„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Györfi Ádám írása a #moszkvater.com számára
Mongol lovasok összecsapnak a Rusz harcosaival
Anatolij Telenik festménye
Az általánosan elfogadott nézet szerint 1223. május 31-én, egyes olvasatban 1223. június 16-án, míg más források szerint 1222. júniusában – a Halley-üstökös feltűnésének évében, amit a csata utáni szeptemberben láttak – csapott össze a Kalka folyónál az egyesült orosz-kun (kuman, kipcsak) haderő a Kaukázuson túlról érkező Jebe nojon (parancsnok, úr) és Szubudáj Bahadur parancsnoksága alatt lévő mongol/tatár sereggel.
„A csata komoly jelentőséggel bírt a későbbiekben a térség politikai viszonyaira, ám az azt leíró források csak jóval a 13. század után születtek. Ezek korolása az óorosz naptárak különbözőségei miatt nehézkesek, ebből is ered a csata idejének bizonytalansága”
A Kaukázuson túlról 1222/1223-ban Jebe nojon és Szubudáj Bahadur csapatai betörtek a Kun Kaganátus területére, miután végig dúlták Horezmet és a mai Iránt. A kunok vereséget szenvedtek, és visszaszorultak a Dnyeper jobb partjára. Kötöny (Kotyan) vezetésével, – aki később Magyarországon is feltűnik- a kunok segítségért folyamodtak Kötöny vejéhez, Msztyiszláv halicsi fejedelemhez. Állítólag a kun vezér eképpen kért segítséget, az egyik fő forrásnak számító Első Novgorodi Évkönyv szinódusi másolata szerint:
„Ma elvették a mi földünket, holnap pedig a tiéteket, idejönnek, és elveszik”
Halicsi Merész Msztyiszláv sikeresen kérte a kijevi udvar támogatását. A hadjáratnak három vezetője lett, akiket a források csak a „három Msztyiszlávként” emlegetnek: III. Msztyiszláv az Öreg, kijevi fejedelem, csernyigovi Msztyiszláv, és a már említett Merész Msztyiszláv Galícia-Volhínia ura. Mellettük számos kisebb úr és rokon vett részt a csatában, köztük a később ukrán nemzeti hőssé magasztosult Danyiil Halickij leendő halicsi fejedelem.
„Az orosz és kun sereg, mely ekkorra feltehetőleg 20 ezresre duzzadt, a Dnyeper nyugati oldalán gyülekezett, mikor követek érkeztek a mongoloktól, és azt kérték a fejedelmektől, hogy bontsák fel szövetségüket a kunokkal. A mongoloknak ez a kísérlete azonban kudarcba fulladt, a követeket megölték. A második követség már a csatára való felszólítást hozta, őket elengedték”
Bár az eredeti terv az volt, hogy bevárják a mongolokat, a fiatal fejedelmek a támadás mellett kardoskodtak. Merész Msztyiszláv május 23-án a kunokkal együtt átkelt a Dnyeperen, megütközött a mongolok elővédjével, és visszaszorították őket. Meg kell említeni, hogy a másik két fővezérrel sem ebben, sem a későbbiekben nem egyeztetett.
A novgorodi krónika ekkor említést tesz egy érdekes mozzanatról, Gemja Bég elfogásáról és megöléséről. Ezt a Gemja Béget a mongolok élve elásták egy kurgán alá, itt találták meg őt a kunok. Stephen Pow Jebe nojonnal azonosítja a megölt mongol vezért, állítva, hogy a mongoloknál szokás volt ilyen módon megmenteni az üldözőktől a fontos személyeket, akikért később visszatértek. Jebe nojonra amúgy jellemző volt, hogy az előörssel tartott. Csak azzal nem számolt, hogy a kunok, sztyeppei nép lévén, ismerik ezt a szokást. Tehát a tatárok eleve elvesztették egyik fővezérüket még a csata előtt.
„Nyolc-kilenc napig üldözték az oroszok és a kunok a mongolokat egészen a Kalka folyóig”
Itt Merész Msztyiszláv a többi vezér engedélye nélkül sereg testével és a kunokkal átkelt a folyón. Az elővédként funkcionáló kunok harcba bocsátkoztak a mongolokkal, akik visszaverik őket, majd a halicsi-volhíniai csapatokra is rárontanak. A rendezetlen rusz-kun fegyveresek fejvesztett menekülésnek eredtek, összezilálva az időközben átkelt csernyigovi Msztyiszláv Szvatoszlavics csapatait. Merész Msztyiszláv, Danyiil Halickij és Kötöny elmenekültek a harctérről, így túlélték a csatát. A mongolok visszaszorították az oroszokat a kijevi fejedelem dombon lévő, megerősített táborába, ahol a Rusz csapatai három napig védekeztek.
Öreg Msztyiszláv szemléli a csatát
A mongolok egy békeajánlattal megadásra késztették a fejedelmeket, de elfogták és kivégezték őket. A tatárok még a Dnyeperig üldözték a menekülőket, de ezután visszatértek Dzsocsi, Dzsingisz Kán első szülött fia által vezetett, a Szir-darján túl állomásozó mongol fősereghez.
„A vereség okai főleg a vezérek közötti koordináció hiányában, a felderítés elmaradásában keresendők, valamint abban, hogy nem várták be a rosztov-szuzdali fejedelem seregét”
A csata katasztrófális következményekkel járt a Kijevi Ruszra nézve. A sok elhullott nemes miatt a hatalmi egyensúly felbomlott, és belharcok kezdték gyengíteni az amúgy is rogyadozó Déli-Ruszt. A kunok nyugatabbra vándoroltak, és szorosabb kapcsolatba kerültek a Magyar Királysággal. Ám a Rusz még e nagy vereségével is egyvalamit elért. A nagyobb mongol seregek még egy évtizedig nem is néztek Európa felé.
A csata fontosságát az is mutathatja, hogy több modern alkotásban feltűnik, mint például Georgij Martinov „Az időspirál” című könyvében, valamint számos videó játékban.
Felhasznált források:
Font Márta: A Kalka menti csata (1223). In: Elfeledett háborúk. Középkori csaták és várostromok (6−16. század). Szerk. Pósán László és Veszprémy László. Bp. 2016. 45−64.
Font, M. (2017) A „halicsi” Danyiil és a Magyar Királyság. Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei (Új sorozat 44. köt.). Tanulmányok a történelemtudomány köréből= Acta Academiae Agriensis. Sectio Historiae, 267-283.
Pow, S. (2017). The Last Campaign and Death of Jebe Noyan. Journal of the Royal Asiatic Society, 27(1), 31-51.
Yamaguchi, I. (2003). The First Raid of Mongols on Russia. 鳥取環境大学紀要, 1, 1-11.
Zsumangaliev, M. (2020). A kumánok és a Rusz kapcsolatai a mongol hódításig. Acta Historica (Szeged), 145, 201-219.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
alf says:
1. A mongolok 2 tumennel – 20.000 harcossal támadtak, a leírások szerint az oroszok és a kunok jelentős túlerőben voltak, van aki a kétszeresére teszi a létszámot – mintegy 40.000 fő
2. A következő mongol invázió mintegy KÉT évtizeddel (19 év múlva) később 1241-ben volt, amikor elfoglalták Kijevet, azután jöttek hozzánk (1242 Muhi).
3. Szubotáj Bogatur mindkét hadjáratban részt vett, az utóbbiban – neveltje – Batu kán “tanácsadójaként”
4. Dzsebe Nojont (Nyíl Herceg) gyors támadásai miatt nevezték így
5. Ebből is látszik, hogy Kijev ősi orosz föld, államiságuk kezdete, mint nálunk a Géza fejedelem és István király kori Esztergom
(6. A varég szokásjog alapján szétosztották a hatalmat és az országot, akinek sok törvényes fia volt, annak sokfelé. (A XI. századi Bölcs Jaroszlávnak 6 fia volt) )
5. V. G. Jan 3 könyvet írt a korszakról, melyet magyarra is lefordítottak: Dzsingisz kán, Batu kán, A tatárjárás címmel
Stier Gábor says:
Köszönjük a hasznos észrevételeket és kiegészítéseket!
alf says:
Szívesen