„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Amikor Porosenko még kizárta az erőszakot

2019. jan. 01.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az ukrán elnök már jó évtizede sem szerette, ha valaki az üzlet és a politika kapcsolatát kezdte el firtatni

Petro Porosenko #moszkvater

Petro Porosenko
Fotó:EUROPRESS/GENYA SAVILOV/AFP

Ukrajnában akkor is válság volt. 2007-et írtunk. A „narancsos forradalom” már elvesztette a lendületét. A nyugatos tábor egymással veszekedett, a miniszterelnök pedig Viktor Janukovics volt, aki három év múlva már Ukrajna elnöke. Ekkor azonban még vívja a csatáját Viktor Juscsenko államfővel. Aki eddigre már összeveszett a kampányát és a „narancsos forradalmat” 2004-ben bőkezűen finanszírozó Petro Porosenkóval. Az oligarcha ekkor már szépen lépegetett felfelé a ranglétrán. Volt elnöki tanácsadó, a nemzetbiztonsági tanács titkára, s nemsokára  külügyminiszter lesz Julija Timosenko kormányában. Az elnöki székről azonban ekkor még csak álmodozott. Porosenkóval egy bécsi Európa-Oroszország konferencia szünetében. Méghozzá a mosdóban. Kézmosás közben le is egyeztettük a Magyar Nemzet számára az interjút, s öt perc múlva már az akkor befolyásos üzletember-politikussal beszélgettünk.

Pontosabban majdnem nem lett semmi az egész interjúból, mert az első kérdés után dühösen felállt, és csak annyit mondott, hogy ezt fogja végig feszegetni? A kérdés az oligarcha létre vonatkozott. Kíváncsi lettem volna, milyen egy oligarcha lelki világa. Hát, ezt tőle nem tudtam meg, de végül nagy nehezen visszakönyörögtem a székbe.  S beszélgettünk. Méghozzá az épp aktuális kérdésekről, de az oligarcha szót a legnagyobb jóindulattal sem lehetett megkerülni. Porosenko azonban ekkor már  békés volt, jóságos, s parlamenti képviselőként elkerülhetetlenek tartotta az előre hozott választásokat, de az erőszakos forgatókönyvet egyértelműen kizárta. Érdekes, mert később a második Majdan, az erőszak tombolása emelte az elnöki székbe. A tőkebefektetés megtérült. A támogatások hatalommá konvertálódtak. Ukrajna most ismét választásokra készül. S Ukrajna ismét válságban van. Mélyebb válságban, mint bármikor. S mivel Petro Porosenko most aligha adna interjút, idézzük fel a 11 évvel ezelőttit, s nézzük meg, miből is lett a cserebogár?
*

– Ukrajna és Lengyelország rendezi 2012-ben a labdarúgó Európa-bajnokságot. Sokan ezt a döntést úgy értékelik, hogy az UEFA és általában Európa több fantáziát lát önökben, mint Magyarországban. Mi az, amiben Kijev érdekesebb, perspektivikusabb lehet Budapestnél?

– Rossz megközelítésnek tartom, hogy Ukrajna legyőzte Magyarországot. A két szomszédos ország egymásnak immár régi barátja és szövetségese. Az pedig, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényre nálunk kerül sor, hatalmas lökést ad az egész kelet-európai régiónak. Fejleszteni kell például a Magyarországon is áthaladó közlekedési folyosókat. A turizmus fejlődése is kihat a térségre, mint ahogy a befektetések is. Egyikünk győzelme tehát nem tekinthető a másik vereségének. S hogy milyen perspektívát láttak bennünk? Ne feledjük, kész infrastrukturális fejlesztési terveink vannak, s a befejezés előtt három első osztályú stadion építése. A legfontosabb azonban, hogy ez a rendezvény felgyorsítja Ukrajna európai integrációját.

– Savanyú a szőlő, a döntés után pedig több írást is lehetett olvasni az ukrán oligarchikus viszonyokról. Ön, mint e társadalmi elit egyik képviselője, mit szól ehhez?

– Úgy gondolom, e megkeseredett megjegyzéseket a helyükön kell kezelni. Sokkal fontosabb, hogy mi történik Ukrajnában. A „narancsos” forradalmat sem banditák vagy oligarchák vívták meg, hanem a nép. Magyarországon nincsenek banditák, korrupció vagy oligarchák? Dehogynem, csak erről kevesebbet beszélünk. Ezek felett áll azonban a nép, amely ha kimegy az utcára, mindent felülír. így volt ez közel három éve Kijevben. De megpróbálták ezt Budapesten is, csak kevesebb sikerrel. Ma Ukrajnában már egyetlen hatalmi csoportot sem kísért meg, hogy szembeszálljon a nép akaratával.

– Ukrajna feltehetőleg nem a politikai stabilitással vívta ki az UEFA szimpátiáját…  

– …hanem éppen a 2004-es felfordulással. Amikor a most Cardiffban szavazó országok szimpátiáját végleg megszereztük.

– S milyen kiutat lát a jelenlegi hatalmi válságból?

– A politikai válság a demokrácia velejárója. Ezzel nincs baj, a lényeg, milyen megoldást talál egy ország az ilyen helyzetekre. Most számunkra a legfontosabb, hogy kizárt a véres, erőszakos szcenárió.

– Lesznek előre hozott választások?

– Miért ne? Az összes politikai erő kész erre. A legfontosabb, hogy egyfajta kompromisszum szülessen erről. Ez magában foglalná az erőszak kizárását, az alkotmánybíróság bármilyen döntésének elfogadását és a koalíció felbomlását.

– Milyen ma a viszonya Viktor Juscsenko államfővel? Jó egy éve attól volt hangos a sajtó, hogy viták közepette váltak el egymástól…

– Nagyon jó, s ne hallgasson a huhogókra. Személyes kapcsolatunk kiváló, pénzügyi kérdésekben pedig igyekszem jó tanácsokkal segíteni az elnököt.

– S milyen kapcsolatban van a koalíció erős üzletemberével, Rinat Ahmetovval? Úgy hírlik ugyanis, hogy a válságból a kiutat valójában az oligarchacsoportok közötti megegyezés jelentheti…

– Én nem tartozom azok közé, akik Rinat Ahmetovval intézik az ország dolgait. Egyáltalán, túlzottnak tartom az üzleti szféra ilyen felértékelését.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK