„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Az orosz front első világháborús eseményei elsősorban a második világháború előtt foglalkoztatták a közvéleményt, Az 1936-os Cafe Moszkva olyan nagy sztárokkal készült, mint Tőkés Anna és Csortos Gyula”
A mai, aktualizált emlékezések nemigen térnek ki a magyar-orosz kapcsolatok egyik legizgalmasabb részére, az első világháborúra, és annak következményeire. Pedig e háború hozzájárult az Osztrák-Magyar Monarchia és a cári birodalom összeomlásához, Trianonhoz, a Tanácsköztársasághoz és százezernyi magyar hadifogoly Oroszországban rekedéséhez.
„Az orosz front első világháborús eseményei elsősorban a második világháború előtt foglalkoztatták a közvéleményt”
Irodalmilag egyik legszebb példáját Tersánszky Józsi Jenő elbeszélései adják, amelyek az Észak-Kelet Magyarországra betörő orosz támadások idején játszódnak. A két háború közti magyar filmipar is hálás témát látott a témában. Az 1936-os Cafe Moszkva olyan nagy sztárokkal készült, mint Tőkés Anna és Csortos Gyula. A magyar csapatok elfoglalnak egy galíciai települést, ahol az élet a kávéház és annak titokzatos orosz énekesnője körül bonyolódik. Kémtörténet, szerelmi szál és a magyar katonatiszt lovagiassága, ezekből áll össze a történet.
A Sarajevo messze több, mint átlag háborús film, igazi drámai alkotás és a magyar-orosz barátság egyik szép emléke. A fiatal lány vőlegénye, Ferenc Ferdinánd egyik tisztje társaságában érkezik a boszniai városba. Ott beleszeret egy orosz szobrászba, és ezért fáradtságára hivatkozva nem vesz részt a trónörökös diadalmasnak szánt bevonulásában. Filmtörténeti értékű a tükörjelenet. A szobrásszal töltött titkos légyott után a lány a tükör előtt ül, hogy kifesse magát az esti bálra. A merényletről semmit sem hallott. Amikor a tükörben megjelenik a vőlegénye, ártatlanul megkérdezi tőle, hogy ugye pompásan telt el őfensége megjelenése. A tiszt (őt csak a tükörben látjuk) azonnal megérti, hogy a menyasszonya hazudik, tiltott utakon járhatott és szakít vele.
„A nő a háborús forgatagban követi szerelmét Oroszországba, ahol ellenséges ország polgáraként csak a férje és annak földbirtokos anyja védi meg a hatóságoktól”
A film hitelesen jeleníti meg az orosz falut, a régi népszokásokat és a front „másik oldalának” mindennapjait. Nem véletlenül. A Sarajevo 1940-ben készült, abban a rövid korszakban, amikor a Horthy-rendszer és a Szovjetunió között normalizálódtak a kapcsolatok. A magyar vezetés abban reménykedett, hogy kimaradhatunk a Nyugaton már egy éve folyó háborúból, és a Szovjetunióval való együttműködés segítheti a közös ellenség, Románia elleni fellépést is. A film női főszerepét Tasnády Mária, az orosz szobrászt pedig Tímár József játszotta.
„A rendszerváltozás táján Tersánszky Józsi Jenő Margarétás dal című elbeszéléséből, amely az első világháború idején Magyarországra került orosz lányról szól, 1989-ben tévéfilm is készült, Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével”
A valódi frontokon ennél rosszabbul alakultak az események. Hadtörténelmünk egyik nagy veresége volt az elsősorban magyar katonák védte, lengyelországi Przemysl eleste 1914 novemberében. Az erődített városban 120 ezer magyar katona esett orosz hadifogságba, és került távoli fogolytáborokba.
„Az oroszországi magyar hadifoglyok története a magyar történelem izgalmas fejezete”
Az 1917-es forradalmak után sokan megpróbáltak hazajutni, de ez a nagy távolságok és az általános anarchia miatt keveseknek sikerült. A polgárháborúban több tízezer magyar katona harcolt a vörösök oldalán. Nem mindenki kommunista meggyőződésből tette ezt, sokan a hazatérésben reménykedtek és szívesen harcoltak a Trianon előkészítéséért küzdő, a fehéreket segítő Csehszlovák Légió ellen. (Két esztendeje külön cikkben foglalkoztunk ezzel (https://moszkvater.com/magyarok-lenin-forradalmaban/).
Sajátos módon a polgárháborúból hazajutottak közül került ki a Tanácsköztársaság vezérkara, de a Horthy-rendszer számos tisztje és politikusa is. A polgárháborúban kiemelkedő szerepet játszó magyar katonák a Vörös Hadsereg parancsnokai lettek, és 1937 után velük is leszámolt a sztálini megtorlás. Az egyszerű katonák, akik a viharos oroszországi események, a pénzhiány és a nagy távolságok miatt kint maradtak, igyekeztek beilleszkedni az orosz életbe.
„Százezernyi magyar hadifogoly élete végéig Oroszországban rekedt, miközben a Magyarországon fogva tartott orosz foglyok mind kiszabadultak. A húszas évek kedvezett a vállalkozásoknak, amiben a magyaroknak az oroszoknál több tapasztalatuk volt, de a sztálini terror különösen bizalmatlan volt a külföldiekkel szemben”
Kevesen tudják, hogy a híres breszt-litovszki békét nem a Németország és a lenini Oroszország közti kétoldalú szerződés volt. A központi hatalmak részéről a németek mellett az Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária és Törökország is aláírta 1918. március 3-án. A békéért cserében Oroszország hatalmas területekről mondott le, ekkor lett független Lengyelország, Finnország és a három balti állam. A szerződés, amelynek eredeti példányát a berlini Történelmi Múzeumban őrzik, nagyhatalmi létünk egyik utolsó emléke. Öt nyelven, németül, magyarul, bolgárul, törökül és oroszul írták le, de ebből csak a német és a magyar szöveg készült gépírással, a többi kézírásos.
„Ebből könnyű kikövetkeztetni, hogy hol fogalmazták meg a követeléseit. Egyik aláírója a magyar Méray Kajetán diplomata volt”
Ekkor még úgy tűnt, hogy Oroszország kiiktatásával a Monarchia győztesen kerülhet ki a világháborúból, a németekkel együtt elég az olasz és a nyugati frontra koncentrálnia. De az Egyesült Államok hadba szállása, a nemzetiségi ellentétek és más okok miatt fél múlva összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. Hazánk végül ugyanolyan megalázó békeszerződést volt kénytelen aláírni, amelyet nem sokkal előbb győztesként Oroszországra kényszerített.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
“Sajátos módon a polgárháborúból hazajutottak közül került ki a Tanácsköztársaság vezérkara”.
Nem sajátos módon, hanem sajnálatos módon. Amúgy pedig nem annyira az ottani polgárháborúból tértek vissza, mint inkább a hadifogságból, ahol átestek egy agymosáson. Aki részt vett a polgárháborúban a vörösök oldalán az Kun Béla volt, de ő is csak a Tanácsköztársaság leverése után, amikor oda menekült Magyarországról. Többen voltak ilyenek, Bécsen keresztül menekültek, ahol az ottani szocdemek tárt karokkal várták őket, habár ideiglenesen egy táborban tartották fogva némelyiküket.
Az viszont durva, hogy “a polgárháborúban kiemelkedő szerepet játszó magyar katonák a Vörös Hadsereg parancsnokai lettek, és 1937 után velük is leszámolt a sztálini megtorlás.”, mert Kun Bélának nem annyira a polgárháborúban, mint inkább a krími mészárlásban volt kiemelkedő szerepe, a lelkén szárad sok ezer ember élete, ő volt ott a kivégzések egyik felelőse, de akit 1937-ben valóban utolért a végzete, viszont a történetében nem vagyok specialista.
Landrer Jenő viszont a Kreml falában van eltemetve, de nem veszem őket sorra, mert mint írtam, nem ástam bele magam a történetbe.
Ja még annyit, hogy Mosolygó Antal meg a moszkvai Novogyevicsi temetőben nyugszik, március 21-én őt is kiengedte a börtönböl Károlyi, hogy forradalmat csináljon. A budapesti forradalmi katonatanácsnak volt a tagja volt, direktóriumi elnök, de a szovjetek a letartóztatása után nem sokkal kicserélték.
Ahogyan Rosenfeldet is, akit a 48-as magyar történelmi zászlókért cseréltek ki, és aki később idehaza Rákosi néven futott be. 1940. november 7-én már ott virított Sztálin mellett a Lenin mauzóleum mellvédjén a díszszemlén. Előtte viszont ült vagy tíz évet a szegedi Csillagban, meg előtte még hármat orosz hadifogságban az első világháborúban, ahonnan megszökött, de ne merüljünk el a részletekben mint mondottam, pedig ő is népbiztos volt a Tanácsköztársaságban.
Még csak annyit, hogy Nagy Imre is orosz hadifogságban lett kommunista, be is szervezte a Cseka, dokumentum van róla. Nem akarom rossz hírét kelteni, pedig igen, viszont lehet, hogy az oroszok már megtették helyettem, amikor a cári kivégzőosztag névsorába felvették Jekatyerinburgban 1918-ban, ugyanis abban szerepel egy Imre Nagy. Lehet ugyan, hogy nem ő volt, meg csak utólag, viszont az valóban a Tanácsöztársaság előtt volt, és a polgárháború alatt, viszont a környéken tartózkodott azalatt, ami ottani mércével pár száz kilométer, gyalog csak pár nap.
Na mindegy, ez csak azért jutott eszembe, mert “az oroszországi magyar hadifoglyok története a magyar történelem izgalmas fejezete”, amiben egyetértek a cikkel, bár kicsit lazán vette.