbotrány miatt ideiglenesen átadó Vitalij Mutkóhoz az ismert színész Rosztyiszlav Hait. Ha nem is ilyen hevesen, de bírálta a kapitányt a sportkommentátor Vaszilij Utkin is. A kilátástalan játék okait boncolgatva kifogásolta, hogy egysíkú a csapat hadrendje, s Csercseszov annak ellenére a három védős játékot erőlteti, hogy e felállás két kulcsfigurája sérülés miatt kidőlt a sorból. Ez a sematikus hozzáállás szerinte kiöli a versenyszellemet a csapaton belül. Utkinhoz hasonlóan sokan felróják még az egykori kapusnak, hogy túlságosan is megosztó személyiség, nem találta meg a közös nyelvet a játékosokkal, s finoman szólva is kétséges döntéseivel, mindenek előtt Igor Gyenyiszov kihagyásával, válogatási módszereivel nem erősíti a csapatszellemet.

Mások megvédték a kapitányt, aki járja a maga útját, a siralmas szereplésért azonban nem lehet csak őt felelőssé tenni. Csodákat tőle sem lehet ugyanis várni addig, amíg az egész orosz foci meg nem újul, ehhez pedig a kidolgozott reformprogramok valamelyikét legalább végig kell vinni, s nem bűnbakokat kell keresni. Abban a többség azért egyetértett, hogy a „szbornaján” nem igazán látszik, mit is akar játszani, nincsenek igazi egyéniségei, s hiányzik belőle a kreativitás.

Mint azonban ehhez hozzáteszik, az orosz válogatott elmúlt évtizedes mélyrepülését nézve ez nem igazán meglepő. A csapat a Szovjetunió felbomlása után háromszor, 1994-ben, 2002-ben és 2014-ben szerepelt a vb-n, de a csoportkörből egyszer sem sikerült továbbjutnia. A „szbornaja” a 2008-as Európa-bajnokságon Hollandiát és Svédországot legyőzve elkápráztatta a világot, s az elődöntőig jutott, majd a Guus Hiddink helyét átvevő Dick Advocaattal már ki sem jutott a 2010-es világbajnokságra, majd nem jutottak tovább a csoportból a 2010-es Eb-n sem. A 2014-es vb-re már Fabio Capellóval jutottak ki, de gyorsan kiestek, s egy szerzett pontjukkal nem alkottak maradandót két év múlva a franciaországi Eb-n sem. Ezután vette át a csapatot Csecseszov, akivel a tavalyi Konföderációs Kupán ugyanúgy bennragadtak a csoportban.

Most ennél többet vár a csapattól mindenki. Már csak azért is, mert a sorsoláskor az oroszokra ugyancsak rákacsintott a szerencse. Uruguay ellen ugyan nincsen esélyük, ám Egyiptomot és Szaúd-Arábiát megelőzhetik, bár utána Spanyolországgal vagy Portugáliával kerülhetnek össze, ami minden bizonnyal a végállomást jelenti. A minden várakozást felülmúló kezdés azonban meghozta az étvágyat. Legközelebb, Egyiptom ellen már eldől, hogy mennyit is ér a mostani 5-0, annak azonban lényegesen csökkent az esélye, hogy Dél-Afrika után Oroszország legyen a vb-k második rendező országa, amely nem lép tovább a csoportkörből.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.