„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ijjas Anna írása a #moszkvater.com számára
„a Visztula a nemzet létezésének biztosítéka, a nemzeti önazonosság záloga volt”
A lengyel függetlenség századik évfordulóját a lengyelek a nemzeti folyójukról a Visztula évének nevezték el. Erre az alkalomra Visztula címmel egy lengyel-magyar nyelvű kis album is készült, irodalmi szövegekkel és képekkel. A Lengyel Köztársaság volt magyarországi nagykövete, Jerzy Snopek által összeállított kiadvány a Visztula folyó motívumát mutatja be a költészetben. A könyv album jellegét a folyóról készült retro stílusú fényképek adják.
Bevezetőjében Snopek a Visztulát rendkívüli folyónak mondja, hiszen mindenütt jelen van. A lengyel emlékezetben és képzeletben, az irodalomban és a képzőművészetben, a néphagyományban és a popkultúrában. Mint más nemzetek, országok nagy folyói, a Jordán, a Nílus, az Eufrátesz, a Mississippi, a Volga, a Rajna, a Tiberisz, a Loire, a Szajna, a Temze, a Duna, a Dnyeper, a Don és megannyi más folyó, a Visztula évszázadokon át a lengyelek éltető folyója volt, de legendák, mondák, jelképek tárháza is.
„Egyben a nemzet képzelőerejét magába sűrítő egyfajta kulturális szimbólum”
A régebbi évszázadokban a krónikák lapjain, költőink strófáiban a Visztula többnyire mint jótevő jótékony folyó jelent meg. A Visztula képe a lengyel költészetben a függetlenség elvesztése után kezdett megváltozni, és több mint száz évre összefonódott a lengyel szabadság ügyével. Ugyancsak ebben a szerepben jelenik meg a Visztula a lengyel himnusz soraiban, majd pedig a XIX. században és a XX. század elején keletkezett több versben. A lengyelek képzeletében a folyó képe a függetlenség visszaszerzésébe vetett remény szimbólumává vált. A Lengyelországról szóló nosztalgikus képekben, amelyekben megjelentek a haza nagyszerű múltjának reminiszcenciái, a „jótékony folyó” motívuma is vissza-visszatért.
A természeti leírásokban bővelkedő, kétnyelvű könyv a Visztula útját követi végig Lengyelországon, a lengyel történelmen, dicső városokon és vidékeken, tájakon, évszakokon keresztül. A Visztula árad, befagy, végigvonul az országon, egész kultuszt teremtve maga köré. A rabság idején, amikor a költőknek nagy szerep jutott a lengyelek tudatformálásában,
„a Visztula a nemzet létezésének biztosítéka, a nemzeti önazonosság záloga volt”
A lengyel nemzet sosem viselt hódító háborút. Hosszú évszázadokig védte Európa szabadságát és jólétét a beözönlő barbároktól. Ha keletre indult, nem az idegen javakért tette, hanem azért, hogy a senkiföldjét, a tatár betörés után pusztasággá vált, vad területeket újra felszántsa és bevesse, várakat emeljen, városokat és falvakat alapítson, templomokat és iskolákat építsen.
„A 16. században, amikor abszolutista rendszerekben senyvedtek a népek, Lengyelország esküvel fogadtatta meg minden trónra lépő egyeduralkodóval, hogy tisztelni fogja a nemzet jogait”
Lengyelország egyenlőnek ismert el minden vallást, megnyitotta határait és vendégszerető otthonát az egész világból érkező menekültek előtt abban az időben. Nem óhajtja, nem kívánja senki más földjét vagy házát, erejét, boldogságát, sem a hírnevét. Csak arra vágyik, hogy dolgozhasson a tulajdon földjén, találjon boldogságot a saját házában, kibontakoztathassa a maga erejét és tiszteljék a jó hírét.
A lengyel föld dalait élteti, szüntelenül hirdeti, mi történt az idők homályos messzeségébe vesző napok során – és a végtelen jövőhöz szól örökkön! Felsorolja a lengyel föld kincseit: a szenet, a sót, az olajat. A mérhetetlen és kimeríthetetlen szénkincs munkát ad több nemzedéknek, táplálja és gazdagítja a vidékeket.
„Egy lengyel nem követ el barbár tettet, s megmutatja, hogyan kell lengyel módra támaszt nyújtani a bajba jutott szomszédnak”
A Visztula című kötetet, melyet a Lengyel Kutatóintézet és Múzeum adott ki a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségével és a Lengyel Intézettel közösen, még 2018-ban, a XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be. A könyvben megjelennek lengyel és magyar versek, mindkét nyelven, Móser Zoltán fényképeivel kiegészítve.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater