A sas, a medve, a sárkány, meg az ostobák

Minden történelmi gyökerekkel rendelkező állam rendelkezik egy szimbolikus állattal. Itt és most tekintsünk el az Egyesült Államok rövid múltjától, mert az a 250 év, amely megalapítása óta eltelt, igencsak mozgalmas volt, benne két világháborúval és egy hidegháborúval. Szóval minden múlttal rendelkező államnak van egy totemállata. Nyilván a fehér fejű halászsas az Egyesült Államoké, a barna medve Oroszországé, és a sárkány Kínáé. Ugyan a kínai/ázsiai sárkány nem olyan, mint az európai népmesék sárkányai, amelyek egy rettegett és félelmetes lényt mutatnak be, hanem Ázsiában inkább szerencsét hozó, bőséget és áldást a szárnyai alatt rejtegető varázslatos lényről szólnak a történetek. Azonban valahogy Európával kapcsolatban nem alakult ki ilyen kép. Európának nincs totemállata. Ha nagyon szigorúan vesszük, Európát Zeusz elrabolta és… A történet többi részét ismeri mindenki.

Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára

„A csökkenő demográfiájú, illegális bevándorlás által sújtott Európában az a réteg, amelyik tud és akar fegyvert fogni az országáért, folyamatosan gyorsuló ütemben csökken. A globalisták európai képviselői mindent meg is tettek, hogy így legyen, majd egy váratlan fordulattal ők akarják az általuk tönkretett európai fegyveres erőket harcba küldeni. Ráadásul az ehhez elengedhetetlenül hozzátartozó hadiipar három és fél év alatt sem mutatta túlzott fejlődés jeleit”
Fotó:EUROPRESS/GENYA SAVILOV/AFP

A fentiek miatt nehezen vehető komolyan az a véres erőlködés, amelyen az Európai Unió, pontosabban az Európai Bizottság vezetői magukat, most már nem is lopakodó módon kinevezett vezetői háborúba igyekeznek taszítani az egész kontinenst. Nem tagadhatjuk, hogy a nagyhatalmaknak igenis van ragadozó természete, amellyel szemben a kisebb államoknak, vagy éppen államszövetségnek igenis fel kell készülni.

„Persze <meglepő> az, hogy az egyértelműen az európai javak elszipkázására irányuló amerikai kezdeményezéssel szemben az Európai Unió vezetésének még csak halk, vagy a bajusz alatt elmormogott kritikája sem volt. A másik irányból érkező, bár tegyük hozzá belátható időn belül nem várható orosz katonai fenyegetettséggel szemben viszont hiszterikus sajtóhadjárat indult”

A problémát az jelenti, hogy a háború, és ezt nem lehet elégszer elmondani, az emberiség legösszetettebb vállalkozása. A katonák pedig az egyetlen csoportja a társadalmaknak, akiktől elvárják, hogy öljenek, és elvárják, hogy meghalljanak. Ezeket az óriási áldozatokat azonban csak úgy senki nem fogja magától meghozni. Tehát az a cél, amiért az európai hadseregeknek, vagy az európai hadseregnek küzdenie kellene, továbbra sem világos.

Továbbra sem világos a modern háborúk másik két összetevőjének a helyzete sem, amely utóbbit úgy lehetne leírni, hogy három dolog kell hozzá: akarat, vér és acél.

„A csökkenő demográfiájú, illegális bevándorlás által sújtott Európában az a réteg, amelyik tud és akar fegyvert fogni az országáért, folyamatosan gyorsuló ütemben csökken. A globalisták európai képviselői mindent meg is tettek, hogy így legyen, majd egy váratlan fordulattal ők akarják az általuk tönkretett európai fegyveres erőket harcba küldeni. Ráadásul az ehhez elengedhetetlenül hozzátartozó hadiipar három és fél év alatt sem mutatta túlzott fejlődés jeleit”

Nyilván bizonyos lépések hoztak eredményeket, de három és fél év alatt már jelentős változást el lehetett volna érni, elég csak a korábban a modern fegyverektől eltiltott Magyarországon 1938-ban elindított, egymilliárd pengős hadseregfejlesztési tervekről szóló Győri programra gondolni. Ezek után nem túlzás és egyáltalán nem botorság föltenni azt a kérdést, hogy mégis mi lehet a célja az Európai Unió vezetésének, miről szól ez a fajta hangos verése a harci doboknak. Mert a „Putyin nem győzhet” szlogen stratégiának igencsak karcsú.

Edward Luttwak, akit talán túlzás nélkül nevezhetünk a háború élő istenének, hosszú cikkben hívta fel a figyelmet arra, hogy

„az európai hadseregek – hiába biztatott legutóbb erre több francia tiszt is mindenkit – semmilyen szinten nincsenek felkészülve egy hagyományos háborúra”

Az önjáró tüzérség, és a hozzávaló lőszer hiánya, a légvédelmi rendszerek, modern repülőgépek alacsony bevethetősége mind-mind abba az irányba mutat, hogy az európai hadsereg maga a Trump által emlegetett papírtigris. Apropó papírtigris. Dmitrij Peszkov viccesen vágott vissza, amikor azt mondta, hogy Oroszország egy medve, és abból nincs papír.

Visszatérve a „mivel vívna az EU háborút?” kérdésére, számos olyan mérőszáma van a modern hadseregeknek, amelyekkel kapcsolatban nem rendelkezünk releváns információkkal, és különösen az elmúlt három és fél évben tűntek el a médiából ezek a számok. De ha felidézzük azt a helyzetet, amelyben von der Leyen asszony váratlan védelmi minisztersége alatt a hat német tengeralattjáróból egy sem volt bevethető. Vagy a repülőgépek 50, a harckocsik 40 százaléka volt mindössze hadra fogható, akkor nagyjából sejthetjük, hogy milyen állapotban vannak most is az európai hadseregek. Nem kell túl messzire menni, mint Szun Cehoz, aki azt mondta,

„Ismerd meg magadat és ismerd ellenfeledet és száz csatában sem találsz legyőzőre. Ha csak magadat ismered, akkor minden egyes győzelemre elszenvedsz egy vereséget, de ha egyiket sem ismered, akkor minden vállalkozásod kudarcba fullad”

Föltenném a kérdést, hogy az Európai Unió vezetői mennyire ismerik saját magukat, és mennyire ismerik a kijelölt ellenfelüket. Megint fontos hozzátenni, hogy létezik európai érdek, és az Európai Uniónak is létezhetne egy olyan megoldása, amelyben az európai gazdaság alapjait jelentő energia- és nyersanyagforrások felett, ha kell, katonai úton szerzi meg az ellenőrzést. Lásd még Egyesült Államok és Grönland. De ez jelen körülmények között teljes mértékben elképzelhetetlen.

„Szemben a tudatlan, vagy annak látszó európai vezetőkkel az öreg kontinens globalistáinak kijelölt ellenfele, azaz Oroszország megtanulta a történelmi leckét. Innen kívülről nézve talán túlságosan is”

Alig van olyan orosz politikus, aki ne emlegetné fel, hogy Európa többször rájuk támadt a történelem során, és akár Napóleon, akár Hitler seregeit nézzük, bizony mindkettőben szinte egész Európa képviseltette magát. Így a bolond globalisták szavai bizony hullhatnak termékeny talajra, és a jelenleg Európát védő, az Egyesült Államok által nyújtott katonai (nukleáris és egyéb) védőernyő meggyengülésével, vagy eltűnésével jelenleg valószínűtlen folyamatok is beindulhatnak.

„Hogy is van a mondás? Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!”

Kérdés, hogy a globalisták az általuk folyamatosan a felpingált patással mit akarnak elérni? Mert valami céljuk van vele, és az nem a mi javunkat szolgálja, abban biztosak lehetünk! De az vajon meg sem fordul a fejükben, hogy a több évtizednyi, a fegyveres erők és értékeik ellen vívott küzdelem a visszájára fordul? Hogy felismerve a lehetséges forgatókönyveket, azaz egy európai (atom)háború jelentette óriási pusztulást az Armée de la Terre csillogó új járműveiben nem Kijev felé indul, hanem inkább Párizs felé? 1958-hoz, vagy 1961-hez hasonlóan?

Itt idézzük fel az ókori görög bölcsességet arról, hogy akiket az istenek el akarnak veszejteni, azokat először ostobává teszik.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com