//Amikor a gyűlölet mindent elhomályosít
Az ukrán labdarúgó válogatott edzése a romániai Voluntariban 2021. június 9-én #moszkvater

Amikor a gyűlölet mindent elhomályosít

MEGOSZTÁS

Bemutatkozik az Európa-bajnokságon az ukrán válogatott is. Maga Ukrajna már a rajt előtt bemutatkozott, mégpedig a válogatott mezének provokatívan nacionalista dizájnja körüli hercehurcával. Az ukrán labdarúgás vezetése addig-addig ravaszkodott és erőszakoskodott, míg némi kompromisszummal, de marad a velejéig átpolitizált, részben pedig vállalhatatlan dizájn. S Európa ehhez az agresszív őrülethez megint csak asszisztál.

Az ukrán labdarúgó válogatott edzése a romániai Voluntariban 2021. június 9-én #moszkvater
Az ukrán labdarúgó válogatott edzése a romániai Voluntariban 2021. június 9-én
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU/AFP

Hű, de jó lenne már a fociról írni! Hiszen a most bemutatkozó ukránoknak azért egész jó csapatuk van. No, azért nem annyira, hogy a hollandokat megverjék, ám Ausztriával és Észak-Macedóniával szemben jó eséllyel kiharcolhatják a csoportból második továbbjutó helyet.

„Ukrajna azonban most nem a pályán akarja elsősorban megmutatni, hogy mit tud. A pályán kívül keménykedik, és azért harcol egy gyerekes, semmire sem jó játszmában, hogy az összes nemzeti szimbóluma rajta maradhasson a focisták mezén. Pedig jobban tennék, ha ezek közül a náci köszöntésre hajazó szlogent nem tennék ki az ablakba!”

Erőltetett ez az egész, hiszen tudjuk jól, hogy a pályán kell győzni, nem pedig a jelszavakban. Biztos vagyok abban is, hogy a játékosoknak nem ez a nacionalista eklektika ad erőt, hanem mondjuk a szurkolók támogatása. De úgy tűnik, ma Ukrajnában mindenkinek bizonyítania kell, hogy igaz ukrán. S ebben az őrült versenyben a labdarúgó szövetség vezetői sem akarnak lemaradni. Kitalálták hát ezt a nagyon ukrán dizájnt, és felzsúfoltak a mezre az ország térképétől a „trizub” címeren át a „Dicsőség Ukrajnának!” – „Dicsőség a hősöknek!” köszöntésig mindent.

„Az, hogy ez mennyire ízléses, hagyjuk. Még a térképet is, bár ettől még a Krím nem lesz ukrán. A banderista náci köszöntés, amelynek a nevében faji alapon tízezreket öltek meg a második világháborúban, már tényleg sok. Még az UEFÁ-nak is”

Orosz tiltakozásra a mezen látható két szlogen egyikét problémásnak ítélték. „A két szlogen sajátos kombinációja egyértelműen politikai természetű, történelmi és katonai jelentőségű” – olvasható az UEFA állásfoglalásában. Hát persze, hiszen ez egyértelmű. Csak az ukránok szerettek ebbe bele, és próbálják ravaszkodva elmagyarázni mindenkinek, hogy ez nem is így van.

„Rohantak hát az UEFÁ-hoz, mondván, hogy az a mezek dizájnját jóváhagyta. Ez igaz, és tiszteltetjük is az illetékest”

Andrij Pavelko szövetségi elnök ezért meg sem állt Rómáig, majd elégedetten jelentette be, hogy győztes kompromisszumot ért el. Bebizonyította, hogy nemcsak a háromágú szuronyos címer, a „trizub” az ország térképén, hanem a „Слава Украине!” – „Героям слава!” köszöntés is igazi ukrán futball szimbólumok. Hogy ez utóbbihoz miért ragaszkodnak, ne kérdezzék! Tény azonban, hogy ezt az erősen kérdéses és egyben kínos szlogent lóhalálában ezzé nyilvánította az Ukrán Labdarúgó Szövetség. S mint Pavelko az Fb oldalán közölte, ezt az UEFA figyelembe is vette, és időt kért e kérdés további tanulmányozásához. Ami már csak az Eb befejeződése után lehetséges.

A szövetségi elnök büszkén tette hozzá mindehhez, hogy keményen tárgyaltak, még az EURO-2020 bojkottjával is fenyegetőztek, míg végül diadalmas kompromisszumra jutottak. Eszerint a mez belső oldalán ott lesznek az ukrán futball frissen elfogadott szimbólumai, köztük a „Героям Слава!”. Szóval, valahol a mez belső oldalán. Elképzelni sem tudom, hol, és miért kellett ezért körömszakadtáig harcolnia ezért a szövetségnek. A szurkolóknak természetesen marad a régi mez, a delegáció tagjai pedig az összes szimbólumot bemutató jelvényt viselnek majd.

„Azt a 2014 utáni ukrán helyzetet ismerve még csak-csak értjük, hogy miért ez a kisebbségi komplexummal keveredő melldöngető agresszivitás, azt már azonban nem, hogy miért asszisztál ehhez az állítólag a politikát a stadionokon kívülre száműző UEFA. S nem csak az UEFA”

A mondat első feléhez adalék, hogy a lvivi szurkolói zónában a tegnap esti Belgium-Oroszország meccs idején minden belga gól után 100-100 korsó ingyen sört osztottak ki. A második feléhez pedig csatoljuk azt a hírt, hogy Ukrajna melletti kiállásukat kifejezendő, előbb az Egyesült Államok kijevi nagykövetségének munkatársai öltötték magukra az ominózus mezt, majd szép sorban követték őket a brit és kanadai diplomaták. S nem csak felvették, de el voltak tőle ájulva.

„Ezek után csak egy kérdésem van. Kelet-Európa történelméről közülük nem hallott senki? Vagy az oroszgyűlölet elhomályosítja még a nácizmussal szembeni fenntartásokat is?”

Ez a történet csak látszólag szól a futballról. Ahhoz valójában semmi köze. Megmutatja ugyanakkor azt a Krím elvesztése feletti fájdalom mennyire megviseli az ukrán lelkeket. Ezt még meg is értjük, az azonban már elfogadhatatlan, mikor azt látjuk, hogy ez a tehetetlen düh milyen agresszivitásban tör ki. Kijevben ráadásul sokan azt gondolják, hogy ez a helyzet mindenre feljogosítja őket. Elég csak Oroszországra mutogatni, és mindent szabad. Ám ezt már egyre kevesebben gondolják így. Mint láttuk, az angolszász hatalmak még ezt elfogadják, az európai hatalmak számára azonban már nem csak egyre nagyobb teher ez a követelőző agresszivitás, de mind kínosabb is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.