Amikor Horthy közeledett a Szovjetunióhoz

A Tanácsköztársaság után kialakuló, önmagát büszkén „ellenforradalminak” nevező rendszer alapvető ideológiája az antikommunizmus volt, külpolitikájában pedig a Szovjetunió számított a legfőbb ellenségnek. Így Magyarország sokáig a diplomáciai kapcsolatokat sem vette fel Moszkvával annak ellenére, hogy a szovjet állam nemzetközi elszigeteltsége fokozatosan megszűnt. Sajátos módon végül a fasiszta Olaszország biztatására és közvetítésével létesült diplomáciai kapcsolat hazánk és a Szovjetunió között 1934-ben. Mai kifejezéssel élve azt is mondhatnánk, hogy egyfajta „illiberális tengelyt” akartak kiépíteni az olaszok a nyugati demokráciákkal különböző okokból szembenálló országok között. A mai viszonyokkal hasonlóságot mutat az, hogy a magyar-orosz érintkezésben akkor is kiemelt szerepe volt Törökországnak mind a közvetítés, mint a technikai kapcsolattartás szempontjából.

Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára

Horthy Miklós a vitézavatásra tart a Romkert felé 1938-ban
Fotó:Fortepan/Inkey Tibor

Bethlen István a maga pragmatizmusa jegyében a húszas években kísérletet tett a kapcsolat rendezésére, de Horthy Miklós kormányzó és a jobboldali parlament ellenállásán megbukott a dolog. Pedig Magyarország gazdaságilag rászorult az Oroszországból érkező nyersanyagokra, százezernyi volt magyar hadifogoly élt a szovjet államban, geopolitikailag pedig nyilvánvaló volt, hogy Románia egyaránt ellensége Budapestnek és Moszkvának.

„A diplomáciai kapcsolat ellenére a magyar hatóságok folyamatosan attól féltek, hogy a budapesti szovjet követség a nemzetközi kommunizmus érdekében titkos tevékenységet folytat, így a viszony 1939-ig hűvös maradt”

A Molotov-Ribbentrop paktum azonban áttörést hozott a két ország viszonyában. Horthyék feltehetően nem tudták, hogy mindkét nagyhatalom az egymás elleni háborúra készült, vagy legalábbis hosszabbnak gondolták a békés átmenetet. Így több baráti gesztusra is sor került a két ország között. A magyar kormány kiengedte a börtönből Rákosi Mátyást, aki így lett közel két évtizedre a magyar kommunisták vezetője. A Szovjetunió ünnepélyes körülmények között visszaadta hazánknak azokat a hadi zászlókat, amelyeket még az 1848-49-es szabadságharc idején zsákmányoltak azoktól a honvéd csapatoktól, amelyek inkább az oroszoknak adták meg magukat az osztrákok helyett. Kelet-Lengyelország szovjet megszállásával közös határ is lett a két ország között, akkor még Kárpátalja keleti oldalán.

„A leglátványosabb békülési gesztus a Budapesti Nemzetközi Vásáron a szovjet pavilon megnyitása volt”

Ez volt az egész vásár legnagyobb alapterületű kiállítása a maga ezer négyzetméterével, nagyobb a német pavilonnál is. A bejáratnál szabadon lobogott az addig (és azóta megint) tiltott sarló-kalapácsos zászló, és elhangzott az akkor még a Szovjetunió himnuszának számító Internacionálé. 1941. május 2. és 12. között a baloldali érzelmű emberek hosszú sorokban várakoztak a pavilon előtt, amely amúgy mentes volt a direkt kommunista propagandától. A hivatalos zárás után Horthy Miklós és felesége is meglátogatta a pavilont. A kormányzóné megdicsérte a látottakat az őket kísérő szovjet követnek, míg Horthy előrelátóan csak a nevét írta be a vendégkönyvbe.

„Alig egy hónappal később Németország és nyomában Magyarország is megtámadta a Szovjetuniót annak ellenére, hogy Kristóffy József moszkvai magyar követnek maga Molotov mondta el, hogy amennyiben Magyarország kimarad a háborúból, akkor Erdély hovatartozása kérdésében számíthat Moszkva jóindulatára”

Filmtörténeti emléke is van a két ország 1939-41 közötti rövid barátkozásának. Ráthonyi Ákos rendezésében 1940-ben készült el a Sarajevo című játékfilm, amely az első világháború idején játszódik, és egy magyar lány valamint egy orosz festőművész szerelmét meséli el. A magyar lány Oroszországba kerül a párja révén, ahol a hivatalos háborús hangulat ellenére számíthat az orosz emberek szeretetére. A technikailag és művészileg is értékes film a békevágyat, a magyar és orosz nép közti barátságot jeleníti meg. Külön pikantériája a filmnek, hogy az orosz művészt az a Kiss Ferenc alakítja, aki néhány évvel később a fasiszta Filmkamara vezetője lett, majd maga Szálasi Ferenc nevezett ki a Nemzeti Színház igazgatójának, hogy aztán 1945 után háborús bűnösként börtönbe kerüljön.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com